A PARASZTTÁRSADALOM LEGKISEBB EGYSÉGE – A PARASZTGAZDASÁG
490A PARASZTTÁRSADALOM LEGKISEBB EGYSÉGE – A PARASZTGAZDASÁG
Ha meg akarjuk ismerni a paraszttársadalmat, először is szét kell választanunk azokra a legkisebb egységekre, elemekre, amelyek magukban hordozzák a társadalmi létet meghatározó jegyeket. Ez a legkisebb elem pedig nem más, mint az a falusi családi gazdaság, amely a termelésnek, a vállalkozásnak, az elosztásnak és a fogyasztásnak egyformán egysége volt, „mert a falusi családi gazdaságok többsége hosszú időn keresztül a családi munkaerő felhasználásával működtetett mezőgazdasági üzemen nyugodott” (Sárkány M. 1978: 63–64). Nem volt képes megfelelni minden falusi családi gazdaság e négyes egységnek, gyakran nem rendelkezett a szükséges feltételek valamelyikével, hiányozhatott a szükséges földterület vagy a családi munkaerő. Ezeket családi keretek között pótolták, legtöbbször a hiányzó vagy felesleges munkaerő cseréje révén, ily módon biztosítva a családi gazdaság hiányzó láncszemét. A gazdasági egységnek vagy az egység látszatának a megtartása, vagyis egy egységideál volt valamennyi falusi családi gazdaságnak a célja, melyeket az idea tett hasonlóvá, egységesen „falusivá”.
A családi gazdaságokban bekövetkezett változásokat éppen az jelzi, hogy megszűnve az egység, akár az ideája is, bizonyos funkciókat nem a család intézményi keretei között, hanem más, a piac kínálta feltételek és lehetőségek szerint látnak el.
Az elemző leírás előzőekben kimondott elvét, a praxis ökonómia Bourdieutől kölcsönzött elvét követve – az egész elemeire bontva – a paraszttársadalom működésének két nagy területét, a gazdasági és a szimbolikus szférát különítjük el egymástól. Sorra vesszük a gazdasági szféra alkotóelemeinek materiális és szimbolikus vonásait, azokat, amelyek meghatározó szerepet játszanak a társadalmi státus és pozíció tekintetében.
Két korszakon keresztül követjük e lényegi vonások változását, alakulását: első korszakunk a 19. század nyolcvanas éveitől kezdődő időszak, amelyet az első világháború zár le, a második korszak pedig a két világháború közötti időszak. Ezekhez kapcsolódik még két korszak, egyik egy történeti visszatekintés a jobbágyfelszabadítást követő néhány évtizedre, amikor stabilizálódtak a tulajdonviszonyok és a jogi keretek (Faragó T. 1987; Tóth Z. 1985). A másik pedig az 1945-öt követő időszak – amelyről külön fejezet szól. Mindkét utóbbi időszak lényeges tendenciái kerülnek jelen dolgozatban megfogalmazásra.
