ŰRMÉRTÉKEK
ŰRMÉRTÉKEK
A fazekaskereskedelem az utóbbi időkig jórészt cserekereskedelem volt, űrtartalmának megfelelően kaptak érte terményt: „egyszer töltve” (búzával), „kétszer töltve” (kevésbé értékes szemes terménnyel). Pénzbeli vásárlás esetén is az edény űrmértéke szabta meg az árat. Ezért az edénykereskedelemről szólva elöljáróban a régi űrmértékrendszerrel kell megismerkedni.
Minden mértékrendszer velejárója a devalválódás, elértéktelenedés. Az egységes rendszerek bevezetése előtt szükség volt arra, hogy a nagyobb városokban időnként újra hitelesítsék a mértékeket. Mivel ez a hitelesítés mindenütt másképpen történt, megkülönböztették egymástól a bécsi, pozsonyi, budai, kassai stb. mértékegységet, és ezeket egymáshoz viszonyították. A történeti irodalom főleg a mértékegységek változó értékével foglalkozik, de a mértékegységen belüli kisebb egységeket nem tárgyalja, mert köztudottnak tartja. „A pozsonyi akóban 64 itcze, egy itczében van 2 meszely, vagy 4 félmeszely” – tanította a Hármas Kis-Tükör (1849–50. 190) és hozzáfűzte: „A’ értékek hazánkban sokfélék, majd minden vármegyében, városban különböznek egymástól, kivánatos volna, hogy ezekre nézve országszerte egyformaság és egyenlőség hozattatnék be, és szigorúan meg is tartatnék.”
A régi űrmértékrendszer lényege, hogy a kettőzésnek megfelelően mindegyik egység az előző duplája, illetve fele legyen. Lederer Emma (1923–24) szerint ezt a kétszerezésen 585alapuló nyolcas űrmértékrendszert a 16–17. században vettük át a Nyugattól (ahol római örökség) a régebbi, török eredetű tízes rendszer helyébe, és az új mértékrendszer bevezetéséig, 1874-ig állt fenn.
Különböző források alapján a teljes sor így áll össze az iccéhez viszonyítva:
1 /4 icce = 1 verdung, cca 2 deci
1 /2 icce = 1 meszely, cca 4 deci
1 icce = cca 8 deci
2 icce = 1 pint v. 1 kupa (Erdélyben), cca 1,5 liter
4 icce = 2 pint v. 2 kupa, cca 3 liter
8 icce = 4 pint v. 1 ejtel (Achtel), cca 6 liter
16 icce = 8 pint v. 1 szapu, v. félvékás, cca 12 liter
32 icce = 16 pint v. 1 vékás, cca 24 liter
64 icce = 32 pint v. 1 akó, v. 1 mérő, cca 50 liter
128 icce = 64 pint v. 1 köböl, cca 100 liter.
Az űrmértékek rendszerének megfelelően készültek a fazekak és más edények, s így nagyság szerint teljes fazéksorozatok, űrmértéksorozatok alakultak ki. E méret szerinti sorozatok emléke még sokfelé é1 az emlékezetben. A gyakorlatban egyes kevésbé használatos nagyságot ki is hagyhattak, közbülső méretek is készülhettek. Az egyik legnagyobb méret volt a remekmunka tárgya: a céhelőírásoknak megfelelően a 64 iccés fazék, 60 iccésre lekerekítve; ekkora fazekat kellett mestermunkának készíteni (Kresz 1960a, 1977b, 1987; Orosz 1930).
A folyton változó pénznemek esetében bonyolultabb a helyzet, többféle számrendszer őrződött meg a nagyobb pénzegységek és az aprópénz viszonyában. 1857-ig sokféle kisebb-nagyobb aprópénzt kellett megkülönböztetni. Az értékek a 10-es, 20-as, 12-es számrendszerek szerint alakultak és párhuzamosan léteztek egymás mellett. Egy forintban 12 peták volt, ez volt a legnagyobb aprópénz, és egy forintban volt 20 garas, avagy 40 poltura, avagy 60 krajcár, avagy 120 dénár. A legkisebb aprópénz a fillér volt, 5 fillér volt egy krajcár, tehát 300 fillér volt egy forintban. Két forint volt egy korona.
Ezek a pénznemek mint árak megrögződtek az edények elnevezésében azután is, amikor már régen nem voltak érvényben. Csákváron a 8 iccés fazekat garasos fazéknak mondták, a 16 iccés fazekat négykrajcárosnak, és mivel a négy krajcár duplája a garasnak, ez az ár pontosan megfelelt annak, hogy a 16 iccés fazék kétszerese a 8 iccésnek.
A régi árak és az edénymérték összefüggését részletesen tudtuk megvizsgálni a mohácsi tálasedény esetében. A tálaknál az edénysorozat úgy alakul, hogy a kétszeres űrmérték közé mindig beiktatódik egy-egy méret. A legnagyobb tál a kis négykrajcáros tál, melyet követ a nagy garasos tál, majd a garasos tál, a kis garasos tál, a kétkrajcáros tál, a nagy polturás tál, a kis krajcáros tál, majd a krajcáros tányér és a közönséges tányér és kistányér. Ezek a méretre vonatkozó elnevezések akkor is megmaradtak, amikor már régen más volt az edény ára. Sőt a poltura, amelyet I. Lipót (1657-1705) idején vezettek be és Mária Terézia uralkodásának végén ment ki a használatból, arra utal, hogy az egész mértékrendszer és a benne rögződött árak eredete 17–18. századi, és még a török idők alatt vagy után kialakult fazekaskereskedelem emlékét őrzi.
