12. 1657 DECZEMBER 7. GRÓF THÖKÖLY ISTVÁNHOZ.
12.
1657 DECZEMBER 7. GRÓF THÖKÖLY ISTVÁNHOZ.
1657 DECZEMBER 7. GRÓF THÖKÖLY ISTVÁNHOZ.
…… ardi Ferencz im kiérkezék, megadá kegyelmed böcsületes levelét, kinek, bizony dolog, nem kell vala annyi ideig magát tartatni kegyelmeddel, de fel nem érte elméjével, sokára s elég gonosz hirekkel tért meg, adja isten, azon szegény hazát ennél is gonoszabb ne kövesse, és még az mi szegény hazánknak is ne jusson benne, jó ugyan az isten, s jóra fordíthatja, melyet engedjen ő szent felsége. Bánffi uram, elhittem, megtért eddig Budáról, örömest érteném mi jó válaszszal, ha mi jó lovat tanál hozni, elhittem, megtartotta kegyelmed, s egyébiránt is tudom, ha mi jó módot lát benne, nem mulatja el kegyelmed, hogy én is már egyszer épülhetnék valami jó török lóra, az Szépe ló úgy látom kedves lova kegyelmednek, és igy bizony dolog, inkább akarom, hogy magánál tartotta kegyelmed, hogy sem annyival bántja vala magát, eddig is mindenkor sokat cselekedett érettem, kiért csak azzal nem volnék adós, az………tetlen volna nálam, kérem, tartson igaz atyjafiának, adjon occasiót az velem való szolgáltatásra. Krakkóban s azon innét igen kezdett grassálni az pestis, úgy hallatik penig, hogy Prussiában Toronya alatt levö királyunk ő felsége hadai elszállottak, s téli quartélyban Krakkónál innét való tartományban szándékoznak és hogy Prussiában az svéciai király erős hadakkal újabban bejött volna, az bizonyos, hugy Moszkvával confederált, és így ha az igaz, hogy Prussiában vagyon, hihető, megbékéllett dánussal, úgy nem csak lengyeleknek, de az szomszéd országokban is terrort incutiálnak; rövid nap bizonyosbat hallunk s örömest tudósitom kegyelmedet, kivánván.
Csáktornyán, die 7. decembris 1657.
(Másolata Thököly István levelező könyvében, a Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának kéziratai közt, 250. Quart. Hung. jelzés alatt. – Történelmi Tár, 1896. évf. 215. l.)
