A NEMEK KÜLÖNBSÉGE
A NEMEK KÜLÖNBSÉGE
A leszármazási rendszer szabályozása során került sor az emberek közti legalapvetőbb különbség, a két nem, a férfiak és nők együttélésének társadalmasítására, ami a különbségek hagyományos kezelési módjának megfelelően egyet jelentett rangsorolásukkal.
A két nem alá-fölérendeltségét Werbőczy, hasonlóan egyes tájak még századunkban is élő jogszokásaihoz, és szemben a nyugati, valamint a magyar polgári felfogással, nem kezeli evidenciaként. Nincs is legitimációs legendája, bár e mögött is ott áll természetesen a jogvesztés: a Szentírásban és a kánonjogban Éva bűnbeesésben játszott asszonyi szerepe. Mint még látni fogjuk, szükségesnek látta viszont, hogy szinte minden női hátrányt ésszerű érvekkel indokoljon (I. rész 22. cím 2. §, lásd 91később a 18. címet). Nyilván nem valamiféle kelet-európai matriarchátusi maradványról van szó, hiszen az orosz és a lengyel magánjogban is inkább a kánonjog hatására változik a 13. századtól a pogány patriarchális szigor, például az asszonyok ingatlan örökösödése és a végrendeleti örökösödése, s általában a nőkkel való keresztényi (lovagias) bánásmód terén (Horváth P. 1968: 231, 251, 255–256). A polgári kor magyar feminizmusa mindenesetre nosztalgiával tekint vissza a közép- és újkori lovagiasságra (Bobula I. 1933). A lovagiatlanság pedig nem a törvényeken múlott, mert Werbőczy ide vonatkozó alaptörvényei az egész polgári korszakban, 1946-ig érvényben voltak.
Most azonban a hagyományos normát követjük nyomon, ahogy a leszármazással az egyének és személyek – elvben – születéssel keletkezett társadalmi állását szabályozta. A szabályozás alaptétele a fiági vagy apai ági (patrilineális) leszármazási rendet rögziti. Eldönti, hogy a született utódok, Werbőczy terminus technicusát idézve, a „maradékok” közül ki milyen ágon léphet leszámazási közösségébe, lesz felmenőinek örökös leszármazója „magja”:
„1. § Mert mag alatt csupán csak a férfi nemet vagyis a fiágat értjük, és nem a leányágat. Hiában való és fölösleges tehát annak hozzáadása és betevése, a mit a szó ereje különben is magában foglal.
2. § Helyesen mondjuk tehát magvaszakadtnak (ha vannak is leányai) azt, a ki fiágban kihalt.” (I. rész 22. cím).
Werbőczy társadalmának össznépessége tehát ennél fogva újabb két ágra, fi- és leányágra bomlik, s ezek mentén oszlik el a szélesebb értelmű nép két „faja”, minősége között.
