MÁS EREDETŰ SZÖVEGEK
MÁS EREDETŰ SZÖVEGEK
A többé-kevésbé balladás énekek közt van néhány olyan is, amit nem franciáktól kaptunk. Ilyen a Halott vőlegény (85.) énekbetétes mese, ami németeknél vagy szintén ilyen, vagy végigénekelt verses szöveg. Biztosan német eredetű, de egyrészt nálunk teljesen kiesik a műfaj kereteiből, másrészt átvétele a legújabb időkben is történhetett, mert a török után betelepült hazai németek szövegeivel tart szoros rokonságot. A Fiát kereső Szűz Mária (90.) tulajdonképpen egyházi ének, némi epikus tartalommal, amit Erdélyben szászoktól vehettek át (egyetlen változatban) a magyarok, valószínűleg újabb időkben. Kétségtelenül új viszont két másik német eredetű szövegünk, A gróf és az apáca (97.) és a Megcsalt férj (129.). Ezek világosan újkori ponyva közvetítésével kerültek hozzánk. A másodiknál ismerjük is azt a 18. század végi feldolgozást, amely nálunk is elterjedt, A gróf és az apáca szövegében pedig olyan magyartalanságok és nyelvi lehetetlenségek vannak, amelyek egy idegen eredetű ponyvaárus szövegének még szinte folklorizálatlan elterjedéséről tanúskodnak.
Nem kevésbé újabb időkben terjedhetett el moldvai csángók közt és kivételesen – a Megölt havasi pásztor esetében – itt-ott székelyek közt is néhány román, illetve román közvetítéssel hozzánk jutott balkáni történet: a Megölt havasi pásztor (32.), a románok legkedveltebb balladaszerű története, a többi egy-két változatban a moldvai csángóknál előkerült ének – 84. Eladott feleség, 86. Halott testvér, 88. Magyar István király – vagy még folklorizálatlan fordítás (87. A lány és lovas).
Hasonlóan szórványosan terjedt el, biztosan ponyváról és vásári énekesektől a morva eredetű 95. Templomkerülő. S talán szlovák népköltészeti elemeket használt fel a 93. Pávás lány, amely már szélesebb körű elterjedésben ismeretes, de – egyelőre – csak a magyar hagyományból mutatható ki. A 18. század végétől kezdve több kéziratos és 340ponyván kinyomtatott változata ismeretes, nyilván ezek a följegyzések nagyjából keletkezésének idejét is jelzik.
A régi balladák áttekintésével tulajdonképpen vége is van a magyar balladák összehasonlító problémáinak. A kétségtelenül új, 19. századi témák közt már csak egy van, amelyet más népek is ismernek, a már említett Megcsalt férj. A többi mind magyar földön keletkezett, és megmaradt a magyar nyelv határain belül. Legtöbbnek kialakulási idejét adatszerűen is ismerjük, különösen a betyárballadákét, amelyek a 18. század végétől 1870–1880-ig keletkeztek. Néhány más, új balladáét is meg tudjuk állapítani, amelyeknek ismerjük a kiindulást adó eseményét: A meggyilkolt fonólány (123.) 1822-ben történt gyilkosságot fogalmaz meg, A kiirtott kocsmároscsalád (96.) 1859-ben történt gyilkosság révén került a ponyvára. Máshol a költeményt ismerjük, amelyből keletkezett: 129. Megcsalt férj, 122. Bárókisasszony és gulyás. Ahol pedig ilyen adatunk nincs, ott is világosan hasonló korra mutat a stílus, az esemény – például a Cséplőgépbe esett lány (128.) esetében, mivel a cséplőgépet nálunk 1870 körül kezdték alkalmazni –, sőt a variánsok követése a gyűjteményekben, amiből fokozatos kialakulások útját rakhatjuk össze, s nem utolsósorban dallamuk, amennyiben az egész típushoz tartozó dallam új stílusú. Vagyis alakultak balladaszerű szövegek a 18–19. században is, még ha ezek nem is érik el a régi, klasszikus daraboknak sem műfaji tisztaságát, sem esztétikai értékét. De ezek tárgyalása már a műfaj utóéletére tartozik, s később kerül rá sor.
