VII.
VII.
Családi politikája. Birtokai gyarapodása. Hitbizományt alkot. A herczegi czím legidősb világi fiutódaira is kiterjesztetik. Kegyes alapítványai. Búcsújárata Mária-Czellbe. A tudomány és művészetek pártolója. Halála.
CSALÁDI politikájával is szemben találta a prímást. Legszebb terve: összeházasítani gyermekei egyikét Mária nővére leányával – a fiágon kihalt Homonnay nemzetség sarjával – ugyancsak Kollonics ellenállásán szenvedett hajótörést.*
Nővérével ez ügyben váltott levelei és a tervezett házassági szerződés, Rep. 3. Fasc. F. a kismartoni hgi főlevéltárban.
De, habár nem sikerűlt ezen az úton gyarapítnia családi javait: mindig emelkedett érzéssel tekinthetett végig munkássága elért eredményein.
Méltán mondhatta magáról 1695. évi márczius 2-án kelt végrendeletében, hogy tékozló nem volt, sőt jól gazdálkodott. Mert igaz ugyan, hogy óriási tőkéket fel nem halmozott, mint korának egyik-másik Crśsusa; – de eltekintve építő kedvtelése- s azon roppant kiadásoktól, melyek felől dicsőűlt atyjaként ő is elmondhatta hogy nem bolondságból vagy a maga pompájáért, hanem hazájáért tette: mindannyi befektetése utódaira nézve is gyümölcsözőnek bizonyúlt. A pénzt nem rakta élére, sőt nagyfényű háza hitelét is meglehetősen igénybe vette; de másrészt oly tekintélyes szerzeményekkel gyarapította ősi birtokait, hogy elhúnytával nem egy-két uradalmat, hanem valóságos fejedelemséget hagyott herczegi maradékaira.*
«Acquisitum illud, quod proprium meum esse censeri debet, si bene ruminetur et perpendatur, haud dubia excedit summam duorum millionum et medii, quibus si successores mei bene et ordinate usi fuerint poterunt, pro Deo, Rege et Patria utiliter servire, et sibi etiam prospicere. Notandum quoque est: me de facto ob certas capitales summas, a prćdecessoribus meis acceptas, interesse solvere debere, quć se ad centum circiter mille florenos extendunt. -– – Nec hoc prćtermittendum, me quoque varia contraxisse debita, quć sane Deo adjuvante iam pridem exsolvissem; sed considerent successores mei, quantas a triginta sex annis debuerim facere expensas in servitiis augustissimć Domus Austriacć, ubi in continuis campestribus officiis existens, meis propriis pecuniis absque ulla solutione cum propriis meis militibus servivi, prouti etiam in bello illo Turcico – cum Nicolao Zrinio – cum 1500 militibus meo aere solutis prćsto fui. Sed et expost – – contra intestinos hostes missus, nulla prorsus habita solutione, expensis meis – – majorem belli molem portavi. – – Super hćc vero omnia pro vellere aureo, intimo consiliariatu, aliisque honoribus non exigui debuerunt sumptus expendi. His tandem accessit fatale illud bellum Turcicum, quo colluvies illorum Turcarum Viennam obsidens, totam substantiam meam, excepta sola unica arce Fraknó, ademit. – – Super hćc omnia, advenienté dićta anni 1687-mi Posonii celebrata, maximas me quoque facere expensas opportuit, singulariter in eo quoque, quod ex singulari eaque innata Suć Majestatis SSmć gratia sim constitutus S. R. I. Princeps, cujus sola taxa se extendit ad flnos 27,000 cujus magnam partem statim etiam deponere debui. Nolo hic enumerare infinitas expensas meas, quas in servitium boni publici et Suć SSmć Mattis feci. – Ex prćmissis satis videre possunt successores mei, me dilapidatorem non fuisse, verum oeconomiam bonam exercuisse.» Testamentum Cels. Princ. Pauli Esterházy. Kismartoni hgi főlevéltár. Reposit: 4.
Már 1669-ben megszerezte családjának örök birtokúl a Gyulaffy örökösök csobánczi várát Rátóthtal, Gyulakeszivel és tízezer holdat meghaladó tartozékával együtt. Ez a vár, melynek nevét regényes fekvésű szomszédai, Tátika és Rezié mellett, már csak romba dőltével tették ismertté nemzete széles köreiben a Balatonmellék dalnokának népszerű regéi, akkor még végvárként szolgálta a nemzeti érdeket. S Esterházy Pál, mint Csobáncznak 1669 május 2-án e végvár főkapitányává is kinevezett* birtokosa, földesúri és főkapitányi minőségében egyaránt az egész vidéknek biztonsága fölött volt hivatva őrködni innen, a szomszédos török hatalommal szemben. Ennek a hivatásnak teljesítése pedig sokszor nagy áldozatokat kívánt.
«Sacrć Cćs. Regićque Hung. et.: Boh. Mattis Domini nostri clementissimi nomine, Eiusdem Camerario, Consiliario, ac Prćsidiorum Antemontanorum Generali, Dom. Com. Paulo Esterházy de Galantha, Magistro Curić Regić Hungarić, S. R. Imperii Equiti et Comitatus Soproniensis supremo Comiti &c. benigne significandum, Prćlibatam Suam Mattem Cćs. et Regiam, Eidem Domino Generali Capitaneatum in Csobáncz, veluti Domino Terrestri eiusdem loci eŕ conditione clementer contulisse, ut siquidem curis et negotiis Generalatus Conf. Antemontanorum impedito, dicto Capitaneatui in persona prćessenimis onerosum et difficile foret, idem Dominus Generalis tria subjecta, huic officio idonea – – – proponere possit &c.» – Kismartoni hgi főlevéltár. Rep. 2-do et 3-io.
Mindamellett a kis csobánczi uradalom, már csak a badacsonyi bortermelés tekintetéből is, jó ideig egyike maradt az első herczeg Esterházy legelőnyösebb szerzeményeinek.
1676-ban még egy kis uradalmat szerzett a Dunán túl. Megvette Liszti Jánostól, e nemzetség utolsó férfi sarjától, Köpcsény ó és új várát, nemesvölgyi, körtvélyesi s járfalusi tartozékaival. S bár mennyire mögötte maradt is e jószág kiterjedésre nézve Esterházy egyéb uradalmainak: közelsége a kir. Magyarország akkori fővárosához, Pozsonyhoz, kedveltebb birtokai egyikévé avatta azt.
62. ÚJ-KÖPCSÉN.
Ugyanez évben vette meg Léka várát, a – részben Sopron, részben pedig Vas vármegye területén fekvő – hasonnevű uradalommal, melynek neve e megyék legrégibb írott emlékeiben is előfordúl. Zsigmond király 1397-ben Simontornyával s tartozékaival együtt Kanizsay János esztergomi érseknek, s Miklós és István nevű testvéreinek adományozta, hű és hasznos szolgálataik elismeréseűl. Minthogy pedig az első adományozásról kiállított oklevél elveszett, s időközben a királyi pecsét is újabbal váltatott fel, a Kanizsay család 1406. év folyamán új adománylevelet nyert e jószágok felől. Ennek alapján bírták a Kanizsayak Lékát, – melyhez már 1517-ben Csepreg, Keresztúr, Füles, Hegykő, s a soproni vámmal együtt a Fertő egy része is tartozott, – mindaddig, míg a család férfiágon ki nem halt. 1558-ban aztán Kanizsay Orsolyának férje, Nádasdy Tamás, nyert reá adománylevelet, s a birtokba még ugyanazon évben be is helyeztetett. A Nádasdyak birtoklásának a gyászos emlékű 1671. esztendő vetett véget, midőn a felségárulással vádolt Ferencz gróftól, Német-Keresztúrral, s Klastrommal együtt, lékai uradalmát is a királyi fiscus foglalta el. A következő 1672. év folyamán Draskovics Miklós gróffal lépett a magyar kamara olyszerű egyességre, melynek értelmében ő a zálogjogon bírt óvári uradalmat a kincstár birtokába visszabocsátja, s e helyett száznegyvenkét ezer forint értékig Lékát, Keresztúrt és Klastromot adja neki a kamara négy esztendőre. De már 1674-ben örök joggal adományozta Leopold király a most nevezett uradalmakat Draskovich Miklósnak, a ki azokba – minthogy még a zálogos négy esztendő le nem telt, – egyelőre föltételesen lőn behelyezve. Időközben a kamarával kellett volna leszámolnia. Ő azonban méltánytalannak állítván az örökjogért a zálogösszegen fölül támasztott kamarai követelést, készebbnek nyilatkozott a birtoktól megválni. Ennek megvétele iránt a pénztelen kamara most Esterházy Pállal kezdett alkudozást. S a tárgyalások 1676. év folyamán eredményre is vezettek. Esterházy 200,000 forint vételárban egyezett meg a magyar kamarával; különböző czímeken utóbb még 5000 forintot fizetett a kincstárnak, Draskovich Miklóstól pedig külön egyezménynyel váltotta meg ez uradalmak általa szerzett némely fekvőségeit, – melyekre 1676-ban kir. adománylevelet is nyervén: Léka és összes tartozékainak birtokába törvényesen statuáltatott.
63. Ó-KÖPCSÉN.
64. SCHWARZENBACH KELETRŐL.
Még ugyanez évben váltotta magához Kapuvárt is, gróf Montecuccoli Rajmund kezéből, ki a kir. kamarától akkor zálogjogon bírta azt. Erre az értékes uradalomra nézve azonban csak 1681-ben sikerűlt Esterházynak az örök jogot megszereznie, ekkor is nem csekély új áldozatok árán; mert csupán a perennalitás, – eddigi költségein s mindeddig fennállott regéczi prćtensióin fölül, – újabb százezreibe kerűlt.
65. FEKETEVÁROS.
1677-ben vette meg Esterházy az ő birtokaival szomszédos alsó-ausztriai uradalmat, Schwarzenbachot is, Wurmbrand Eustách bárótól, – nem annyira regényes fekvésű lovagvára, mint inkább magyar területen fekvő tartozékai: a márczi udvarház, s borbolyai, márczi, valamint nyéki szőleinek tekintetéből. – 1692-ben szerezte meg családjának ma legjelentékenyebb uradalmát, a dombovárit, melyre három évvel utóbb kir. donátiót kapott; 1693-ban pedig a Széchyek kőszegi kis uradalmát vette meg.
Elődeinek elzálogosított boldogasszonyi, kaposvári, ozorai, koppányi, tamási, simontornyai, nempthyi, lendvai, derecskei, hévízi és felsőmagyarországi összes javait kiváltván, új szerzeményekkel növelte azokat; Sopron vármegyei törzsvagyonát pedig a nyugati határszélen két új uradalommal kerekítette ki. 1702-ben örök joggal vette meg Szarvkőt a kincstártól; 1704-ben pedig a kaboldi uradalom tulajdonjogát váltotta magához, a gróf Kéryek és anyjok, Széchy Juliannától, Kabold ó- és új várával együtt.
66. KABOLDVÁR.
E méltán fejedelminek mondható vagyon legjobb falvait – s nem is csupán a hódoltságbelieket* – jobbadán pusztasággá változtatta már a török. Újra telepítésök állandó gondját képezte a herczegnek.
1684-ben a Rábaköz is oly néptelen, hogy jelentékenyebb falvaiban sem igen lakott több négy–öt egész telkes jobbágynál. Akárhány helysége egészen puszta. Garthán mindössze 4 zsellért, Veszkényben 5, Szárföldön 7, Csornán 13 féltelket számlált fel a vármegye; «a többiek elpusztultanak». Egész Rábaköznek új conscriptiója, mely felszámláltatott a németi gyűlésben, die 25. Novembris 1684. Eredetije a kismartoni hgi főlevéltárban.
A mit e téren egy emberöltő munkájával alkotott, mindazt szörnyű dúlásnak látta ugyan kitéve élte alkonyán;* s az égető fájdalmat, mit jobbágyai nyomorának láttán éreznie kelle, csak növelte a tudat, hogy a dúló belháború – minden iszonyatával – elkerűlhető lett volna, ha királyt és nemzetet kölcsönös bizalomban egyesít a kormányzati politikának általa annyiszor sürgetett nemzeti iránya: de mint pályája delén, úgy most is, törhetlen elvhűséggel s mélyen vallásos lelke csüggedetlenségével nézett egy jobb jövő elé.
«Exeunte in Hungariam Francisco Rákóczy, in anno 1703., ab ejusmodi asseclis universa bona confiscata, ruinata, incinerata et totaliter devastata esse non sine lacrimis cernere debui, adeo quidem, ut a sex annis nec obelium quidem ex omnibus proventibus meis mihi percipere fas sit, et quod adhuc pej us, oculis meis ex arce mea Fraknó omnem hanc desolationem et tyrannicam miserorum subditorum meorum oppressionem intueri debui. – – Et hoc ideo faciunt, quod contra meum legitimum Regem et Dominum arma non capiam; – – – per hoc tamen a debita fidelitate nullatenus recedam, sed imperterritus ad mortem usque perseverare non intermittam.» Pótvégrendeletében. Kismartoni hgi főlevéltár Rep. 4.
Már 1695 márczius 2-án megírta végrendeletét, melyben ősi és szerzeményi összes javaiból három fia, Mihály, Gábor és József javára pappá lett bátyjok hozzájárulásával, ugyanannyi elsőszülöttségi hitbizományt alkotott, az 1687. évi kilenczedik törvényczikk alapján.
Minthogy azonban Gábor még atyja életében elhúnyt s fia nem maradt, – pótvégrendeletével a nádor összes javait két nagy majorátusba foglalta össze, másik két világi fia részére, olyképpen, hogy Mosony, Sopron, Győr és Vas vármegyékben, valamint Magyarországon kívűl fekvő minden birtoka, a pozsonyi házak és kertekkel együtt legyen – az elsőszülöttség jogán fiágára átörökíthetőleg – első házasságából származó Mihály fiáé; második házasságának sarja József pedig ugyanily módon örökölje minden egyéb jószágát, kimondatván a két fivér között is a kölcsönös örökösödés az esetre, ha fiágon bármelyiknek magva szakadna.*
Ez eset már 1721-ben bekövetkezett. Ennek az évnek tavaszán, márczius 24-én, a nádor első herczeg-utóda, Mihály, kir. udvarmester, fiutód nélkül hunyt el, s a két majoratus minden tartozéka valóban herczegi egységes hitbizománynyá tömörűlt öcscse, József kezében.
67. BOLDOGASSZONY A FERTŐNÉL.
Még 1693 deczember 11-én kelt az a kir. rendelet, melylyel a herczeg sopronmegyei uradalmainak örökösei kineveztetnek e vármegye örökös főispánjaivá, megengedtetvén egyszersmind, hogy a megye czímere Esterházynak herczegi czímerpaizsával bővíttessék; 1712 május 23-án pedig azon legfelsőbb elhatározás, mely a római szt. bir. herczeg czímét és előjogait a nádor legidősb világi fi-utódaira is kiterjesztette.
Világi utódinak e szerint nemcsak fejedelmi vagyont, de megfelelő rangot s közjogi állást is biztosított a nádor, a nélkűl hogy megfeledkezett volna papi és szerzetesi pályára lépett gyermekeiről.
Szervitává lett Ádám fia kedvéért építtette s látta el gazdag alapítványnyal a fraknóváraljai kolostort, Christina Josefa, Orsolya Constantia, Ilona Augustina és Julianna Josefa nevű leányainak pedig, kik mind a négyen apáczává lőnek, a kismartoni zárdát építtette, harminczezer forintnyi alapítványt is tévén abban.
László fiának, a pozsonyi kanonoknak, Boldogságos Szűz Mária rátóthi prépostságát adományozta, melyet 1669-ben a csobánczi uradalommal együtt királyi jóváhagyás mellett váltott magához a Gyulaffy-örökösöktől.
Miklós Antalnak, ki már 1681-ben esztergomi kanonok, Sz. István vértanúról nevezett prépost s tinini püspök volt, s a ki nevét «De dignitate status ecclesiastici» czimű munkájával örökítette meg egyházi íróink sorában, saját élte fogytáig ezer tallért biztosított, halála esetére pedig jelentékenyebb birtokot kötött le számára. Ámde a fiatal főpap nem élte túl a gondos atyát, a hozzá függött jogosult reményeknek korai véget vetvén már 1695-ben bekövetkezett halála.
Még Esterházynak Therézia nevű leányáról kell megemlékeznünk,* kinek 1702-ben Erdődy György gróffal történt eljegyzése alkalmával, különböző czímen összesen 100,000 frtnyi hozományt kötött le a gyermekei boldogságát szívén hordó palatinus.
Az eddig nevezetteken kívűl még számos (mindkét nejétől összesen 25, az elsőtől 18, a másodiktól 7) gyermeke volt ugyan a nádornak; nagykorúságra azonban a többi nem jutott. (V. ö. SZILÁGYI SÁNDOR: A gr. Esterházyak családi naplója.) Olajba festett képmásaik érdekes gyűjteménye, szülőikével együtt, a fraknói vár ú. n. «családi termében» őriztetik.
A mit Esterházy a feldúlt ország culturalis viszonyainak javítása körűl alkotott, annak méltatása kívűl esik e családtörténeti jegyzetek keretén. Közművelődésünk története fogja méltányolhatni a visszanyert ország reconstructiója körűl kifejtett sokoldalú munkásságát s fejedelmi áldozatkészségét, a rommá vált Esztergom és Buda újra építésén kezdve azon buzgólkodásig, melyet a nagyszombati főiskola felvirágoztatása s a közművelődés minden irányú előmozdítása érdekében mindenkor tanúsított.
Nem részletezzük azon nagyszámú egyházi s humanus czélú alapítványokat, melyeket a herczeg templomok, iskolák, menedék- és kórházak, városok lakói és saját jobbágyai javára tett. Mély vallásos meggyőződése s emberszerető érzülete nyert azokban kifejezést épen úgy, mint előhaladottabb évei folyamán közzétett irodalmi dolgozataiban s zeneműveiben. Amazok első sorban a Mária-cultus emelését czélozzák. Mert zsenge gyermekéveitől kezdve halála napjáig, kiváló tisztelője volt a nádor Magyarország Védasszonyának. «Mariano Honori.» Ezt a két szót viseli homlokán deákéveiből származó gyakorló-füzeteinek mindegyike.
S e jeligét Esterházy Pál nádor egész élete folyamán törhetlen hűséggel szem előtt tartotta. Minden vára s kastélyának kapuja fölé Mária szobrát állíttatván, tiszteletére minden szombaton lámpát rendelt gyujtani. Halálában is a Szűz Anya képe lebeg fölötte; végrendeletében úgy intézkedvén, hogy feje fölé – koporsófödelének belső lapjára – a Boldogasszony képe illesztessék.
1692-ben királyi fényű bucsújárást vezetett a Nagy Lajos királyunk óta országos hírű Mária-Czellbe; s már ez alkalommal találkozunk az Esterházyak kismartoni műénekesei s egyházi zenészeivel. Kétségtelen, hogy az utóbb világhírűvé fejlett herczegi zenekarnak Pál nádor vetette meg szilárd alapjait, a nagy- és kishöflányi prépostságnak a kismartoni várkastélyban alapított plébániával történt egyesítése alkalmával. Zenei jártasságának s e téren magasra fejlett művészetének díszes emléke azon egyházi zenemű-gyűjtemény, mely a herczegi szerzőtől «Harmonia cślestis» czímen, 300 ívrét lapra terjedő kötetben maradt reánk.*
Lásd e részben: C. F. POHL «Joseph Haydn.» Leipzíg, 1878. I. Bd. S. 205. és BARTALUS ISTVÁN: Adalékok a magyar zene történelméhez. Budapest, 1882. 38. 1.
A műkedvelő nádortól egyébiránt festészeti kísérletek is jutottak el napjainkig, műízlésének finomságáról pedig ékesszóló tanúságot tesznek a mai kor csodálatára méltó fraknóvári műkincsek és az újabban országossá lett Esterházy-képtár, melynek alapját a hollandi, spanyol és olasz iskolák 211 legértékesebb darabjával már 1669-ben ő vetette meg.
68. ESTERHÁZY PÁL ÉS NEJE MÁRIACZELLBEN.*
Az Esterházy Pált és nejét Mária-Czellben ábrázoló képet a Mária-Czellben levő eredeti után adtuk.
Elmondhatjuk tehát, hogy az első herczeg Esterházy tudomány és művészet terén, kora műveltségének magaslatán állott. Hogy pedig alkotásai napjaink műítészének bírálatát is diadallal kiállják, erre nézve elég utalnunk az általa épített kismartoni várkastélyra és nagy templomra, valamint a boldogasszonyi templomra és zárdára, vagy csak az általa restaurált, s a herczegi ház 200 éves jubileuma alkalmából régi fényébe öltözött fraknóvári kápolnára, mely e nemben valódi műremek.
Mint a hadvezetés terén, úgy a béke áldásos munkáiban is kiváló herczeg megérte még, hogy az ország törvénykönyvébe iktatta a szatmári béke nyugodt fejlődést biztosító okmányát. Nemzetét az uralkodó házzal megbékélve, s Szent István koronáját az 1711 április 17-én java korában elhúnyt Józsefről Leopold utolsó férfisarjára, Károlyra is törvényesen átszállani látta még. De nagy elve diadalát, hogy a dynastia bizalommal keresse és találja trónja támaszát a magyar kir. hadseregben, – maga meg nem érhette.
Vitéz unokái fényesen igazolták ezt az elvet, a mint III. Károly fél Európától megtámadott utódának, Mária Teréziának, szerencsés tapintata megtalálta a fölemelő bizalom varázsigéit, melyek a nemzet szívét királyi trónjához közelebb vitték. A királyával együttérző magyarság hadait újra tisztelni és félni tanulta a világ. S e magyar hadak élén győzelmesen lobogtatta nagy ősi zászlaját, herczeg Esterházy Pál nádornak hét hős unokája.*
A királyné maga írja: «Augustissimo – – – Genitore nostro – – – ex hac luce decedente, regibusque Gallić, Hispanić, Borussić et Electore Bavarić, regna et provincias nostras hostiliter invadentibus, memoratus princeps non tantuni binis vicibus milites per se statutos ad exercitum nostrum expedivit, sed et integram legionem equestrem proprio ćre conscriptam, suoque nomine insignitam, ad servitia nostra erexit, et quod amplius, sumptis et Ipse armis, eandem ad castra nostra in Persona eduxit ac sub toto illati Nobis belli tempore militaria servitia – – – in hodiernum usque continuat, – – – ut Is quoque merito magna pars victoriarum illarum per Hungaram vel maxime gentem de hostibus nostris reportatarum dici possit.» Kismartoni hgi főlevéltár. Fasc. F. Nr. 163. Rep. 35.
Ő már akkor rég porladott, 1713 márczius 26-án hajtva örök álomra fejét az ő kedves kismartoni várában; de hű magyar szíve hamvaiból is üdvözlé a törvényesség védelmében diadalmaskodó nemzetét:
«DILeCta HVngarIa IaM VaLe
PaVLI aVteM PaLatInI reCordare!*
PaVLI aVteM PaLatInI reCordare!*
A nádor kismartoni mauzoleumáról.
69. KISMARTONI KASTÉLY 1663–1672.
