BÉRFORMÁK ÉS KERESET
210BÉRFORMÁK ÉS KERESET
Mezőgazdasági és „rokon” munkákat végezhettek idő- vagy teljesítménybérért, illetve ezek kombinációjáért; a munkások fizetsége lehetett termény-termék, azok része vagy készpénz, s még több külön megoldás is adódhatott. Az erdei és más famunkások bérezése is idővel szinte minden fokozatot végigjárt. Már a 14. században jelentkezett a korai bérmunka; a 17 században volt rá eset, hogy 1 ölnyi fa kitermelését-felvágását egy összegért vállalták, mégis az a valószínű, hogy a feudalizmusban a robotos – részes – napszámos munka lehetett elterjedtebb a napszám fokozatos térhódításával a robot ellenében (Sápi K. 1967: 174, 189, 254). A részesmunka idővel visszaszorult ugyan, de bizonyos esetekben a legutóbbi időkig fennmaradt, így a kisebb tulajdonosok inkább részesmunkában dolgoztattak, a közbirtokossági tagok például harmadáért (Jósvai G. 1976: 160), a nagybirtokosok szívesebben fizettek készpénzt. A farész nagysága természetesen a munka jellegétől is függött. Valamilyen farészesedés (gally elvitele, a kunyhónak, tüzelőnek való fa stb. szabad használata) csaknem minden bérforma természetbeni kiegészítője volt. A vállalkozói rendszer visszaszorított minden hagyományos bérezési formát, áttértek a mérhető teljesítmény szerinti bérezésre; összeszokott csapatok egy-egy erdőrészt előre kialkudott átalányösszegért is vállalhattak. A favágók saját szerszámmal dolgoztak, maguk gondoskodtak szállásról, élelemről, így „tiszta” fizetést kaptak, egyik héten előleget, másikon a teljes bért. A kereset közös volt, azon a szokásjog alapján – a munkában töltött idő arányában – egyenlően osztoztak, csak valamilyen többletszolgáltatásért (például a munkapáron belül egyikük fűrészének közös használatáért, a csoportvezető különmunkájáért stb.) járt egyéb juttatás (kopáspénz, áldomás és hasonlók). 1945 után eleinte munkaegységben (is) számoltak: 1 pont 3–5 kg fa volt, a bér 80%-át kapták pénzben, de 1974-től áttértek a pénzbérre, az 1980-as évek végén a havi átlagkereset 7000 Ft körül volt (Vasvári Z. 1993: 177). Napi 10 óra munkaidőt számolva a hatvanas években a „napszám” 60–80 Ft-ra rúgott (Jósvai G. 1976: 161). Bármely időszakot tekintsük is, e bányászokéhoz, kubikosokéhoz mérhető nehéz munka nem volt kellően megfizetve.
