ROBOTMUNKA
ROBOTMUNKA
Ennek jelentősége túlnőtt a földesúri majorokon, mert visszahatott a jobbágygazdaságra is. A szénakaszáláshoz, -takaráshoz és -hordáshoz igénybe vett robotot a 14. század első felétől már adatolni lehet. Ez a munkajáradék sok vidéken átváltható volt pénzjáradékra, ún. kaszapénzre is (Pach Zs. P. 1963: 48, 55). Helyenként azonban a kaszás robot a szántásnál, aratásnál is fontosabb munkajáradék az uraság számára. Alföldi mezővárosaink 17. századi gazdálkodásának szintén „leghűbériesebb” eleme volt a szénarobot. Aki tehette, megváltotta magát alóla, s az így összegyűlt pénzen a tanács fogadott munkásokat, akik a szénát lekaszálták és betakarították a városi major számára. Az alföldi uradalmakban még a 18. században is jó ideig a szénakaszálás volt az úrbéres jobbágyok egyedüli jelentős robotterhe. Erdélyben és a Felföldön a telkes jobbágyok nyaranta 2–3 hét kaszásrobotot, sőt többet is teljesítettek. Panaszaik egyik fő forrása a túlzott robotoltatás volt, ami túlságosan hosszú ideig elvonta őket saját gazdaságaik munkálataitól.
A robotosokra még a 19. század első felében is számítottak az uradalmak. A sárospataki például 1827-ben a robotnapok 31%-át fordította réti munkára, 27%-át szőlőmunkára, 15%-át ölfahordásra, a többit pedig egyéb célokra (Oláh J. 1960: 304). Más uradalmak is a robotnapok 30–40%-át hasznosították a rét- és takarmánygazdálkodásban.
Feles szénáért, feles kukoricáért, faizásért, legelőhasználatért az uradalmak a 18. században is gyakran kértek munkát, igás és gyalog napokat. 1848 után ezt többnyire ledolgozásnak nevezték, de a népnyelv – különösen az Alföldön – ezt is robotként emlegette. A részes műveléshez kötött robot mértéke tájanként változott. Csallóközben 1 hold feles kukoricaföldért 6 kaszás napot kellett teljesíteni a 19–20. század fordulóján. A munkauzsora hasonló eseteivel az ország más tájain is találkozunk ebben a korszakban. Ez a hűbéries elem az 1870–1890-es években már olyan anakronizmus volt, melynek eltörlése elsők között szerepelt az akkori agrármegmozdulások, agrárszocialista mozgalmak követelései között (Balassa I. 1955: 187; Paládi-Kovács A. 1979a: 375).
