TEJES ÉTELEK, TOJÁSÉTELEK
TEJES ÉTELEK, TOJÁSÉTELEK
Az a felismerés, hogy a tej egészséges táplálék, modern minősítés. A tej és tejtermékek korábbi kiemelt szerepe egészen más volt. Böjti, pontosabban bizonyos absztinens napok jellegzetes ételei voltak a tojással együtt. Számos 15–17. századi európai szakácskönyv fejezeteit funkcionálisan állította össze. Külön fejezetekbe kerültek a húsevőnapokra való ételek, külön a tejes és tojásételek, amelyek megengedettek, amikor a hústól absztinencia volt. Ismét külön fejezetbe olyan napokra való ételek, amelyeken tartózkodtak minden állati eredetű élelmiszertől a hal kivételével. A két utóbbi csoport az absztinencia két különböző szintjét jelentette. Késői példája az így szerkesztett szakácskönyvnek a protestáns Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári nyomdájából 1695-ben kikerült első nyomtatott magyar szakácskönyv.
Valamennyi ilyen szakácskönyv a római katolikus egyház egyetemes és regionális előírásait és szokásait követte, amelyek maguk is változtak az idők folyamán. A hazai helyzetről a tejes-tojásos napok tekintetében pontosabban a kora újkortól kezdve tájékozódhatunk. A 16. század közepén új katolikus katekizmus jelent meg. Ennek magyar fordítása (1599) a helyi viszonyokra is kitért. Absztinenciát írt elő hústól, tejterméktől és tojástól a nagyböjtre, a négy kántorhét folyamán szerda, péntek és szombatra, bizonyos vigiliákra és az év minden péntekjére. A tejtermék és tojás fogyasztásának tilalma alól felmentés lehetséges volt. Ugyanott minden szombat hústalan absztinens nap, amikor azonban a tejtermék-tojás megengedett. A fordító megjegyezte, hogy „Magyarországon sokan még szeredán is böjtölnek” (Vásárhelyi G. 1599: 83–88), ami minden ilyen nap hústalan megtartására vonatkozott, de ezeken a napokon is megengedett volt a tojás- és tejtermékek fogyasztása. A 16. század derekán Szkhárosi Horvát András tállyai református énekszerző a katolikusok nagyböjtjéről szólva a hús mellett még felsorolta a túró, tojás fogyasztásának tilalmát is. A tej és tojás böjti fogyasztásának tilalma alól, hivatkozva a környező országoknak már korábban tett engedményre, 1611-ben kért és kapott felmentést Magyarország és a hozzá csatolt tartományok számára az esztergomi érsek (Péterffy K. 1741–42: II. 206). A felmentést az egri egyházmegyében 1635-ben ilyen záradékkal hirdették ki: „Ha azonban valaki tej és tojás nélkül akarja a böjtöt tartani, ezt nem tiltjuk meg neki. Csak akik tej és tojás evése nélkül böjtölnek, meg ne vessék azokat, akik élnek a lehetőséggel és eszik a tejet és a tojást” (Péterffy K. 1741–42: II. 339). Az előírások enyhülése gyakran csak követte a már egyébként is előállt helyzetet. Mindenesetre a hivatalos felmentés kiterjesztette a tejes napok számát. A tej és tejtermék, tojás fogyasztásának koncentrált időszaka egyrészt a heti szerda, péntek, szombat, másrészt a nagyböjt időszaka lett. Az adventi absztinenciát, a tej és tejtermékek újabb alkalmaival, az egyház talán a 17. század folyamán terjeszthette ki Magyarországra, ennek részletei azonban egyelőre nem ismeretesek (Höfer, J.–Rahner, K. 1957–67: I. 160–161). A 19. század derekán valamennyi pénteken kívül még mindig tilos volt a hús szombaton is. Magyarországra vonatkozó 1906. évi szabályozás már nem tartalmazott tej- és tojásétellel 490megtartandó, hústól absztinens napokat. A húst a nagyböjtnek már csak négy napján, továbbá három vigilián és a pénteki napokon tiltotta (Kisbán E. 1994c). Etnikus és vallási határon az absztinencia formája és ételei az identitás részét képezhették. Gegő Elek 1836. évi moldvai utazásán feljegyezte, hogy „a’ chángó gazdasszonyok eddiglen az oláhokat követvén, némely böjti napokon tojászszal meg nem pogányították a’ tésztáczkát, [amivel] magyar papjaik tanácsára felhagynak” (Gegő E. 1838: 53).
