LÁBSZÁRVÉDŐ
LÁBSZÁRVÉDŐ
A lábszárvédőt a középkorban a kovácsok, tímárok, mészárosok, favágók használták. Később a térdnadrágos, harisnyás nyugat-európai öltözetek téli kiegészítője lett, és minden rövid, csak bokát fedő lábbelihez kapcsolódhatott. Míg úri körökben mint kamásni, Stifli divatcikké is vált, a parasztok, még inkább a pásztorok nedves időben védőruhaként használták.
„A bocskor fölött, az alsó lábszárra csavart” bőrt Gömörben harisnyának mondták, amit az Alföldön is a juhászoknak, a Dunántúlon is „Bőr harisnyát gulásnak, Béresnek valót” (GySML 1744. Győr vm.) készítettek a vargák. A lábbőr (Hortobágy), „Láb Szárra való Szár bőr Gombára” (SzSzML 1725. Bihar vm.), vagyis gombra is záródott, de lábszárra fűzött, szíjazott 18. századi formák is fennmaradtak Észak-Magyarországon, pl. Hontban, ahol habdának nevezték. A csupán a lábszárra tekert és bocskorszíjjal rögzített, esetleg szőrös bőr-, szűrposztó és vászonkapca, a kissárréti türecs, a szilágysági turák is hasonló célt szolgált.
