I.
I.
21. FRANCZIA KÖNYVDÍSZ VOLTAIRE KORÁBÓL.
Voltaire és Nagy-Frigyes. A XVIII. századi Voltaire-láz. Nagy-Frigyes levelei. Ligne herczeg és Voltaire. Voltaire jellemzése és hatása. A magyar voltaireianusok.
Az udvari életnél egy másik, mind Fekete belső világára, mind irodalmi jelentőségére nézve sokkal fontosabb esemény Voltairerel folytatott levelezése. Az úgynevezett felvilágosodás hívei a XVIII. századot Nagy-Frigyes nyomán Voltaire századának szeretik nevezni. Nem tekintve az ily elnevezéseknek egyoldalúságát, minden rangú irodalomtörténet elismeri azt a nagy, a közfelfogást átalakító hatást, melyet a franczia írónak szkepszise és maró gúnya a korabeli teologiai, társadalmi és politikai viszonyokra, korának nagy politikusaira, írókra és egész nemzetekre gyakorolt. Ezt a befolyást előmozdította, hogy a nagy költő részint hiúságból, önzésből, részint eszméinek általános terjesztése miatt korának kiváló egyéniségeivel személyes és levélbeli érintkezésben állott. Ismeretes dolog, hogy ezt a levelezést legszívesebben a hatalmon lévő nagy urakkal fűzte és vele biztosította, hogy felülről hasson azok udvarára, az írókra vagy a népre. Nem számítva azt, hogy az erkölcsi befolyás mellett igen nagy anyagi haszonra is törekedett, elvitázhatlan tény magas kulturális jelentősége és világrázó, a közfelfogást felforgató és átidomító hatása.
22. VOLTAIRE.*
Voltaire arczképe (77. l.) munkáinak Genfben 1768-ban megjelent első képkiadása élén áll.
A XVIII. század benne látta azt a szellemi erőt, mely hivatva volt a kort nem külső forradalmakkal, háborúkkal javítani, hanem a gondolkodást és lelki életet reformálni. És ehhez a meggyőződéshez még akkor is ragaszkodott, midőn Voltaire igéreteit nem váltotta be, ellenmondásait nem simította el, sőt életmódjával, tanításával ellenkező színben tűnt fel. Nagy Frigyes még botrányos megválásuk után is, bár nem tiszteli, bámulja és ragaszkodik hozzá.
Ez a lelkes fejedelem ifjúkori ábrándját látta benne s Voltaire munkái megbűvöló hatással voltak fiatal lelkére. Szerinte azok a századnak és az emberiségnek becsületére válnak. Bennük a költő és a tudós egyesült. Ő az első, a ki metafizikai gondolatokat költői formába öntött. Szemében a Henriade, César, Alzire, a Pucelle, a XIV. Lajos százada az emberiség boldogítását czélzó munkák, írójuk az igazság fölfedője, az erényi mintaképe, kiválóan becsületes ember, a ki népet és fejedelmet egyaránt oktathat. A nagy király tőle tanulta az emberszeretetet, irataiból a költészetet és bölcsészetet. Mély irigység fogja el, hogy du Chatelet marquise Voltaire körében él és ennek szeretetét élvezi!
Legfőbb vágya, hogy ne haljon meg látása és ölelése nélkül!
Voltaire berlini tartózkodása és németországi szereplése megnyitotta a király szemeit s a személyes érintkezés, kezdetben a mily meleg volt, lassankint épp oly gyűlöletessé vált. Voltaire pénzügyi törekedései és csínyjei a barátságot megtörték s távoznia kellett. «Voltairet a Parnassuson meg kellene bélyegezni» – írja Frigyes Algarotti grófhoz, «Pádua kedves hattyujához.» – «mert benne gyáva, aljas lélek lakik, mely nagy lángelmével párosul s kinek majom szokásai vannak», «hitvány és gazember», «nem szeretné, ha jellemben Voltairehez hasonlítanák».
E lángelmét és nagy észt azonban sohasem felejti el és a botrányosan megszakadt viszonyt később fölújítja, verseit hozzá küldi, fölszólítja, hogy a béke érdekében írjon, örvend, ha Voltaire foglalkozik vele, inti, hogy tegyen jót az emberekkel s nagy örömmel tudatja d’Alemberttel, hogy Voltaire szobrát készítik. A mily mély volt az ifjú vonzalma, szeretete és imádata, a mily kinyilatkoztatásnak vette munkáit s tanulmányozta azokat, úgy nem tudta az egy ideig gyűlöletessé fajult viszonyt mindvégig megtartani, hanem visszatért ifjúkora szeretetéhez.
Ez királyi tett, mely előkelőséggel és nemes gondolkodással párosult.
Ritka hosszú barátság volt ez, melyben inkább a nagy király bámulatos rajongását, mint Voltairenek kitartó ridegségét, hiú önzését és számító üzérszellemét csodáljuk. Ámde Voltairenek királylyal volt dolga s annak fényéből sok esett személyére és munkáira. A tollforgatás nagy mestere értette is, hogyan kell összeköttetéseket teremtenie herczegi és királyi imádói körében.
Pikáns részletekben kevésbbé gazdag Ligne herczeggel kötött ismeretsége, a ki fölkereste (1763), nála tartózkodott s vele levelezést folytatott. A magyaroknak és a magyar katonaságnak a kiváló barátja Feketét is közelebbi viszonyba hozta Voltaire-rel. A Bécsben tartózkodó herczeg szabad gondolkodása és franczia modora lekötötte nemcsak az udvarnak, hanem Feketének hajlandóságát is. Itt Lotharingiai Ferencz és környezete jó talajt vetett a franczia szellemnek. A szinházban Voltaire, La Chaussée, Falbaire, Menier, Destouches és Marivaux darabjai járták, jóllehet Voltaire és Rousseau munkái az Indexre kerülnek, jóllehet Mária Terézia félt ezek szellemétől és fiának megtiltotta, hogy Voltairerel foglalkozzék vagy európai útjában meglátogassa. Ennek ellenére a bécsi és a magyar arisztokracziának gyönyörűsége Voltaire szelleme, gúnya, szarkazmusa és elméssége. Ez a rajongás, imádat átragadt az udvarnál tartózkodó testőrökre is.
És ez könnyen magyarázható.
Voltaire és alkotásai egy és ugyanazon egyéniség. Benne a lángelmének és a közönséges, átlagos embernek jellemvonásai egyesülnek. A mily felületes sokszor itéleteiben, tárgyalásában és okoskodásában, a mily szívesen kölcsönzi át az eszméket más íróktól és azokat a magáénak árulja, a mily önző gondolatainak terjesztésében, a mily közömbös sokszor magasabb gondolkodás iránt vagy üldözi azt, a mily korlátolt az ő pozitivista fölfogása, szegényes és rideg eszméinek alapja, a mily kevés képzelőtehetséggel működik és pszichologiájára teli ellenmondásokkal: ép oly fölszines életében, melyet ösztönszerű önzése irányít. Az angolokat utánozza és a brittek bölcseleti gondolkodását Francziaországba ülteti át. Egoizmusa következetes, mint a legügyesebb bankáré: közömbös az emberi kiválóság, nagyság és törekvés irányában, mit Rosseau és Frigyes ellen intézett működése bizonyít. Épp annyira kegyetlen az emberi gyarlóság iránt, a mennyire elnéző saját hibáival szemben, és reszket, hogyha hiúságán a legkisebb csorba esik. Ez átlagos, sokszor közönséges és hitvány vonások mellett azonban kortársai fölött erősen kimagasló tulajdonságok egyéniségét és munkásságát becsessé teszik. Iratainak és életének ez a jobbik fele volt az, melylyel korát vezette, mely miatt a rajongók ezrei környezték s mely a legelőkelőbb köröket is lebilincselte, sőt a XVIII. század gondolkodását és érzelmeit átreformálta. Bátorságát, királyokra és arisztokrácziára való támaszkodása növelte, épp ez biztosította szellemi függetlenségét, gúnyolódásának sikerét és hatalmaskodását. Irálya faszczináló és sajátságos: hosszú mondatok, rövid, velős, villanásszerű mondásokkal, erős összefoglalások világos és szemléletes tárgyalás után.
23. NAGY FRIGYES.*
Nagy Frigyes arczképét (81. l.) egykorú metszet után Hirth Kulturhistorisches Bilderbuch-ja közli.
Bár sokszor téved, tévedései a valószinűség látszatával birnak, itéletei sokszor helyzet-itéletek, néha tarthatatlanok és ellenmondásokkal telvék, jóllehet arra törekszik, hogy kortársainak ellenmondásait fölfejtse és egybehangzó itéleteit elfogadja. Gyűlölettel ostorozza a belső romlás okait, a rendiséget, a katolikus egyház hierarchikus szervezetét, főleg ennek a világi hatalomra irányított törekvését. Emberiesebb büntető törvényeket, a népoktatás javítását, igazságosabb adórendszert, lelkiismereti és sajtószabadságot, az öntudat által nyilatkozó isteni igazságszolgáltatást hirdet, a közintézményeknek korszerű átalakítását hangoztatja. E mellett fölötte arisztokrata, ki a grófi czímet hajhászsza, alázatosság nélküli konzervativ ember, ki meglehetősen jól érzi magát s az alkotmány megőrzésében óvatos, a zsidóságot üldözi, de pénzüzérkedésben velük szövetkezik, tagadása nem mély, az emberek nevetséges oldalait kihasználja s vallása angol eredetű biblikus deismus. Van természettudományi meggyőződése, melyet Angliából hozott. Galilei, Toricelli, Newton és Bacon mintái. Az asztronomiát és a kemiát kedveli s minden horoszkopnak, babonának és boszorkányhitnek ellensége. Ebből eredt a természetfölötti iránt érzett ellenszenve, minden vallás megvetése, epikureizmusa, optimizmusa és pozitivizmusa. Hiányzott benne a költőnek mániája, a képzeleterő és az ösztönszerű naivság, minélfogva sem Homerost, sem Shakespearet élvezni nem tudta, sőt a humor nem eleme, hanem az értelmen átszűrt ironia és a szarkazmusz. Értelmi s nem kedélyember. Legnagyobb érdeme az ő hatása és sikere, melyet kegyetlen önzéssel és egy diplomatának ügyességével s féltékenységével ellenőrzött és irányított. Hatását előmozdította, hogy kora az ily vegyes gondolkodás iránt fogékony volt, hogy az élcz és gúny tábora mindig nagyobb a higgadt, és mély érzelmeknél, hogy a virtuozitás mindenkor nagyobb hallgatóságra számíthat az eredetiségnél. Előmozdították sokirányú munkásságának termékei, főleg kiváló és mesteri románjai, félbecsű szinművei s a remek elbeszélő próza.
Ez a hatás Francziaországon kívül aratta legszebb babérjait. A távolság elenyésztette az önzés, a hiúság, a hideg számítás közeli arányait s kivette magának az átlagosból a hasznost, a közkeletűvé válandó eszmékból a jót. Így volt ez Magyarországon is. Bessenyey szeme előtt Voltaire eszméi lebegnek, vele küzd az anyagiság ellen, mivel Voltaire szerint a materia gondolkodik. Ő is indeterminista, a korlátlant szerető, mint az ifjú Voltaire volt. Barcsay levelezése Voltaire-ízű, Orczy is utánozza egy-egy versében, Péczeli leveleiben, Laczkovics, Hajnóczy, Bacsányi, Verseghy és Gvadányi munkáiban Voltaire eszméire bukkanunk. De legnagyobb imádója Fekete János, a ki a mesterrel a legközvetlenebb összeköttetésben állott, s a ki mindezek előtt úgyszólván tőle lett fölkenve eszméinek magyar, vagy – mint Voltaire mondja – «hún» terjesztőjévé.
