AZ ÉRDEM NEMESÍT
AZ ÉRDEM NEMESÍT
A rendi normák Werbőczy nevéhez fűződő hagyománya a Hármaskönyv századvégi, immár tudományos alaposságú fordításaiban élt új életet. Életet, oly módon, hogy értelmezéseivel szövegeit a kor a saját eszményeihez is közelítette. Amikor a társadalmi előmenetel és az állás nem születési jogokon, hanem az egyén tulajdonságain kell alapuljon, a hódításnál alkalmasabb, mintegy „értelmiségi” törvényesítő elvet is találnak a Tripartitumban:
„…a tudósok közös véleménye szerint nemes az, akit saját érdeme megnemesít…” (I. rész 3. cím 1. §). A következő rész bevezetőjében a passzust tovább is magyarázta: „A valóságos nemességet tehát katonai élettel és tudománnyal vagy egyéb lelki és testi adományokkal és erényekkel lehet szerezni” (I. rész. 4. cím bevezetője).
Ez a passzus a polgári kor, különösen az ipari forradalom időszakának a korábbi késő feudális rangemelési kampányainak szintjét elérő nemesítéseinek is „érvényes föltételeit tartalmazza” (Werbőczy I. 1897: Márkus 4. jegyzete). Csiky Kálmán pontosabb fordításából természetesen kiderül: „katonai szolgálattal és hadi tudománnyal” („usu disciplinaque militari”) szerezhetni nemességet. Óvári Kelemenék fordításának félreérthetősége viszont jót tesz a mondat korszerűségének.
