X.
X.
Bacsányi jellemzése.
Bacsányi életét és munkásságát áttekintvén, még néhány összefoglaló szót akarok szólani tudományos és költői érdemeiről, valamint egyéniségéről is, hogy működésének jelentőségét még egyszer megvilágítsam s helyét irodalmunk történetében pontosabban kijelölhessem.
Irodalmunk megújhodásának kora az utánzás kora épen úgy, mint az 1825-tel kezdődő korszak a nagy egyéniségeké.
Bessenyei fellépéséig irodalmunk szűkebb mederben s mondhatni egy irányban halad, 1772-től kezdve pedig egyszerre kiszélesedik s több felé ágazik. Igen érdekes kor ez, de sokkal nehezebben áttekinthető és jellemezhető, mint az előzők.
Irodalomtörténeteink az áttekintés megkönnyítésére bizonyos iskolákra, írói csoportokra osztják az irodalom érdemes úttörő munkásait s szólnak francziásokról, deákosokról, magyarosokról, németesekről, debreczeni körről és válogatókról. Ebben a felosztásban van sok igazság, de elég önkényesség is, mivel kissé mereven határolja el az egyes irodalmi irányokat s elhanyagolja a köztük levő kapcsolatokat.
Egyben minden kör írói megegyeznek: az utánzásban. Mindnyájan utánoznak valamely írót vagy irodalmat, még pedig vagy egyoldalúan, vagy pedig szélesebb látókörrel, több oldalúan.
Az egyoldalú utánzók közé tartoznak a francziások és a deákosok, a két kezdő irány hívei, kiknek hatása a legegyetemesebb.
Bessenyeinek és testőr-társainak «francziás» iskolája a többiekre is erősen hat s buzdító, útmutató munkásságuk nem kevésbbé fontos, mint kezdeményezésük érdeme. Csak egy-két összekötő szálra akarok itt rámutatni, mely ezt a kört a többiekhez fűzi. Orczyt Bessenyei buzdítja költői működésének folytatására, Barcsai pedig az ifjú Ányos Pált annak megkezdésére, Orczy és Barcsai költeményeit a «deákos» Révai adja ki. Kazinczynak is Bessenyei a buzdítója s első munkája Bessenyei egy német regényének fordítása, de tudjuk, hogy Báróczi prózája s Baróti Szabó mértékes versei még nagyobb hatással vannak rá. Bacsányi első buzdítói Orczy és Báróczi. Még a magyarosokra is hat a franczia iskola. Gvadányi, ki Péczelivel levelez, a négyrímű alexandrin helyett kezd párosríműt használni, Pálóczi Horvát Ádámra pedig Péczeli Henriás fordítása hat Hunniásának írásakor.
Szintén nagy és egyetemes hatása volt a deákosok lelkes munkásságának, melylyel a classicus versformákat meghonosították s ezzel a rímesmértékes (nyugateurópai) versformák meghonosodását elősegítették, másrészt költői nyelvünk fejlődését mozdították nagy mértékben elő.
A többi ú. n. iskola munkásai több oldalúak az utánzásban, azt mondhatnók, hogy mind «válogatók». A «magyaros» Dugonics classicus és német hatás alatt áll, Horváth Ádámra, mint előbb említettük, hat Voltaire s Vergilius is Gyöngyösin kívül, Rudolfiását pedig nyugateurópai versformában írja.
A debreczeniek közül Fazekas Mihály híres Lúdas Matyiját franczia mese alapján classicus formában írja, lyrai verseinek jó része is classicus formájú. Földi classicusokat fordít s nyugati formákat használ. Hogy a nagy műveltségű és széles látókörű Kazinczy mennyire «válogató», nem is kell hosszasabban bizonyítanom, csak fordításaira utalok.
Irodalomtörténetünk Bacsányit Verseghyvel, Szentjóbi Szabóval s Daykával együtt a válogató, egyeztető elnevezés alá foglalja, de ez a fönnebb mondottak után, mint látjuk, nem nagyon jellemző. Hogy ő széles látókörű, sokoldalúan művelt s az irodalomban vezető szerepre vállalkozó író létére mereven egyik irányhoz sem csatlakozott, egészen természetes dolog. A ki úgy ismerte a külföldi irodalmak nagy alkotásait s úgy tudta élvezni s méltatni, mint ő, egyoldalú utánzóvá nem lehetett.
Látszólag a francziás iskolához fűzi legtöbb kötelék. Első buzdítója és mestere Orczy Lőrincz, kinek házában legboldogabb napjait tölti. Természetes, hogy legelőször a francziás iskola tagjaival s műveikkel ismerkedik meg. A huszonhárom éves ifjút Báróczi levéllel tiszteli meg, melyben «szerencsés vetélkedő társának» nevezi s buzdítja. Bacsányi lelkesedve felel: «Újult erővel sietek kiszegzett czélomnak elérésére; mert a te tetszésedet megnyerni annyinak tartom, mint nemzetem előtt bizonyosan kedvet lelni… Vajha annyi tehetséget engedett volna a kegyes természet, hogy méltó követőd lehetnék!» Nem csoda, hogy később lelkesen ismerteti Báróczi Védelmeztetett magyar nyelvét, hogy Ányost kiemeli a feledés homályából, hogy a mester, Bessenyei munkáit is oly kegyelettel méltatja s Barcsaihoz költői levelet intéz.
A franczia eszméknek, mint láttuk, nagy híves magát «franczia módon gondolkodó embernek» tartja.
A deákosok közül Barótival és Virággal baráti viszonyban van, költői leveleket intéz hozzájuk s maga is mestere a classicus formáknak; latinul is versel és életbölcseséget Horatiustól tanul.
A német irodalom is erősen hat fogékony lelkére, mint lyrai versei mutatják, Ossiant leginkább német fordításból ismeri meg, fordítási elveit német tudóstól tanulja s a rímes-mértékes versformában a német költőkkel versenyez.
S e mellett Zrinyinek, Gyöngyösinek, Faludinak is nagy bámulója s szépen gördülő alexandrinjaiban néha Zrinyi erejét egyesíti Gyöngyösi formaérzékével.
Ily sokoldalú képzettséggel s a legkülönbözőbb irodalmi irányok, mű- és versformák iránti finom érzékkel indítja meg első magyar tudományos és szépirodalmi folyóiratunkat s az akkori neves írókat mind zászlaja alá tudja gyűjteni. Tud vezetni. Új eszmék fölvetésében s megvitatásában épen oly ügyes és szerencsés, mint a másokéinak propagálásában (magyar nyelv, tudós társaság). A magyar nyelv ügyében írt lelkes hangú buzdításainak az abauji megyegyűlésre is volt hatásuk. Jórészt ezeknek köszönhető, hogy elhatározták hivatalos nyelvvé tételét (levele Arankához 1791).
Ime Bacsányi szerepe irodalmunk új életre ébresztésében!
*
59. BÁRÓCZI SÁNDOR.
Mint költő egyike a kiválóbbaknak s kortársai közűl többet fölülmúl. A nagyobb egyéniségekig nem ér ugyan fel, de a kisebbek mindegyikével versenyez.
Epikai és drámai műve nincs, tehát csak a lyrikusokkal hasonlíthatjuk össze.
Ellenfelét Kazinczyt határozottan felülmúlja a lyrában, a mivel ugyan nem mondottunk igen sokat, mert tudjuk, hogy Kazinczynak a lyra nem erős oldala. Mesterkélt, finomkodó, formai szépséget hajhászó verseiben az érzelemnek kevés nyomát találjuk, csak szellemes, de néha erőltetett epistoláiban s epigrammáiban kiválóbb.
Verseghy már egy fokkal magasabban áll. Lyrai verseiben ugyan kevés az eredetiség, de könnyedségükkel, derűjökkel, olykor humorukkal s satirájukkal s mindenek fölött válogatott, pompás formáikkal kedvesek előttünk. A mélyebb érzést nála is nélkülözzük s néha nyelv ének költőietlensége is bántó. Némileg rokon Verseghy lyrájával a Szentjóbié és Fazekasé is, bár a két utóbbi mint lyrikus nem oly jelentékeny, mint a zengő szavú pap, kiről Bacsányi azt jegyzi meg, hogy «a hárfát úgy veri, s e mellett oly szépen énekel, hogy hozzá fogható alig van a hazában erre nézve».
Ányos elegikus borongása és ki-kitörő tüze igazi lyrikus tehetségre mutat, hasonlóképen Dayka bús epedése, gyengéd érzelmessége, melybe néha báj vegyűl. Eredeti egyénisége az erős classicus hatás ellenére is élénken nyilatkozik. Kár, hogy mindkettőjük költői pályája oly hamar félbeszakadt.
Virág Benedek, a «nemzeti lélek tüzes ébresztője», Horatiusnak Berzsenyi mellett legnagyobb tanítványa, jeles classicus ódaköltőnk, erős költői egyéniség.
Lelkes hazaszeretete s nemes erkölcsi felfogása költeményeinek minden sorából hathatósan szól hozzánk. Sokszor hévvel, de legtöbbször a meghiggadt elme bölcs nyugalmával s komoly erélyével hirdeti nemes eszméit s csak ritkán váltja fel az ódai hangot a horatiusi satirikus enyelgéssel.
Az e korbeli költők közül egyik sem foglalkozik annyit a haza sorsával Virágon kívűl, mint Bacsányi. A haza gyászos, de dicső múltja és kétes jelene legjobban foglalkoztatják lelkét, a magyar nyelv és nemzetiségünk ügye nem kevésbbé. Alig van verse, melyben valami hazafias vonatkozás ne volna.
Hazaszeretetének melegét azonban nem tudja igazán éreztetni velünk, mert komoly elmélkedése kissé száraznak tetszik s hidegen hagy bennünket épen úgy, mint mikor istenben s az örök életben való hitét, az Isten akaratában való megnyugvást, a békét és mérsékletet hirdeti. Mintha nemcsak bennünket, hanem önmagát is meg akarná győzni bölcs szavaival.
A szerelem hangja csak nagyon halkan és hidegen csendűl meg lantján, nem hiába oly nagy magasztalója az ész «mennyei világának».
A francziások elmélkedő hajlamát, mely természetével is megegyezik, nagy mértékben örökli s kedvelt formájában, az alexandrinban, szólva bőbeszédű lesz, de azért mindig tartalmas marad.
Említettük, hogy forradalmi verseiben s kufsteini elegiáiban a legnagyobb. Amazokban igazi tűz és erő, emezekben mélyen megindító bánat és fájdalom nyilatkozik. Ezekből igazi érzés szól hozzánk, ezekkel magával is tud ragadni bennünket.
«Ha lehetne – mondja egyik levelében – oly tömöttséget adnék verseimnek, hogy minden periodusom lángba hozná olvasóm képzelődését és megolvasztaná velem érező szívét.» Ezt az óhajtását csak ezekben a verseiben éri el, melyek a kor legszebb költeményei közé tartoznak s a kiválóbb tehetségek alkotásaival is versenyeznek. Ha a kufsteini elegiákat összehasonlítjuk, pl. Verseghynek ugyanott írt hasonló hangulatú költeményeivel, akkor látjuk igazán, hogy Bacsányi milyen nagy költői tehetség.
Feltűnő sajátsága költészetének a humor s általában a derűltebb hangulatok teljes hiánya. Ez a komolyság, sőt komorság, mely sohasem enyhűl, Bacsányi egyéniségét híven jellemzi, de egyik fő oka annak is, hogy az említett verseken kívül lyrája hidegen hagyja az olvasót.
*
Bacsányi mint ember is a legérdekesebb egyéniségek egyike.
Észbelileg és jellembelileg igen gyorsan fejlődik. Már tanuló korában önérzetes, egyenes lelkű s tudásával is tekintélyt vív ki magának társai között, majd az előkelő körökben is. Huszonkét éves korában már írói dicsőségben van része, még versben is magasztalják. Törhetetlen szorgalma és munkabírása, melyet Kazinczy is csodál, tudását gyorsan öregbíti s ezzel egyenes arányban önérzetét is. Ez a nagyon erős önérzet komolysággal, erélylyel, nyíltsággal és hevességgel párosulva alapvonása jellemének. Kazinczy «régi Ritterhez» hasonlítja, kiben semmi nyájasság, előzékenység nincs. Fellépése merész és parancsoló. Hogy e mellett nem rossz modorú, mutatja szereplése a felsőbb körökben, valamint levelei is, melyekben sokszor szinte Kazinczyra emlékeztető udvariasságot találunk. Gyengéd is tud lenni, de csak kevés emberrel szemben, ezt nejének, néhány barátjának s rokonainak iránta való nagy szeretetéből látjuk. Kit így szerettek, nem lehetett egészen rideg ember. Költeményei is sokszor ezt bizonyítják. Az emberek nagy tömege természetesen csak ridegnek, büszkének ismerte. Büszke, – superbus volta személyleírásában is jellemző vonásaként szerepel.
60. BACSÁNYI ÉS NEJE LINZI SÍREMLÉKE.*
Bacsányi és neje linzi siremlékét (163. l.) a Beöthy-féle Képes magyar irodalomtörténetből (2. kiad. I. köt. 639. l.) vettük át.
Önérzetét és erélyét legjobban jellemzi kassai működése, a hogy a vezérséget magához ragadja, a hogy nyílt és egyenes bírálatot mond írótársai műveiről, a hogy élesen és kíméletlenűl polemizál s a hogy nyíltan és hevesen hangoztatja és védi elveit. Hevessége politikai nézeteinek hangoztatásában elragadja s ez szegi nyakát. Önérzettel, igazságának érzetében védekezik a vádak ellen, úgy hogy a megyegyűlés, sőt a helytartótanács is pártjára áll s mikor fölmentik, akkor sem hagyja abba a nagy igazságok hirdetését. Mikor már börtönben van s hóhérpallos függ a feje felett, akkor is elég vakmerő az alkotmány reformját követelni s az ügyészszel «proterve» bánni. A börtön óvatosabbá teszi, de heves természete ismét bajba keveri. Üldöztetése, szenvedései közepette aztán is megőrzi önérzetét, nem szűnik meg igazságát, ártatlanságát hangoztatni. Bámulatosan tevékeny mindvégig. A sors semmi csapása nem tudja végképen megtörni. Haláláig nem szűnik meg dolgozni s hazája irodalmáért lelkesedni.
Későbbi túlzó és elfogult magatartását, epés modorát önérzete és a sok szenvedéstől még ingerlékenyebbé vált idegrendszere magyarázza. Linczi és magyarországi barátai előtt még ekkor is nagy a tekintélye a büszkén, fölemelt fővel járó, éles tekintetű aggastyánnak.
Mindvégig felvilágosult gondolkodású, a szabadság és egyenlőség törhetetlen híve, a zsarnokságnak, vakbuzgóságnak ellensége, ennyiben forradalmár. De épen olyan híve az alkotmányosságnak, törvénynek, békének, Istenben vetett hitét hosszú életének megpróbáltatásai nem tudják megrendíteni épen úgy, mint mély és mindig tettre kész hazaszeretetét sem.
Ezzel végére értem tanulmányomnak. Azt hiszem, nem végeztem hiábavaló munkát. Bacsányi megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, mert egyike volt legbuzgóbb íróinknak, kik a nehéz időkben fáradhatatlanul harczoltak nyelvünk, irodalmunk igaz ügyéért. Újító volt s a jövőbe tekintett, de a múltról sem feledkezett meg, mikor a régiek tiszteletére intette nemzetét. Ismerte a külföld irodalmát és lelkesült érette, de a magunkéért még jobban s minden erejével ennek felvirágoztatásán munkált. Tanítani, vezetni akart, érezte magában az erőt és hivatást a nagy munkára. Es az erő és hivatás meg is volt benne, csak szerencsétlen körülményein és természetén múlt, hogy nem lett irodalmunk egyik vezéralakja, hanem hazájából számüzve, messze idegenben hajtotta fejét örök nyugalomra.
Ne törjünk fölötte pálczát hibái és tévedései miatt, hiszen még ezekben is volt sok jóakarat, hanem ismerjük el érdemeit: a magyar nyelv ügyének felkarolását, a fordítás helyes elveinek megállapítását, a kritika jogosultságának és szükséges voltának hangoztatását, Ányos, Bessenyei, Faludi méltatását, Ányos és Faludi kiadását, Osszián legelső ismertetését és fordítását, Milton védelmét s néhány gyönyörű költemény szerzését.
Ismeijük el érdemeit, tiszteljük mindig hazájáért dobogó nemes szívét s gondoljunk hálával Bacsányira.
61. BACSÁNYI UTOLSÓ VERSE.*
Bacsányi utolsó versének (165. l.) eredeti kézirata a M. Tud. Akadémia kézirattárában van.
Olv.:
Érzem, ’s naponként látom azt,
Hogy életem végére jár;
Isten hozzád, édes hazám!
Isten hozzád örökre már.
Hogy életem végére jár;
Isten hozzád, édes hazám!
Isten hozzád örökre már.
