A menyecskesor
A menyecskesor
Míg a felnőtt férfi állapotnak nincs kiemelt periódusa, az asszonyi állapotnak van, mégpedig a menyecskesor. Ez a női életnek sok vidéken ahhoz hasonlítható csúcspontja volt, mint a legénykor a férfiak életében. Asszonyi állapota ekkor már nagyobb szabadságot engedélyezett számára. Ugyanakkor még ő is „élhetett a címernek”. Viselete sok helyen olyan fényűző volt, sőt még fényűzőbb, mint a lányoké. A lánykortól ebben a vonatkozásban nem választotta el éles cezúra. Új menyecskés háznál az ablak aljának például ugyanolyan frissen meszeltnek kell lennie, mint amikor eladó lány volt a háznál. Környezetére és magára is nagyobb gondot fordíthatott a menyecske. Általában a második gyermek megszületéséig tartott ez a kicsit „fényesebb” időszak. Ezután kezdett viselete is sötétedni.
Nem csoda, ha a Tolna megyei Sárközben, ahol a menyecske előjogai különösen hangsúlyosak voltak, a fiatalasszonyok igyekeztek kitolni a gyermekszülés idejét, hogy előbb egy kicsit „kiélvezzék” magukat, s minél tovább hordhassák a pompás menyecskeviseletet (Kovács Erzsébet 1942: 12).
Az asszonyi állapotnak a menyecskeségen kívül is van egy finom belső tagolódása. Ezeket a belső átmeneteket mindenkinek magának kell számon tartani, egy „tól-ig” határon belül. Tudnia kell egy asszonynak, hol a helye a templomban, meddig járhat táncmulatságba, mikor milyen szín illeti meg, mikortól kell kendője bogját végérvényesen az álla alatt megkötni.
Az aktív asszonyi élet végpontja tulajdonképpen utolsó gyermekének kiházasítása. Ez egyszersmind az öregkor kezdete.
