A TERMŐFÖLD KIALAKÍTÁSA
A TERMŐFÖLD KIALAKÍTÁSA
A szántóföldi termőterületet különböző korokban az embernek kellett létrehoznia, elhódítani az erdőtől, a réttől, a víztől, meg kellett kötni a homokot és termékennyé tenni a kopár sziket. Mindegyiknek koronként és tájanként más és más volt a jelentősége. Mindezt a hatalmas munkát a parasztság végezte el abban a reményben, hogy azzal saját jobblétét emelni tudja. Ez azonban nem így történt. A kiirtott és termővé tett területet általában 3–7 évig használhatták, majd megegyezés szerint bizonyos bért kellett utána fizetni a földesúrnak. A földesúr azonban bármikor felbecsülhette a belefektetett munkát és azt megválthatta, allodiális birtokához csatolhatta vagy a telkek számát szaporíthatta vele. A megváltás előtt ugyanis az ún. irtások nem tartoztak bele a nyomáskényszerrel művelt határba, hanem attól függetlenül művelték azokat. Az 1836. évi törvények a földesúri visszaváltást csak akkor engedték meg, ha az irtvány időközben nem kapcsolódott a telki állományhoz, nem képezte a tulajdonos kizárólagos megélhetési alapját, ami elsősorban a zselléreket érintette. Azt is meghatározták, hogy irtást ezután csak a földesúr engedélyével lehet végezni. Ezzel lényegében bezárult a jobbágy- és zsellérföldek növelésének egyetlen lehetősége, melyet évszázadokon keresztül gyakoroltak.
Az új földek megszerzésének és termővé alakításának számos módja közül a legfontosabbakat említjük meg.
