23. 1664 JANUÁR 6. GRÓF CSÁKY ISTVÁNHOZ.
23.
1664 JANUÁR 6. GRÓF CSÁKY ISTVÁNHOZ.
1664 JANUÁR 6. GRÓF CSÁKY ISTVÁNHOZ.
Isten minden kivánta jókkal és sok jobb szerencsés esztendőkkel, hogysem a ki elmúlt, áldja és vigasztalja meg Kegyelmedet!
Az Kegyelmed atyafiúságos levelét, édes Gróf Uram, egyutt az ő Felsége manifestumával, megadták e napokban; és jóllehet, hogy onnan is nem ir Kegyelmed consolatióra való dolgot; mindazonaltal csak az is lehet valami kevés vigasztalásra való okom, hogy Kegyelmedet is hazánk hanyatlását annyira érzeni látom. Bizony dolog: minden szerencsétlenségeknél feljebb való az, hogy lássa ember nemzetének, hazájának utolsó veszedelmét; – de ha az nagy Isten minket arra rendelt: mit tehetünk róla? Úgy legyen, valamint ő szent Felsége akarja! Ha penig ez úgy vagyon, legalább igyekezni kell minden jó magyarnak, s legkiváltképpen az nemes vérnek, hogy ellensége romlása nélkűl ne legyen az mi veszedelmünk is. Igazán írom Kegyelmednek: a mennyire a veszedelmünket érzem: annyira búsulok azon is, hogy nem ez szerint voltak az esztendőkbeli operatiok, – hanem nevetségessé lett minden emberségünk s vitézségünk; úgy tetszik, hogy hazánkkal együtt becsületünket is minden nemzetségeknél és ellenségünk előtt is elvesztettük.
Mit jövendöljek továbbra? – nem tudom; de még apparentiáját jóra való fordúlatunkra nem igen látom. Mindazonáltal, mivelhogy az Isten az veszett dolgokban leginkább szokta megmutatni hatalmasságát: bizony mondom Kegyelmednek, most sem estem még kétségben, – és assecurálom Kegyelmedet, hogy az imperiumbéli fejedelmek oly szüvessen fogták az mi dolgainkat, hogy csak az mi magyarink egy szűvel-lélekkel fogjanak a magok dolgához, és restitualják az militaris disciplinát: nem veszünk el, hanem megfordúl jobbra mégegyszer állapotunk!
Immár is Imperiumból számos hadak vannak itt körűlettünk, s úgy látom, hogy mindenre készek, – csak Isten szerencsés üdőt adjon a jó szándékhoz! Én is az magam részérűl azt irhatom Kegyelmednek, hogy szűvel-lélekkel mesterkedem minden előmenetelünkben; sem értékemet, sem életemet bizony nem szánnám, s valami végét rendelt az Ur-Isten az én szándékimnak, jó szivvel elvárom. Eddig még, hála Istennek, énrajtam hatalmat az ellenség nem vett; az elmúlt esztendőben háromszor derékképpen hol törökkel, hol tatárral megvonyakodtunk: de mindenkor itt hadta a körmeit. Mint lészen azután szerencsém?… csak az jó Isten tudja; ha peniglen élek, Kegyelmednek azt is tudására adni el nem múlatom.
Tartsa és éltesse Isten Kegyelmedet sok esztendeig kedves jó egészségben. – Datum Csáktornć, 6, Januarii, 1664.
Kegyelmednek köteles szolgája
C. Nic. a Zriny m. p.
C. Nic. a Zriny m. p.
Külső czím: Illustrissimo Comiti domino Stephano Csaky, perpetuo terrć Scepus etc. Viennam, Posonium et arcem Scepusiensem. – A czímzett kezével: Perceptć 25. Januarii.
(Sajátkezű. Eredetije a gróf Csákyak kassai levéltárában. – Századok, 1872. évf., 561. l.)
