SÓSTÓI MÚZEUMFALU, NYÍREGYHÁZA-SÓSTÓ
SÓSTÓI MÚZEUMFALU, NYÍREGYHÁZA-SÓSTÓ
A nyugat-dunántúli megyék példamutatása nyomán a szakemberek szorgalmazták Szabolcs-Szatmár megyében is a regionális szabadtéri néprajzi múzeum megvalósítását. Végül is a megyei vezetés 1965-ben a megyei múzeumi szervezetet bízta meg a múzeum felépítésével és kijelölte helyét is, a Nyíregyháza közelében lévő gyógyfürdő, Sóstó mellett. A regionális múzeum tudományos programját Mendele Ferenc, Erdélyi Zoltán és Erdész Sándor állította össze, az építmények áttelepítése és felépítése – szervezési és anyagi nehézségek miatt – ténylegesen azonban csak 1971-ben indult meg. Hosszas szervező- és építőmunka után a múzeum első részét 1979-ben nyitották meg. Az azóta eltelt időben a Sóstói Múzeumfalu hazánk legnagyobb regionális szabadtéri múzeumává fejlődött.
A tervezők a több tájat magába foglaló megye földrajzi zónái szerint csoportosították a portákat a múzeum faluközpontja körül. A földrajzi tájak az ott élő parasztoknak különböző életfeltételeket nyújtottak, ennek megfelelően az élelemtermelő tevékenység különböző ágai domináltak egy-egy tájon. Ez viszont az építőkultúrában és a lakáskultúrában is más és más vonásokat erősített. A néprajzi és történeti hűségre törekvő tervezők a megfelelő lakóházak kiválasztásával és berendezésével a társadalmi és szociális különbségeket is érzékeltetni tudták. A faluközpontba harangtornyot, templomot, iskolát, tűzoltó szertárat, temetőt a temetőcsősz házával, szárazmalmot, szatócsboltot és kocsmát, református parókiát és más kisebb építményeket telepítettek (Erdész S.–Páll I. 1990; Bodnár Zs.–Páll I. 1993).
