FÜGGELÉK GRÓF ESTERHÁZY MIKLÓS NÁDOR VÉGRENDELETE
FÜGGELÉK
GRÓF ESTERHÁZY MIKLÓS
NÁDOR VÉGRENDELETE
GRÓF ESTERHÁZY MIKLÓS
NÁDOR VÉGRENDELETE
Atyának, Fiúnak és Szent-Lélek Istennek nevében Amen.
Statutum est omnibus hominibus semel mori.
Ha teljes életünkben semmire egyébre szemeinket és elméinket nem vetnénk is, s a mi életünk nagy sokára halladna is: de soha a halálnak mivoltát meg nem foghatnánk, minthogy nem illyen romlandóságra is teremtetett volt az emberi nemzet; de első atyánk eseti ezt hozván, kiadá Isten a szentenciát, hogy minden élő ember meghaljon, úgy, hogy Istentől magától felvett emberséget sem akará ettől felszabadítani.
Melly halál, noha minden rettenetesség fölött való rettenetesség vala a pogányoknál – mint a kiknek semmi hitek és reménységek nem vala holtok után való idejökre, de minekünk keresztényeknek az ő benne hivőknek, és akarattyát cselekedőknek kapuját rendelé azért az örökkévaló életnek elvételére, a kire, aki menni akar, ezen által kell menni; kivárván azért az örökkévaló jót, kivánnunk kell az arra való rendelt eszközt is, felkiáltván mi is Szt. Pállal hogy: «cupio dissolvi et esse cum Christo.»
Adj malasztot azért nekem is én Istenem és én Megváltóm, hogy ennek a halálnak a félelme, engem se rettentsen meg, s annyival inkább benned való bizodalmamtól és reménységemtől meg ne foszszon, hanem mint fáradságos bujdosásim után menjek örömmel a testi halál által a Te szent szinednek örökkévaló látására, akire úgy is megyek Uram, mint a szent akaratodnak beteljesítésére; s legyen úgy is az, amint Te akarod, és akkor is, amikor akarod, de én elhagyni Uram nem akarlak; sőt protestálok én Uram és én Istenem, hogyha valamivel a testi tömlöczben lévő lelkemet megháborítaná is az én halálomnak óráján úgy a testi gyarlóságnak mivolta, úgy a halálnak és testi nyavalyáknak keménysége, avagy az ördögnek kisértete is (aki kiváltképpen akkor szokta szorongatni a nyavalyás embert) s valami oly szót ejtenék, vagy cselekedetemmel tűrhetetlenséget mutatnék, mely megbántásodat nézhetné, avagy hitemet a római katholika religiót: az nem az én akaratombul esnék, hanem megtébolyodott elmémből, kit nekem, könyörgök, vétkül se tulajdoníts, se érette a te szolgáddal itéletben ne szállj, sőt a te véghetetlen nagy irgalmasságod szerint cselekedjél abban is velem, s adj bátorságot, erőt, örömet és teljes reménységet és bizodalmat, hogy azok által győzedelmet vévén, mindennemű kisértetim ellen vitessem be a halálnak kapuja által az örökké való életbe.
Hálákat is adok az én kegyelmes Istenemnek, hogy engem érdemetlent fölvévén a földnek sarából, nem valami oktalan állattá, hanem önnön képére és hasonlatosságára teremtett.
Hálákat adok azon is ő szent Felségének, hogy emberré tévén is, nem valami pogányságban, vagy bálványozásban nevelt és tartott is mind eddig, hanem a maga igaz megismerésében, úgy mint a római, közönséges keresztény anyaszentegyházban.
Hálákat adok tovább is az én Teremtőmnek (amint nincs is egyebet mit adnom) hogy emberré tévén is és az ő igaz ösméreteit adván is, ezzel sem elégedett meg, hanem engem, port és hamut, tanquam de stercore pauperem, felvévén, sok szép javaival is látogatott minden érdemem fölött meg.
Hogy pedig minémü végre mindezt a sokat a Mindenható Isten nekem adta, annak megfelelhessek, és az ő képét és hasonlatosságát úgy viselhessem mind az én utolsó szemem behúnyásáig, hogy azt, a kinek itt is az ő hasonlatosságát viselem, az örök életben szinről szinre láthassam, esedezem, könyörgök alázatos szívvel, lélekkel ő szent Felségének.
Könyörgök azon is az én Megváltó Jézus Krisztusomnak, hogy az én igaz hitemben és az ő igaz anyaszentegyházában, úgy mint a közönséges keresztény római anyaszentegyházban tartson meg mindvégig, és mikor az én lelkemet a rothadás alá vettetett testből kiszóllítja, vegye ebben a hitben és gyülekezetben magához ő szent felsége.
Mégis hallj könyörgést Uram a te bűnös szolgádtól és engedjed szent nevedért, hogy a te szent Felségedtől elvett világi javaimmal magam is úgy éljek mind az én utolsó órámig, hogy ebben való sáfárságomnak tiszte előttem forogván, az én szemeimet tőled elszakasztván, magához ne vonja, hanem mindezekben mind éltem s mind utolsó órám és elmém a te szent nevednek dicséretére legyen, s holtom után is az én maradékim és utánnam következendők, hogy azon te szent nevednek dicséretire élhessenek belőle minden Te megbántásod nélkül. Engedj ebben rendelést is szent nevedért tennem belőle, melyekről a Te szent nevedben és segítségedből ilyen intézést is amint következik, teszek; ebben is azért mindeneket a te szent akaratod alá vetvén.
Először is azért: Isten az én utolsó órámat elhozván, gyermekim és atyámfiai, ha köztük lenne halálom, egy szürke köntöst csináltatván olyan formán mint a pater jezsuiták aminémű dolmányt szoktak viselni, abban öltöztessenek és mennél hamarább fakoporsóba tegyenek és soká így se tartsanak a föld szinén, földet kivánván a föld.
Másodszor kivánom, hogy nagy haszontalan költséget és pompát az én testem körül ne tegyenek, és semmi derék proczessiót ne is rendeljenek, hanem gyermekim és az atyafiak, estve bevivén a nagyszombati Paterek szentegyházába testemet, mindjárt akkor tegyenek be síromba az utolsó itéletre és feltámadásra. A monumentumokat azon vagyok, hogy halasztván Isten életemet, magam elkészíttessem, de ha azonban Isten kiszóllítana, viseljék gyermekim és az atyafiak gondját, de ne legyen az is valami sumptuosum, hanem osztassék inkább alamizsnában, azaz szegény koldusok és religiosusok közében, aminthogy kivánom is, hogy azon temetésemnek napján ezer forintot osszanak ki a szegényeknek és az ottvaló szerzeteseknek – pro discretione executorum testamenti.
Ezen kivül kivánom, hogy a francziskánus barátoknak is, valamennyi klastrom Magyarországban vagyon, mindenikben két-két száz forint alamizsnát adjanak azon temetésemnek napján, ki oda hivatván mind akét pater Provinciálist, akik akkoron lesznek, s egyszersmind is tegyék le, hogy ne kellessék nekik azt hosszú idővel várniok.
A Kismartonban lévő klastromot, mivel végbehagyta Isten vinnem, akik az én holtom után maradékaim között vagy azon helyet fognak bírni vagy Fraknót, lekötelezem őket, hogy azon klastromot, sartum tectum conservent, s minden esztendőben mind pénzt, mind buzát, bort adjanak alamizsnában, s ne hagyják fából is őket; s ha szintén kiváltanák is tőlem vagy maradékimtól és legatariusimtól Kismartont, erre az esztendőnként való alamizsnára ugyan obligálom azon maradékimat Fraknóból is.
A nagyszombati Patereknél való szentegyházat mindenképpen éltemben kivántam vala fölépítenem, s Isten megtartván, végben is viszem, de ha valamint másképpen rendelné Isten életemet és magam végben nem vihetném, pro perfectione operis rendelem a harminczadon való restancziáimat, mi alkalmas summa; de ha az elég nem lenne, avagy mi más rendelésre menne idővel, vagy pedig valami difficultas esnék messze való haladékkal annak megszerzésében a fraknói és kismartoni Tacz pénzt rendelem azon épületre, mi circiter három ezer forintot teszen, de úgy, hogy aki gyermekeim vagy maradékim között a megnevezett helyeket fogják bírni, azt tartozzanak esztendőnként jövedelmükbűl kiszakasztani és minden fogyatkozás nélkül azon épületre fordítani, valamíg kiváltképpen a tornyok, kapuk és chorusok el nem készülnek.
Azon szentegyháznak én dost is rendeltem, a kirül végeztem is a Paterekkel és Eszterházy Dániel urammal öcsémmel, hogy négy ezer forintra extendáltatik, melynek ezer forintját meg is adtam már a Patereknek, de ha valamikép az én sok distractióim és költségim között a többit meg nem adhatnám, mindjárt az jószágok első jövedelmekbül adják meg fiaim és a tutor atyafiak, kivánván, hogy egyébiránt is hogy temetésük azon helyben lenne, minden jó akarattal és segítséggel legyenek maradékim és legatariusim azon szent egyházhoz, és magányos szeretetben és tiszteletben tartsák a Patereket is; kérem ő kegyelmüket is: ne hagyják maradékimat is lelki gondviselés nélkül.
Lakompaknál lévő Boldog-Asszonynál is egy ispitályt akartam csináltatni s valami oskolát is, de azután alkalmatosbnak vélvén azt, nékem végben vinnem, ott vettem vala helyt a házára, de valami haladékban menvén azon szándék, változék is az állapot, mindazonáltal, mivel ebben én szegény első feleségemet is vesztém, végben akarom most is vinni, és valami fundatiót is akarok hozzá tenni, kiknek épülete in abrisz vagyon, de ha magam azt végben nem vihetném, a fraknói jövedelmekből vigyék végben a tutor atyafiak valami szőllőket és örök földeket is vévén hozzájuk, hogy legalább tizenkét koldus élhessen belőle és az ispitály mester harmad magával; jóllehet a földek helyett malmot kellene inkább nekik venni, és adaptálva – azt adom, kit meg is árultam már.
Tisztem szerint én nálam ország levelei is vannak, kikre holtom után igen nagy gondot viseljenek a tutor atyafiak és gyermekeim, mellyeket senki kérésére ki sem kell adni, hanem ha országgyűlése lenne az országnak, ő kegyelmök lássák, tovább mit mivelnek velök, kik most az én kismartoni tárházamban egy fekete ládában vannak, mely ládán felül való irás is vagyon.
A minémű aureum vellust hordoztam, regulánk azt kivánja, hogy temetésünknek idején a koporsónkon, vagy magányosan a test mellett valami vánkoson legyen, azután azt vissza kell küldeni a spanyol királynak egyedül az avval járó könyvvel és regulákkal, akit föltalálnak könyveim közt, de csak ő Felségének császár Urunknak kell praesentálni: mind az aureum vellust s mind a könyvet, ő Felsége fogja dirigálni tovább a dolgot.
Magam gyermekeim állapotját pedig ami illeti és először is Istókot, úgy vagyon az ő szegény anyjának sok szép javai voltanak, de ami hazánknak Bethlehem Gábor idején való nagy változási, uram hivsége és hitem mellett maradván s nem akarván törvénytelen fejedelmet édes eleink bő vérével szerzett szabadságok ellen urallanom, tudja az egész ország, hogy mindazok tőlem elvesztek vala úgy annyira hogy semmi, az egy puszta Lánzsér várnál az én kezemben nem maradott volt; ingó javaimat is pedig, kit felprédáltanak, s kit életem s becsületem megtartásaért el kellett költenem, s valamim most vagyon Istennek sz. áldásából mondhatom, hogy mind új és magam keresményem sok fáradságos munkám után. Nem gondolván mindazonáltal én semmi kárvallásimmal, sem egyébb nagy, sok distractiommal és költségemmel, olyanos gondot kivántam ő reája viselnem nevelésében, hogy nem vádol semmiben lelkiismeretem, hogy valamit egy atyának fiával kellett volna cselekedni, meg nem cselekedtem volna mind házasságának ideig, s akarom vala ő nekem is vénségemre istápom legyen, és holtom után több gyermekeimnek jó segítőjök; de látogatást bocsátván Isten reája (ő szent Felsége tudja miért) úgy látszik betegeskedése miatt arra ő nem fog érkezhetni; hanem magam már megteljesítvén mindenféle jókkal, akivel Isten engem szeretett volt, nem csak különb-különbféle időkben bőséges tanuságot is adtam neki ugyan irásban, de mindegy egyéb javainak állapotjáról is, a ki anyai volt declaratiót tettem, kikben most sem tehetek semminémü változást, hanem úgy lévén a dolog amint föllebb irám, aszerint kivántam őt cententálnom, aminthogy contentálom is, megtartván Isten valameddig, noha Isten több gyermekimmel is megáldván már, és nagy, sok külömb-külömbféle költségekben is lévén, nehézségem nélkül nem leszen, de eleget akarok az én neki tett ajánlásomnak tenni, melyről neki adott levelemet authenticáltam is, és mint adós levelet úgy adtam neki. Ha pedig Isten annak előtte kiszóllítana, intem és kényszerítem jó fiamat, hogy eziránt való contentatióval ne szorongassa neveletlen öcséit és hugait, hanem legyen csendes várakozásban ő hozzájuk is, hogy sok több adósságaink között valami nagy fogyatkozásban ne hozza őket, holott úgy accommodáltam már én őtet, hogy csak szabja állapotjához magát s viseljen gondot; fogyatkozást nem lát.
Mindazonáltal az ő contentatiójában ilyen módot rendelek, hogy mivel bizonyos okokból Regécz várát a kisebbik fiamnak Ferkónak rendeltem, az én holtom után azon regéczi jószágnak jövedelméből adjanak a tutor atyafiak Istók fiam számára annuatim tizenhat ezer forintot avagy húsz ezeret is – kevésre lévén szüksége Ferkónak, hogy annál hamarább kifizethessék őtet, sőt a szolgák fizetésén kivül, ki tudván a gyermek tartására és nevelésére is, ha Isten élteti, valami ezer forintot, minden egyéb jövedelmet és ami lészen Regécznek, ad quietantiam ipsius neki adhatni, kivévén azt az időt, ha valamelyik leányomnak kiházasítására concurrálni kellene onnét is az ide alább megirandó rendelésem szerint. Azután, meg levén az ő contentatiója, ne sanyargassa tovább szegény árva öcséit és hugait, s azzal a pénzzel váltsa ki jószágait, kit összeszerezvén, több lészen neki mint akár melyik öccsének is. Ebben pedig a contentatióban már ő neki egyéb hozzája való jóakaratimnak declaratói közt Rorbakot is kiváltottam, kiért circiter tizenhat ezer forintot adtam, de mivel ezek is többire az én keresetem avagy megtartásomból mennek ki, reá kell vigyázni in defectu ipsius seminis, hogy több gyermekeimtől ezek se idegeníttessenek el.
A minémű levelet pedig én erről Istók fiamnak adtam, tartozzék a tutor atyafiaknak producálni, mivel most nem tudom hová tettem a mását, de amint eszemben juthat: én neki circiter kétszázezer forintról szóló contentatiót igértem, kit aszerint, amint feljebb is megirtam, meg kell adni azon megírt mód szerint neki.
Kit tovább is intek, s pro recapitulatis tartván minden neki adott instructióimat is, becsüljön meg koporsómban is engem, s valami gyűlölséget, veszekedést holmi prćtensiói mellett atyafiai között ne csináljon, s avval, öregebb lévén, kisebbé ne tegye magát, hogy meg ne vonja Isten áldását tőle s meg ne vettessék az emberektől is.
A többi gyermekim állapotját ami illeti, úgy mint Laczkó, Palkó, és a kit most Isten szegíny szerelmes atyámfiának halála után adott, Ferkó, s aszerint leányim Anna, Júlia és Mariánka, ő felőlök ily rendelést teszek amint következik: amelyhez, hogy minden egymás ellen való nehézség nélkül alkalmaztassák magukat, kivánom.
Először is, mivel aprón maradnak szegények árvául, nevelésükrül ilyen rendelést teszek: hogy Laczkó fiam, mivel azok között ő öregebbik, mind huszonegy esztendős koráig Eszterházy Dániel öcsém uram fiaival, akik most mellette vannak, vagy valamelyik helyett mást akar ő kegyelme melléje rendelni, de mindenkor hárman legyenek mellette s tanuljon együtt velük a megnevezett ideig. Azután huszonkét esztendős korában ha meg akar házasodni, hogy el ne vonja a test és világ, az atyafiak tetszéséből házasságra adhatja magát, de mindaddig is a neki hagyandó jószágimban nem akarjuk, hogy dispositiókat vegyen fel és annak jövedelméhez nyúljon, hanem administrálják a tutor atyafiak, és azok adják meg neki, ami szükségére való, hogy valamint maga disponálván abból, necsak haszontalanságra ne kelljen a jövedelem, de pusztulást is tehetne vele a jószágban, s ami ennél is nagyobb, amint mostanában ifjuságok vannak, kipusztítaná a jó erkölcsből is magát; hanem amint irám, házasságra adván magát a megnevezett esztendőben azelőtt kezében ereszthetni neki rendelt jószágomat, de csak szintén akkor, vagy igen kevés idővel azelőtt, ugyan azért, hogy akkor is kiváltképpen abbeli állapotjában a tutor atyafiak tanácsával éljen, s azt is vegye, akit ő kegyelmeik javallanak, de idegen nemzetben nem akarom hogy öltezzék, nem a más nemzetségekhez való idegenségből, avagy azoknak megvetéseért, hanem az idegen erkölcsöknek össze elegyítésének eltávoztatásáért, a ki igen ritkán hoz jót, kiváltképpen amennyire ment már azoknak állapotjuk. Hanem, ha valamivel alsóbb rend lészen is magánál az, vegye maga nemzetét az atyafiak jó tetszéséből, amíg pedig tanuságban lészen, felnevelkedvén, addig gyakorolhatja az udvart is néha, és ösmeretséget vehet mind ő felségénél mind egyéb uraknál, de maga szabadságára jutván, nem akarom, hogy az udvart gyakorolja ifjuságában, nem az udvarért, hanem a külső társaságért.
Azalatt is pedig kimélve kivánom, hogy költsenek s a három bátyjára s magára négy ezer forintnál többet ne erogáljanak esztendőnként, s szabják úgy is dolgukat, hogy evvel megérjék, melyet adjanak vagy adassanak a fraknói jövedelemből a tutor atyafiak meg, noha tizenkilencz és húsz esztendős lévén Laczkó, pro ratione temporis et discretione dominorum tutorum, valamennyivel szaporíthatni a költséget, de nem sokkal.
Azonban, ha a megnevezett időre bátyjai, akik most vele tanulnak, vagy előbb végeznék studiumokat Laczkónál, vagy valamelyik közülök tovább is akarna tanulni, kívánom s hagyom, hogy aki közülök elvégezné tanulságát s öregebb tudományokra nem akarna menni is: in signum gratitudinis, egyébb jó akaratján kivül ezer forinttal tartozzék Laczkó annak, s a fraknói s kismartoni jövedelemből adják meg neki. Hol pedig az öregebb studiumokat is continuálni akarnák, amint látom, hogy atyjok is kivánja tőlük, mind tanuságig mindenkinek ezen fölül megnevezett jószágimnak jövedelméből négy-négy száz forintot adjanak azon tutor atyafiak avagy Laczkó is; ha azonban a fölül megírt mód szerint kezébe venné jószágit és minden egyéb jó akaratot is mutatván mindezekhez, akikkel együtt tanult s minden több atyafiaihoz is.
Azon jószágimból pedig néki Laczkónak hagyom Fraknót és Kismartont, hogy azt ő és maradéki birhassák, in defectu autem seminis cum reciproca successione a többi öcséivel, akikkel egy, de fiúágra csak, ha leányai lennének, kiházasítván azokat belőle illendő dossal, ha pedig Isten fiúi magzattal megáldaná, semmi úton se a várakat, se a jószágokat meg ne oszszák, hanem bírja az öregebbik, ha habilis lészen ad gubernandum, ha nem? vegye az utána való fel a gondviselést ha ideje meg lészen, ha nem, administrálják a tutorok interim a megírt mód szerint, kiknek nevet nem tudok most adnom; de a kik a nemzetségben öregebb atyafiak lesznek, kérem vegyék azok magokra a gondviselést.
Ha pedig Istennek úgy tetszenék, hogy Laczkó fiamat férfiúi maradék nélkül szólítaná ki, és a két öcséi is a nélkül maradnának s meghalnának maguk is és nem maradna fiúi maradékok egyiknek is; s azonban élne Juliánka leányom, mint öregebb a leányok között, ha addig ki nem váltaná ő Felsége, bocsáttassék Kismarton vára jószágostúl az ő kezébe, úgy, azért ha emberséges férje találkoznék neki, és ha mi leányai lennének Laczkónak, onnét házasíttassanak ki s ott is neveljék őket, mindeniknek tíz-tíz ezer forint dost adván kiházasításoknak idején, ha pedig az idő alatt Kismartont kiváltaná ő Felsége, kire némelyek tudom vágyni is fognak az ott való szomszédok, in tali casu Laczkó fiam leányai ágának ha lennének, abból a summábúl mindeniknek huszonöt ezer forintot kell adni, hozzá tudván a tíz ezer forintot, ha azelőtt dossába meg adták volna valamelyiknek, s a maradék summát ćqualiter oszszák meg magok közt a két leányom ha Marianka, az idő alatt, amint elmélkedés volt felőle, apáczává nem lenne, s bírják ők és maradékaik, mely sommájuk hogy el ne vesszen, minden úton azon legyenek, hogy jószágot szerezzenek rajta, – mely két leányomrul és dossokrúl azután alább többet szólok.
Hol pedig, amint irám, fiú maradéki lennének Laczkó fiamnak s többen lennének egynél, amint mondám az öregebb vagy az utána való, ha az habiliorb lenne, gubernálja s vegye hasznát mind Fraknónak s mind Kismartonnak de úgy, hogy a többinek proportionate amennyien lesznek, harmada jövedelmet oszsza kezekben, s két részet pro conservatione status sui et nomen familić, maga vegye s költse azt istenesen; elélhet belőle applicálván a csornai jószágot is azon Fraknó várához, kit most is oda birunk a pozsonyi házzal.
In casu vero defectus seminis, post reciprocam successionem, mint irám, ha Istennek úgy tetszenék, hogy ezeknek az én négy fiaimnak egyiknek sem maradna fiú ága s meghalnának maguk is, immediate, et sine omni contradictione foeminei sexus, Eszterházy Dániel öcsém uram öregebb fia szálljon be Fraknóba s bírja s gubernálja ő, a felül megírt mód szerint, amint Laczkó fiam maradéki fognák bírni ha világi ember marad. Ebben pedig, ha ki a leányok közül ellent tartana és valami akadékokat szereznének neki vagy magok, vagy férjnél lévén, urok, minden legatumot elveszesse, kit egy mester által vigore prćsentium exequálhassanak is rajtuk.
Az alatt, hogy az én leányimnak is bizonyos dossok legyen s ne várják ezeknek a fiaknak defectusokat, kiházasítása legyen mindennemű jószágimból, mely tisztességgel is legyen s legalább arany, ezüst művet és köntöst, mivel anyától is marada e féle reá, tizenöt ezer forint érőt adjanak neki, s ugyanakkor ezen jószágoknak jövedelméből tizezer forintot, kire a tutor atyafiak viseljenek gondot, kérem, s ezenfelül Laczkó fiam intra anni revolutionem házassága után hugának ötven ezer forint contentatióval tartozzék, kinek nagy része megjöhet a két jószágnak jövedelméből addig, míg ő iskolában leszen.
Ezeknek fölötte kivánom és hagyom, valami anyai jószágok az én gyermekimnek juta, a fiak ahhoz ne nyuljanak valamíg az én megnevezett két leányom él és azoknak meg maradékaik, kirűl noha ők azt vélnék talán, hogy én nem disponálhatok, mi úgy is volna, ha, a mi ott jutna, nekik többet nem hagynék ezen testamentomban: de annyi marad mindenkire, hogy csak legyenek érdemesek reája elélhetnek belőle. Hanem azt kiveszem belőle, hogy mivel kisebbik fiamnak Ferkónak Regécz várát hagyám, a ki zálogos, kivánom leányimtól, hogy az anyai jószágból az ő részüket is, hogy legyen örökje neki is, vagy Várdát, vagy a csicsvai jószágot eresszék ő kezébe, ha Isten megtartja, kirűl azért ujabb emlékezetet teszek ide alább, de meglássák leányim, hogyha részesek akarnak lenni az én legatumomban, ebben egyebet ne cselekedjenek, s a szerint fiaim, ide nem értvén Eszterházy Istvánnét, menyemet, Thurzó Erzsébetet, mert ő szabad a maga javaival mit cselekszik; csak öcséinek kárt ne tegyen, kit nem is reméllek.
Holott pedig az én két leányomnak Isten maradékot nem adna, kivánom sőt hagyom, hogy úgy se nyúljanak ahhoz az anyai jószághoz Laczkó és Pál fiaim, se maradékjok, hanem Ferkóé a kisebbik fiamé legyen, mivel ha kitalálnák váltani Regéczet, ő élvén, igen kevésre szorulna, s pénze lenne is, nem mindenkor találna jószágot venni, és így evvel az alkalmatossággal előbb tévén emlékezetet kisebbik fiamról, mint Palkóról, amint irám, Regécz várát és jószágát s az anyai jószágban a várdai portiót, ki az én gyermekimet illetné, neki hagyom, s abban meg se bántsák amint irám, ha egyéb keresményemben részesek akarnak lenni, de cum reciproca successione ezt is, úgy hogyha azonban Isten kiszóllítaná Ferkót avagy maradéki nem lennének, a regéczi jószág szálljon Palkóra s az anyai jószág, kit ő bírna, nénjeire, kivánván és hagyván azt is, hogy amíg élne, és élnének maradéki is; valamint Fraknó várát hagytam, aszerint bírják azon jószágot az ő maradéki is azaz az öregebbik fia, ha leszen az gubernáljon, kiadván a fölül megírt mód szerint a többinek harmadát jövedelmeknek. In casu defectus masculini sexus pedig, ha csak fiú ágban deficiálna Ferkó, in tali casu Laczkó, az öregebbik fiam vegye magához a jószágot és Regécz várát, s viseljen ő gondot Ferkó leányi ágára s házasítsák ki abból őket, azoknak is mindeniknek tíz-tíz ezer forintot adván dossokban, ha kettővel többen lennének; ha pedig kettő vagy három lenne is huszonöt öt forintot adjon nekik, s azt kifizetvén, bocsássa öccse kezében azon jószágot, eszerint művelvén Palkó is ha azon bátyját Isten kiszóllítaná.
In casu vero kiváltanák Regéczet, vagy még azelőtt vagy ezután Ferkótól, ha megmaradnak azonban a pápai, ugodi, devecseri és hévészi jószágokat váltsák ki avval a summával avagy más alkalmatos helyen lévő zálogos jószágimat, hogy a jószág helyett, valami gonosz erkölcsöt és magának veszedelmet ne kezdjen a pénzzel vásárolni, kire hogy vigyázzanak is az atyafiak, kiváltképpen akik akkor öregebbek lesznek, kérem szeretettel őket, hogy valamint az én javaimból koporsómban se mocskolják nevemet meg.
Palkó fiam állapotját pedig ami nézi, nevelését annak is aszerint kivánom és hagyom lenni mint szintén Laczkónak, s ő melléje is egyik fiát adja Eszterházy Dániel öcsém uram, s a másik legyen ugyan Sándorka mellette, úgy hogy ezek is hárman tanuljanak együtt, s mind eszerint continuálja tanuságukat, valamint Laczkóval följebb megirám, de ezekre való költségek nevelésekkel legyen, úgy hogy Palkónak tíz esztendős koráig a három gyermekre ne adjanak kész pénzt többet hatszáz forintnál s ebből kell esztendőnként magokat, prćceptorokat s másokat ruházni, ez lévén holmi aprólékos költségekre is, melyet esztendőnként a semptei jószágból kell megadni. Ami magok tartását nézi pedig, az is mind Semptéről és Bicséről szolgáltassék be Nagyszombatba nekik, azt kivánván: hogy mind tizenkét esztendős koráig ott a nagyszombati iskolában tanuljon, azután Bécsbe vihetik a tutor atyafiak, kiknek szintén úgy tartozzanak engedni, mint maguknak, s ott is mint a bátya Laczkó aszerint tanulván és költséget is állapotjához rendeltetvén, ugyan innét a semptei jószágból legyen sustentatiójok. Igen prćcaveálni kivánom, hogy valamíg éppen huszonegy esztendős nem lészen, addig Isten éltetvén az iskolát el ne hagyja: azután azon tanuságot adom neki is mint a bátyjának Laczkónak, ki mivel Isten akaratjából majd kilencz esztendővel idősebb öcscsénél Palkónál, míg ezt Isten fölneveli, gondviselést vehet ez is öcscsére a többi atyafiakkal együtt, mindenekben azok jó tetszésükkel élvén. Jószágot pedig ezt a sempteit és bicseit hagyom neki Palkó fiamnak, egyik örök, másik zálogos lévén, ennek is s minthogy pedig ebben, mind akét jószágban feles zálogos jószág vagyon, ha valamit én magam ki nem válthatnék, legyenek azon a tutor atyafiak és a tisztviselő jó szolgák, hogy azon zálogos jószágokat ezen jószágoknak jövedelméből váltsák ki, mely meg is lehet, holott hat esztendős még csak a Palkó s tizenöt esztendeje vagyon még a tanulásig, s addig könnyen kiválthatni, jó szolgákat rendelvén a tutor urak és atyafiak a jószágoknak administratiójára. Jóllehet ha az Úr Isten éltetne, magam kivánnám ezeket rendben hozni, látván a mostani világnak mivoltát.
Marianka leányomat pedig a mi illeti, ha Isten élteti és férjhez veszik, minden jószágim, kiket fiaim közében osztok s aszerint az anyai jószág is concurráljon kiházasítására, minthogy hasonló dossa akarom hogy legyen ennek is, mint a nénjének Juliankának, kitelvén a regéczi jövedelemből Istók fiam contentatiója, mely ki is telhetik akkorra, míg ez föl nő, s Ferkócska kisded leszen akkor is. Ugyanazon regéczi jövedelemből rendelek neki is ötven ezer forint dost, kivel tartozni fognak bátyjai neki, és kérem is a tutor atyafiakat, vegyenek eziránt is gondviselést föl, kire vigyázzon László fiam is, sőt már akkor oly ember lehet, ha él, hogy maga is végben viheti azon dosnak azon regéczi jószágnak jövedelméből; equaliter hagyván nénjével Juliankával az anyai jószágban való fiak portióját neki is.
Hol pedig úgy rendelné Isten, hogy Palkó fiú ág és maradék nélkül mulnék ki e világból s nem maradna leányi ága is: Sempte légyen Laczkóé és fiú maradékié, Bicse pedig Ferkócskáé, úgy azért, hogy Laczkó in tali casu a két hugának huszonötezer forinttal tartozzék, ha pedig leányi ága maradna, azokat is tisztességesen ki kell ezen jószágból házasítani, mint szintén leányi ágat; és ha ketten vagy hárman lesznek, mindenikkel huszonöt ezer forintot kell adni; ha pedig ezalatt kitalálnák ezen Sempthe jószágot váltani, osztozzanak azon ő leányi a sommával ćqualiter, de ha csak egy leánya találkoznék maradni, úgy én más két leányim ága is egy-egy részt vévén, osztozhatnak velük.
Azonban ha Isten úgy rendelné, hogy ezen én fiúi ágaim fiúi ágban elfogynának, a bicsei jószágot hagyom Eszterházy Pál öcsém uram öregebbik fiának, hogy minden leány ág contradictiója ellen de simplici et plano bele szálljon, és per reciprocam successionem ő birja maga csak, semmit abból a jövedelemből nem adván atyafiainak, de úgy azért, hogyha maradéki neki nem lennének a fiúi ágban, leányi ne birhassák, hanem a másik öregebbik öcscsére szálljon azon megnevezett jószág mint felül.
Hol pedig fiú maradékot adna Isten neki, holta után bírja az ő öregebbik fia, úgy hogy két részt maga vegyen a jövedelemben, s a harmadikat oszsza a többi atyafiai közében, úgy hogy hamisságot ne tarthassák ezek is, és így per consequens valamíg a fiú ág fön tart, eszerint cselekedvén, semper cum reciproca successione fratrum et consanguineorum masculini sexus, valamíg az az Eszterházy Pál öcsém uram fiú ága él; casu vero deficiálna az az ő kegyelme fiú ága is, szálljon Eszterházy Dániel öcsém uram az öregebbik után második fiára, aki lészen, azon bicsei jószág, és birja az cum reciproca succesione suorum fratrum; de soha a jószágnak az osztására ne menjenek, sub pćna amissionis legati. A fraknói jószágban is hasonló dispositiót tévén, úgy hogyha (kit távoztasson Isten) in masculino sexu deficiálna öcsém Eszterházy Dániel uram, tehát fönlévén fiú ága Eszterházy Pál uramnak annak az öregebbik után való második fia szálljon Fraknóba és bírja az s annak maradéki a felül megírt mód szerint, úgy hogy mindenkor csak az öregebbik fia bírja in generatione successoria, és a többinek a megírt mód szerint adván ki a részüket.
Volt olyan elmélkedése is szegény atyánkfiának, hogy Mariánka leányunkat az apáczák közébe adjuk, kit ha jövendőben maga kivánná, tíz esztendős korában nem kell ellene tartani benne, csak valami gyermeki persuasióval ne legyen, kinek in tali casu az atyafiai, akikkel egy, és élnek azonban, mindenik fiam négy-négy ezer forinttal fog tartozni neki Istókon kívül, úgy hogy tizenkét ezer forintot adjanak hárman neki, de úgy hogy az apáczák azt el ne költhessék különben, hanem csak kétezer forintját, a tízen pedig vegyenek valami haszonra való dolgot, avagy fordítsák valami bizonyos épületre, de ezt mindaddig sem kell beadni, valamíg professiót nem tészen, és securitást is nem adnak az apácza asszonyok felőle, hogy ezen dispositio szerint erogálják, kinek viseljék a tutor atyafiak gondját, sőt ha ebben valamelyik valami difficultást tenne, esztergami érsek uramnak, aki akkor lenne, hatalmat adok ezen dispositiónkban, hogy solum vigore prćsentis testamenti satisfactiót impendálhasson ő kegyelme annak a fiamnak jószágából, amely meg nem akarná adni, s ha csak egyik fiam maradna is, avagy az atyafiak is, akik jószágomban succedálnának, evvel tartozni fognak neki, de ezt mindenestől prćcaveálni kivánom, hogy szabadakaratjából cselekedje ezt, ha cselekedni fogja minden kényszerítés nélkül.
Mivel pedig Istennél semmi lehetetlen nincsen, ha ő szent Felségének úgy tetszenék, hogy ez az én fiú ágon való maradékom mindenestül deficiálna, s a szerint fölül megírt öcsém uramnak fiú ága is, in tali casu, ha kik az én ágyékomból származott leányi ágak lesznek, azokra szálljon minden névvel nevezendő jóm énnekem, úgy azért: akár is, mivel hogy ím énnekem Isten két leányt adott Juliankát és Mariánkát, ha maradékjok megfelesednék is, Isten áldásából a várak és jószágoknak mivolta szerint kétfelé limitálják akkor kezekben maradandó jószágimat és egyik ág egyik részét, a másik a másikat bírja, de semmi uton megosztani a várakat és az ahhoz tartozandó jószágokat nem kell, hanem ezek között is, amelyik öregebb lészen, a kétfelé osztott és limitált jószágnak egyik részét egyik bírja, s a másik felét a másik cum reciproca successione, mindenkor az öregebbik atyafi succedálván aszerint, amint felül is magam gyermekiről és fiú ágamról irám. De ha a két leányom gyermekei között valamelyik deficiálna, úgy, ha több gyermeki lennének a másik leányomnak, úgy ne szálljon csak egyre az egész jószág, hanem kettőre egyenlő limitatióval.
Eszterházy Farkasról leányi maradéki előtt kivántam volna emlékezetet tennem, de nem tudom mi nyavalyája találta azt is, kit nem tarthatok élőnek, mindazonáltal ha Isten megtartaná és fiú maradékokkal megáldaná, in defectu masculini sexus pćrecensitorum a bicsei jószág szálljon ő reája és az ő fiú ágára és birják mindaddig, valamíg azok fönt maradnak, és ebben az én leányi ágom meg se háboríthassa őket.
Ezek úgy vagyon szép csemeték a kikről ime fölül emlékezém, s félő, hogy el ne fogyjon ez a mi egész hazánk is addig, amíg mindezek elfogynak: mindazonáltal Isten előtt ezer annyi mint egy, és egy mint ezer; mindenek az ő szent kezében vannak s megtörténhetik, hogy mindezek hamar elfogyhatnak, kire tekintvén, az én fiaim és leány ágomnak defectussa után kivánom és hagyom, hogy egyik jószágomat, akinek a summája annyira extendáltathatnék, adják el, avagy annyi érő jószágomat, és fordítsák ad pios usus, úgymint százezer forintig, amint az akkoron esztergomi érsek uram pro suo zelo in ecclesiam Dei cum suo clero itéli, hogy alkalmatosabb volna. Jóllehet, ha addig a nagyszombati academia megmaradhatna, felét az academia épületre, s felét megint annak valami alumnátussára fordítanák minden kötelesség nélkül.
A többi jószágim pedig, a ki eből az eladandó jószágomból megmaradna, mivel hat atyámfiai voltak és vannak, akikkel egy voltam, és maradékokkal látogatta Isten őket, úgymint két néném és egy bátyám, két öcsém és egy húgom, szálljon azoknak maradékira, azaz éppen ha az Eszterházy név is deficiálna és az én ágyékomból származó leányi ág is, ezeknek az atyafiaknak, úgymint Eszterházy Magdolna, Sophia, Gábor, Dániel, Pál és Anna, leány ágra úgy mint vérekre szálljon jószágom, de úgy, hogy leányoknak leányi ne birhassák a jószágot, hanem csak a fiak egyenlő igazsággal és cum reciproca successione úgy, hogy in tali casu verbi gratia, ha Eszterházy Daniel uram leányának fiai nem lennének, leányira ne szálljon semminémű jószág, hanem a több leányi ágnak, amelyiknek fiai lennének, arra szálljon, s a szerint kell érteni a többit is; s minthogy eddig nem tudom, micsoda jószágim maradnak familiámnál meg, dispositiót köztök én sem tehetek; de kivánom s hagyom: hogy egy jószágomban vagy váramban azok se lakjanak osztozva, hanem mindenkor egyik bírjon egy várat, aki a magok közt való osztály szerint öregebb lészen az atyafiak között, a többinek harmada jövedelmet adván ki, ha többen lennének is; ha az ágazat szerint pedig vára valamelyik ágnak nem jutna, fizessék ki egymást, potior sexus lévén mindenkor a fiaktól származott leányi ágnak fiai.
A leányi ágnak pedig leányi ágát is nem kivánom mint véreket az én jószágomból és javaimból kitagadnom, de talán evvel már a koronának is hamisat tehetnék. Hanem azokról ilyen rendelést teszek. Hogyha mind a fölül megírt atyafiság deficiálna – ki Isten kezében vagyon – ha három leányi ágnak leányi ága maradna, csak az én javaimból adassék hatvan ezer forint nekik egyenlő osztálylyal; ha ketten lennének akiknek leányi ágok lenne, ötven ezer, s ha egy is, annak is annyi; ha pedig mindenik leány ágnak leánya maradna, százezer forint érő javaimat adják el és familiájok szerint osztassék közikben a pénz.
Ami több jószágim és javaim ezek kivül maradnának, azt, mivel én sok munkámmal és hívséges szolgálatommal kerestem s pénzen is vettem: mindazokat hagyom az országnak, úgy, hogy egy országgyülésben vegyék rendbe mindazokat s fordítsák az ország szükségére az én summámig, az ország keze lévén mindenkor rajta, kinek administratiójára ugyan a nemes ország is rendeljen bizonyos gondviselőket, mely dolog, noha szokatlannak látszik, de ne vesse meg az ország, mert én most csak egy forintját sem tudom az országnak aki közönségében volna, avagy ha úgy tetszik ő felségének az akkori királynak és az országnak, mentsék meg ő felségét a palatinusnak való pensiójától, s rendeljék ő számokra azt a jövedelmet, hogy annyival inkább alkalmatosabb embereket találhassanak arra a hivatalra.
Eddig megirtam vala szegény szerelmes atyámfia halála után való ezen testamentumomat; hogy azonban Isten kiszólítá szegény öregebbik fiamat is Istvánt, kiről bő irást tettem vala oda föl kivánván tőle, hogy az én holtom után ahhoz alkalmaztatta volna magát, de mivel Istennek úgy tetszett, hogy szegény előbb haljon meg nálamnál, mind azokkal, a kit én kivántam neki adni s adatni, ha Isten az én kis leányomat Orsikát élteti: az én gyermekim et legatariusim tartozzanak mind aszerint contentálni Orsiczkét, mivel mindazok édes atyját is illetik, kire idején gondot is viseljenek gyermekim és az atyafiak s tutorok, hogy egyszersmind reája szorulván, ne kelljen veszekedésekkel és fogyatkozásokkal azután contentálni.
A menyem Thurzó Erzsébet asszony állapotját ami illeti, ő még ifjú ember s talán más házasságra is fogja magát vetni, ki ha történnék, mivel a lánzséri jószágban az én gyermekim bizonyos móddal succesorok, a gyermeket az anyától el nem veheti, de a jószágban beszállhat s szálljon is az én öregebbik fiam, aki Fraknó várát fogja birni, de úgy hogy sustentatiójára a gyermeknek, míg az anya mellett lészen, esztendőnként két-két ezer forintot adjon, s a többit megtartsa jövedelemnek az árvácska számára, semmit maga számára el nem költvén abban hanem, ha valamikor valami napra Lakompakra vagy Lánzsérba menne, amit megeszik és megiszik. Mely mi igazságunkról, ahol közönségesen minden jószágimnak acquisitiojáról szóllok és irok, más magányos irásomban declarálom ezen lánzséri jószágban való igazságomat is.
Hol pedig a menyem özvegységben akarna maradni és az én apró gyermekeimmel együtt kivánna lakni, kiváltképpen Isten éltetvén mostani gyermekét: semmi uton gyermekim meg ne bántsák a lánzséri jószágban. De ha gyermeke meghalna (kit Isten éltessen) és nem is akarna együtt lakni az én apródimmal, hanem özvegységében is magán akarna lakni: szakaszszák ki az atyafiak a száz ház jobágyot neki, a ki az ő igaz dossa, s abban adják Czindorfot a házzal és faluval s Rorbakkal együtt kezében s elégedjék meg avval, kikben több vagyon száz ház jobbágynál, s jó curiája is leszen.
Ezen kivül, mivel valami pénzét is vettük volt mi kezünkben, ezen mi menyünknek, ki két rendbeli volt kiváltképpen, ugymint kicsiny korában amikor mi tartottuk, az őtet megillető jószáginak jövedelme, másik az árvai portiójoknak eladott ára, ki huszonhat ezer forint volt, s talán az elsőrűl édes anyjától nem igen vehetett volna számot, mindazonáltal igaz computus szerint plenarie contentáltam róla, azaz összevetvén az árvai summával hatvannyolcz ezer forintról, kivel negyvenegy ezeren váltottam ki néki a Fertő mellett Moson vármegyében való négy falumat, kinek ketteje Fraknóhoz s ketteje Kismartonhoz valók. Ezenkivül azon summával maga váltotta ki Raiding nevü falut, ki zálogban volt nyolcz ezer forintban; a többi készpénzül a menyemnek kezében maradott, ki még eddig meg is volt, és így én őtet mind akét rendbeli summájával contentáltam; levelet és obligatorialist adván ezekről.
Abban a casusban pedig, ha Istennek úgy tetszenék, hogy e mostani kis unokámat, a menyem leányát, Eszterházy Orsikát Isten kiszóllítaná e világból, és anyja állapota is a fönt megírt mód szerint változnék, az igazságig, a mennyi nékem azon lánzséri jószágban vagyon, hagyom azt is az öregebbik fiamnak Laczkónak, de úgy, hogy a míg azt ő fogja birhatni és birja, mindakét öcscsét Palkót és Ferkót tartsa és nevelje az ő állapotjuk szerint, minden szükségekről provideálván valameddig a tanuságban lesznek, a kismartoni jószágnak jövedelméből, úgy amint a tutor atyafiak akkor fogják intézni, kit, ha azt érnék, hogy végeznék tanuságukat, kikről feljebb többet irtam, akkor aztán ne tartozzék reájuk költeni, hanem elégedjenek meg a maguk legátumával. Azonban azért az ő jövedelmüket annyival alkalmatosabban megtarthatni és kis hugokat is, unokácskámat jobban contentálhatják a megírt mód szerint. Nem árt tudni az én gyermekeimnek azt is, hogy én minden patrimoniumomnak tempestive két ízben renunciáltam, kiről levelem is vagyon leveleim között; ha azért valaki oly discretus atyafi találkoznék, aki abban háborgatni akarná gyermekeimet, hogy indivisus lettem volna az én atyámfiaival: úgy értsék a dolgot, noha nem reméllem erre menjen a dolog.
Tanuságot e testamentumomban, gyermekim s posteritásim és legatariusaim közében nem adhatok, de ha Isten halasztja valamennyire életemet, hagyok arról is intést, és irást, mint szolgálják Istent és mennyire alkalmaztassák e világhoz magukat, ki ellensége az örökkévalóságra teremtett léleknek, kiben könyörgök is az én Istenemnek: tegyen irgalmasságot velem s velük is.
Aminemü ingó marhám nekem együtt is, másutt is váraimhoz vagyon, mindazok a várakkal együtt maradjon azoknak, akiknek a várakat hagytam és legáltam. Arany és ezüst művemet pedig, ami nékem nem sok vagyon, mert a háborúkban mindazoktól többnyire meg voltam fosztva, s akit azután szerzettem is, szegény édes atyámfia ezüst művével együtt többnyire mind zálogba adtuk, kit igyekezem – Isten valamentire hosszabítaná életemet – kiváltani, és magam elintézem még éltemben köztök; hol pedig Isten máskép rendelné életemet, mindjárt első jószágim jövedelméből váltsák ki a tutor atyafiak, és az öt gyermekeim között, úgymint, három fiam és két leányom (a katona és mindenestül férfiakat illető szerszámokon kívül) egyenlőképpen oszszák el, s abban senki egymás ellen ne zúgolódjék.
Nékem nem kevés adósságim is vannak, kiket contraháltam a jószágok vásárlásában, elveszvén a jó szolgálatnak jutalma egyébiránt itt most a mi hazánkban; kikről mind obligatoriaim vannak kin; contentálni kell azért igen fideliter azokat is.
Ha interim még Isten engem éltetne, contentálhatnám, kiről azon is leszek, hogy magányos irást hagyjak, hogy kinek mennyivel és micsoda obligatoriák alatt vagyok avagy maradok adós.
A szolga rendnek is vagyok úgy gondolom valamivel adós, de nem az ő prćtensiójok szerint; el akarom mindazonáltal azt is éltemben még végezni, csak kicsiny ideig tartson az Isten. Azonban, ha itt is más tetszenék Istennek, a tutor atyafiaknak legyen szorgalmatos gondjok méltó contentiójokra.
Némelyek nekem is adósak, kirül leveleim vannak, ki circiter tizenöt ezer forintig extendáltatik; legyenek azért az atyafiak azon, hogy megvehessék gyermekimnek azt is, noha egyik adósom Malatesta, a pápa nunciusa aki vala, messze vagyon, és annak az adós levelét mostan győri püspök uramnak adtam, úgy hogy ha megveheti, maradjon ő kegyelmének az ő kk való adósságaért.
Ezek után, kik mind semmivé lesznek és elmulandók, könyörgök az én Istenemnek, hogy ama kimondott sententia szerint ne cselekedjék az én vétkeimért az én gyermekeimmel, ahol fenyegetődzik, hogy harmad és negyed iziglen megveri a nemzetségeket, de tégy irgalmasságot Uram ő velük is, mint velem is, aki vétkeztem, sokszor cselekedtél s engedjed szent nevedért azt is, hogy ezen én maradékim, ezen nekik hagyandó javaimból mindenekelőtt a te szent nevednek dicséretire élhessenek és anyaszentegyházadnak épületire. Ebben való én tudatlanságomon is könyörüljön ő szent Felsége, és ne nézze az irásomban való fogyatkozásomat, hanem igazgassa úgy szivüket és elméiket minden posteritásimnak, akiket az én testamentumom illetni fog, hogy amint én talán homályosan irtam volna is le, azt ők szép egyességgel és szeretettel megértsék, s ha a Te szent akaratodnak úgy tetszik, alkalmaztathassák ahoz magukat, engedjed szent nevedért.
Látván mindazonáltal a világnak állapotját, hogy gyakran a testamentumokban sok veszekedések és nagy kérdések támadnak, belekapván az emberek még a szent irásba is: eziránt is ilyen rendelést teszek. Hogyha mi kérdés támadna ezen én testamentumomban letett dolgokrúl, arról az én maradékom semmi pörben magok közt ne bocsátkozzék, s imitt-amott az én testamentumomat ne hordozzák, hanem magok közt az öreg atyafiak közül hatan összegyülvén, determinálják ezek a dolgot; ha pedig valami derék dologban lenne kérdésük, azt kit ugyancsak az öregebb atyafiak a tutor urakkal együtt alkalmatosnak itélnek, híjanak másokat is hozzájuk, mert tartok attól, a mostani világra nézve, hogy nem maradnak maradékim afféle kérdések nélkül, kiváltképpen, mivel meg kell vallanom, hogy csak az Isten tudja mint irhattam, ezen sok rendbeli distractióim között mintegy currenti calamo e kis rendelésemet is le, bocsánatot kérvén ebben is mindazoktól, akik kezében valaha forgana ezen dispositióm, kérvén még is az én Megváltó Istenemet, hogy engedje jól végeznem kevés hátra maradott életemet is és könyörülvén rajtam, adja meg ezután a nyomorult élet után az örökkévaló életet is. Amen.
Tutoroknak ő Felsége után hagyom a mostani és ezután következendő érsek urakat és a ki én utánam palatinusnak választatik, kérvén, hogy megemlékezvén ő kegyelmek is halandó voltukról, mutassák minden jóakaratjukat az én maradékimhoz. Ezenkivül Bosnyák István püspök uramat, Eszterházy Dániel és Pál öcsém uraimékat, Révay László urammal és Őrsy Zsigmonddal, hagyom mint tutoroknak és mindezen én testamentomom executorinak, kérvén ő kegyelmüket is: legyenek maradékimhoz minden igazsággal és szeretettel.
Azonban Isten fölnevelvén mostani apródimat, aki öregebb és értelmesebb lészen gyermekim közül, a több leveleimmel együtt annál álljon ez az én magam kezével irott testamentumom is, kiben ezen kívül is két párt akarok iratnom, hogy egy egy pár legyen a két öcsém Dániel és Pál gyermeki kezében is, s ugyanaz, aki idősebb lészen maradékim közt a familiában, vigyázzon a többire, hogy ne csak ezen testamentumhoz alkalmaztassák magukat, de egyébiránt is szép egyességben és szeretetben éljenek, hogy valamint megoszolván magok közt, másoktól meg ne tapostasanak, kitől Isten az ő szent neveért oltalmazzon benneteket. És ezzel végezvén irásomat kérek minden rendeket, nékem megbocsássanak és esedezzenek is érettem Istennek. Iram Sempthén 14-a Augusti 1641.
Groff Eszterházy Miklós.
(L. S.)
