II.
II.
A vallásügyi viták az 1839/40. évi országgyűlés alatt nagyon kiélesedtek s hatásuk az irodalomban és közéletben egyaránt érezhető volt. A katholikus papságnak a vegyes házasságok alkalmával követendő magatartása ügyében a nagyváradi püspök által 1839 márczius 15-én megindított mozgalom már az országgyűlés tartama alatt erős ellenhatást váltott ki, igazi vihart támasztott azonban Pestmegye 1841 február 4-iki végzése, a mely végzés országszerte élénk visszhangot keltett. A papság a közhangulattal szemben mereven ragaszkodott dogmatikus álláspontjához, sőt 1841 április 13-án pápai levéllel szentesítette magatartását, mi által az ingerültséget még inkább fokozta. A papság állásfoglalását védelmező irodalom erős virágzásnak indult, a szabadelvű felfogás terjedését azonban megállítani nem volt képes,* sőt a saecularisatio kérdése is felszínre került. Borsod és Szatmármegyék ugyanis elhatározták, hogy az egyházi javak 151saecularisatióját a követi utasításba felveszik,* a mi természetesen konzervativ és papi körökben nagy felháborodást keltett s újabb védő iratok kiadására szolgált alkalmul.
Ballagi: Az 1839–40-iki országgyűlés visszhangja az irodalomban 58. l.
Ballagi id. m. 66. l.
Ilyen antiklerikális hangulatban nyilt meg az 1843/44. évi országgyűlés s a szabadelvűség az előzmények hatása alatt itt is folytatta a dogmatikus álláspont elleni harczot. Bezerédj az országgyűlésen is ugyanazon álláspontot képviselte egyházpolitikai téren, mint az 1832/36. évi országgyűlés alatt: teljes tisztelettel viseltetik a vallás és intézményei iránt, de a papság türelmetlen magatartását határozottan elítéli.
28. LAJCSÁK NAGYVÁRADI PÜSPÖK NÉVALÁÍRÁSA.
Kitűnik ez 1843 augusztus 11-én az országos ülésben tartott beszédéből, a melyet heves viták után, izzó hangulat közben mondott el, hogy a kedélyeket lecsillapítsa és megnyugtassa. El nem hallgathatja fájdalmát azon szokatlan fordulat felett, melyet az országgyűlési békés és nyugodt tárgyalások vettek. E fordulat okául pedig határozottan a katholikus papokat jelöli meg, kiknek az volna a hivatásuk, hogy «intsenek bennünket, midőn tán a surlódó földi érdekek vitájában szent mesterünk béke, türelem és szeretet szavairól megfeledkezni látszanánk», kiknek az volna a hivatásuk, hogy «szóval, tettel elénkbe állítsák, mikép a keresztény szeretet a legnagyobb kincs, mely egyesek, úgymint népek jóvoltának, emelkedésének egyedüli kútfeje». E helyett azonban az ellenkezőt cselekszik: «oly tárgyakat vitatnak, melyeknek kútfeje a keresztény szeretetről és alázatosságról való megfeledkezés». Nem csoda tehát, ha a «kedélyek mindenfelől felháborodnak és oly modor és oly állapot jön elő, mi sehol és semmiben, de legkevésbbé törvényhozási tanácskozásainkban jótékony következéseket nem szülhet». A keresztény 152szeretet és béke nevében kéri az egyházi rendet, hogy ne theologiai fejtegetésekkel, ne a középkor iskoláira emlékeztető distinctiókkal törekedjenek a vallás védelmére, hanem «keresztény békével, alázattal, szeretettel világítsanak előttünk és annak gyümölcseit iparkodjanak köztünk megérlelni». De része van Bezerédj szerint az országgyűlési bajok előidézésében a kormánynak is, mert a királyi válasz «határozatlan kifejezéseiben, némi általános elveken túl nem terjedő tartalmában senkit sem elégített ki» s így távolról sem volt alkalmas arra, hogy a parlamenti békét helyreállítsa. Arra kéri tehát az elnöklő személynököt, hasson oda, hogy a kormány e kérdésben határozott álláspontot foglaljon el.
A kormány ellen fordul ez ügyben az 1844 május 14-iki kerületi ülésben azon alkalomból, hogy a kormánypárti Zsedényi a szabadelvű követekre háritotta a felelősséget a vallásügyi törvény körüli késlekedésért. Bezerédj e vádra derekasan megfelelt s a királyi választ kemény bírálat alá vette: «Majdnem úgy tűnik fel az ember előtt ezen resolutiok állapotja – így szól – mint midőn a szüleinek gazdag örökségéből száműzve levő szegény árva fiú kenyeret kér, s e helyett szép tanítást tartanak neki, a legtisztább moral elveit adják elébe és intik, hogy e szerint intézze életét és boldog leend, de neki kenyeret, nekünk eredményt, azaz határozott törvényt nem adnak.» A királyi válasz tartózkodó modora az oka tehát Bezerédj szerint a törvény késlekedésének és nem a szabadelvű követek magatartása. Ha a kormánynak kifogása van a törvényjavaslat ellen, indítványozzon módosításokat s ne álljon elő általános elvekkel, melyek a megoldást nem segítik elő. A szabadelvű törvényjavaslattal szemben azt állította Zsedényi, hogy az uralkodó «mint az európai katholicizmus homlokán álló nem teljesíthetné» az előadott kívánságokat. Ezzel szemben Bezerédj azt hangoztatta, hogy a magyar királynak Magyarországra nézve csak a magyar érdek, magyar törvény és alkotmány lehet zsinórmértéke, «királyi hitétől, koronázási diplomája megtartásától bármi névvel 153jelölt ügy, vagy állapot el nem tilthatja s el nem vonhatja». Nem is hiszi azt el az uralkodóról Bezerédj s kijelenti, hogy «az örök és szent igazságot sem Róma, sem cottériák kedvéért, vagy csak azért, hogy visszatorolja azt, mi más protestáns országokban törtéik, sérteni nem fogja».
Majd Zsedényi ellen fordítja a hangoztatott elvet s megállapítja, hogy ez alapon minden vallásügyi reformtörvényjavaslatot el kellene ejteni, mert ellenkeznek a katholicizmusnak a kormány részéről képviselt elvével. Tiltakozik továbbá azon feltevés ellen, hogy a törvényjavaslat ellenkezik a katholicizmus elveivel, mert «a katholicizmus csak önmaga körében létezhetik és mi azon kívül van, az ő elvei, az ő törvénye alá nem tartozik». Bezerédj tehát már szigorúan különválasztja az egyház és állam fogalmát s tiltakozik a két fogalom összezavarása ellen. Óvást emel az ellen, hogy ez alapon az indifferentismus vádját lehessen emelni ellenük. Nem lehet szerinte indifferentismussal vádolni azokat, a kik vallási kötelezettségeiknek eleget tesznek, de a mellett a más vallásúak vallási érdekeit biztosítani törekszenek. Az evangelikusok csupán határozott törvényeket sürgetnek, melyek a vallási viszályokat kizárják s ez Bezerédj szerint dicséretes törekvés.
A lelkiismereti szabadság és a feleketezek közötti viszonosság biztosítása vezetik Bezerédj-t állásfoglalásában s minthogy ez elveket a királyi válasz is elismeri, felhívja a követeket, hogy az áttérést szabályozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával fordítsanak e körülményre különös figyelmet. Az áttérés jelenlegi állapota az evangelikus egyház szempontjából lealázó, mert az evangelikus egyházba lépés mint valami rossz szerepel az államhatalom előtt, a melyet éppen ezért korlátozni kell. Viszont a katholikus egyház olyan rendszabályokkal igyekszik hiveit megtartani, a melyek «sem azon bizodalomnak, melyet egyházunkba helyezünk, sem azon tiszteletnek, melylyel iránta viseltetünk, sem azon hitnek, melynek egyházunk lelki erősségére nézve emlékeztetni kell», nem látszanak megfelelőknek. Ez állapotot 154Bezerédj szerint meg kell szüntetni az evangelikusok érdekében, hogy vallásuk a megillető külső tisztelethez jusson s meg kell szüntetni a katholikus egyház szempontjából, a melynek nem szabad a világi hatalom fegyverében találni erejét és támaszát.
Borsod megye követével teljesen egyetért a vallási törvény ügyében, csupán egy ponton tér el tőle, t. i. az előterjesztés módjában: «nem szánakozás, nem kegyelem, mit evangelikus hazánkfiai tőlünk igényelhetnek, közös ügyünk, mind a két részre szolgáló igazság az, mi a vallási tárgyban fennforog és mi katholikusok csak Isten és haza iránti szoros és szent kötelességet teljesítünk, mi magunknak úgy, mint evangelikus hazánkfiai s közös hazánk érdekét kívánjuk eszközölni, midőn azt pártoljuk». Más országokban a katholikusok vannak a magyarországi evangelikusokhoz hasonló helyzetben, Bezerédj szerint tehát «maga a jólelkűség és becsület kívánja, hogy ne tagadjuk meg gyengébb testvéreinktől azt, mit más helyen mi az erősebbektől kérünk». A törvényhozás szempontjából pedig azon tételt állítja fel Bezerédj, hogy «a mely törvényhozás az ember főérdekeit, a lelkiismeret szabadságát, a halandó s teremtője között álló szent dolgokat méltó állapotban, zsarnokságtól, monopolium lelkétől s igazságtalanságtól menten fenntartani vagy helyreállítani nem tudja, vagy nem akarja, azon törvényhozás valóban nem igen mutatkozik olyannak, hogy tőle csekélyebb, alárendeltebb anyagi dolgokban megfelelőt s hivatásához méltót várni lehessen».
Bezerédj e nagy beszédében a legnehezebb problémákat a legnagyobb ügyességgel kezeli: nem támad a katholikus egyház ellen, hanem a katholikus egyház érdekében sürgeti a reformot, a mely az evangelikusok életérdeke. Vallásos lelkét egy pillanatra sem tagadja meg, nagy melegséggel emeli ki a keresztény szeretet magasztos voltát s államférfiúi bölcseséggel használja ki éppen a keresztény szeretet szent motivumát, hogy az evangelikusokat az elnyomás alól felszabadítsa. Itt is ugyanaz a bölcs belátás s megindító lelkesedés nyilatkozik meg Bezerédjben, melylyel 155az 1832/36. évi országgyűlés vallásügyi tárgyalásaiban feltűnt: hosszú politikai pályája nem homályosította el idealismusát s nem fagyasztotta meg lelke lángoló melegét. Nemesen gondolkozó s önzetlenül szerető férfiú lelke nyilvánul meg vallásügyi állásfoglalásában, a ki eszményeiért nem szűnik meg újra meg újra síkra szállani.
Ezeket a nemes tulajdonságokat kívánta a zólyomi evangelikus esperesség megtisztelni, mikor 1845 április 4-én ékes nyelvű ajánlással egy bibliát küldött ajándékba Bezerédjnek, melyet a család most is kegyelettel őriz. Ajánlásul a következőket írták rá: «A vallás dolgában 1844. évi országgyűlésen alkotott 3. törvényczikket egyházi közgyűlésünkben mai napon kihirdetvén, hálás érzéssel emlékeztünk meg azon törvényhozó körökre, kik a jótékony törvény meghozásáért kitünőleg küzdöttek. E törvény a magyar törvényhozásnak dicsősége, a külföldnek világító szövétneke; e törvény lelki szabadságnak, keresztényi kibékülésnek s maradandó békének drága záloga; e törvény nyughelye a jelennek, áttörhetetlen vértezete a jövendőnek s te voltál egyike azon hősöknek, kik a törvényt szíve és velőre ható ékes szóval s csüggedetlen lelkesedéssel kivívták. Ily nagy érdemnek az öntudaton kívül egyéb jutalma nincs s a közelismerés csak vigasztalás lehet. Fogadd tehát vigasztalásul ezen bibliát, melyet mint az örök igazságnak örök oklevelét néked ajándékban küldünk. Te az örök igazságért vívtál, mi az örök igazság könyvét adjuk ajándékul. A nagy kisebb kincsért nem vívhatott, a kicsinyek nagyobb ajándékot nem adhattak.» Ez a gyönyörű ajánlású biblia Bezerédjnek kedves könyve volt mindhalálig. Alig volt nap, hogy benne ne lapozott volna. Ebből merített biztatást önzetlen hazafias küzdelmeire s gyakori lelki bánatára. Ez volt lelki ösztönzője a jóra, szépre és nemesre. Lelkének lélek, szivének szív…
Az 1834/44. évi országgyűlés pedig megteremtette a lelkiismereti szabadságot és a felekezetek közötti egyenlőséget, melyekért évszázadokon át küzdöttek az ország legjobbjai. 156A vegyes házasságokat megnehezítő bilincsek végre lehullottak s az áttérések szabadságát is biztosította a törvény. Az udvar és a katholikus papság kénytelen volt engedni a kor szellemének, mely a szabadság és egyenlőség elveinek érvényesülését követelte a vallás terén is. A korszellemet pedig a szabadelvű követek kitartása juttatta diadalhoz az országgyűlésen s a diadal kivívásában Bezerédjnek oroszlánrésze volt.*
Horváth: Huszonöt év II. k. 204. l.
