AZ ARANY-IRODALOM.
AZ ARANY-IRODALOM.
ARANY János akkor lett országosan ismert költővé, amikor a Kisfaludy-Társaság 1847-ben kiadta Toldiját. Ettől kezdve a szépirodalmi folyóiratokban és önálló kötetekben számos verses munkája jelent meg. Összes költeményeinek hatkötetes gyüjteményét Ráth Mór bocsátotta közre 1867-ben. Ez a gyüjtemény több kiadást ért s idővel jelentékenyen bővült. Ugyancsak Ráth Mór adta ki, a költő halála után két esztendőre, Összes munkáit nyolc kötetben; ezt a gyüjteményt Markovics Sándor rendezte sajtó alá és látta el jegyzetekkel. Néhány évvel később Arany László közzétette Hátrahagyott iratait négy kötetben.
Az Arany-méltatók közül különösen nagyérdeműek: Beöthy Zsolt, Császár Elemér, Elek Oszkár, Greguss Ágost, Gyulai Pál, Kéky Lajos, Lehr Albert, Négyesy László, Riedl Frigyes, Salamon Ferenc, Szinnyei Ferenc, Tolnai Vilmos, Voinovich Géza, Zlinszky Aladár.
Gyulai Pál szerint Arany János költészete nemzeti típusunkat fejezi ki, a magyar fajt jellemzi benne minden jegy. Költészete az érett koré. Megtaláljuk ebben a költészetben az élet komoly hangulatát, férfias küzdelmét, csalódásait, vigaszát, humorát és megnyugvását az erkölcsi rend vaskényszerűségében. Arany János ugyanazt tette az eposszal és balladával, amit Petőfi Sándor tett a dallal. A magyar ifjú ajkán mindig hangzani fognak Petőfi dalai, a férfiú Aranyból fogja meríteni eszméit, érzéseit, vigaszát. Petőfi és Arany munkáiban örökre fennmaradnak a magyarság szellemi törekvései, nemzeti vágyai, jellemző sajátságai, hogy az újabb nemzedéket megóvják az elfajulástól. (Gyulai Pál emlékbeszédei. Budapest, 1890.) – Riedl Frigyes szerint Arany János epikus művészete a kompozícióban sarkal. Arany munkáiban nincs hosszú leírás, nincs áradozás, nincs lírai ömlengés. Kompozíciójában mindent megtervezett. Nemcsak művészi tudatossága, hanem epikus tehetségének sokoldalúsága is szembetűnő. Arany és Petőfi a legnagyszerűbb költői tünemények, melyeket Magyarország valaha létrehozott. (Arany János. 3. kiad. Budapest, 1904.) – Beöthy Zsolt szerint a magyar költészet további fejlődésének alapja egyedül Arany János lehet. Arany pályája mind történeti jelentőségénél, mind művészi értékénél fogva a legnagyobbak közül való, költészetünk vele emelkedett legmagasabbra. Nemcsak legtartalmasabb és legművészibb, hanem legnemzetibb epikusunk is ő; a népies és művészi nála jelenik meg legzavartalanabb összhangban. (Arany János. Képes magyar irodalomtörténet. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907. A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 10. kiad. Budapest, 1909.) – A lélekrajznak, olvassuk Szinnyei Ferenc könyvében, éppen olyan nagy mestere, mint a leírásnak. Rendkívül éles szeme van minden személyén kívül eső jelenség megfigyelésében s ezeknek az élethez leghívebben való utánzásában. Ez az egyik oka, hogy alkotásai oly igazaknak, oly tökéleteseknek, oly természeteseknek tűnnek fel. Utolérhetetlen népiességét ez magyarázza meg. A nép közt élve élesen megfigyelte a magyarság szokásait, jellemének vonásait, nyelvének legfinomabb árnyalatait s mindezt mesterien tudta visszatükröztetni műveiben. (Arany János. Budapest, 1909.) – Valamennyi költőnk közül neki köszön legtöbbet a magyar iskola: állapítja meg Fináczy Ernő. «Mindnyáját felülmúlja nemzetnevelő hatásával. Nincs magyar költő, aki annyi történeti érzékkel, annyi jellemző erővel állította volna lelki szemünk elé nemzeti multunk minden jelentős korszakát. Vörösmarty a honfoglalás költője, Petőfi a forradalomé, de Arany az egész magyar históriáé. Mily kitörülhetetlen nyomokat hagyhatnak a nemzeti mult színes képei az ifjú lélekben, mennyire erősíthetik a hazához való ragaszkodást, mily hatalmasan éleszthetik a magyar érzést; mily fenkölt nemzeti eszményekért taníthatják meg fölbuzdulni azokat, kik majdan a tett mezején munkálkodnak.» (Arany János. Magyar Pedagógia. 1917. évf.) – «Irodalmi divatok támadnak és múlnak, úgymond Négyesy László, mindez a hullámok játéka a fok lábainál, maga a fok szilárdan emeli fejét a csillagok felé. Mikor egy-egy írói csoport azt hiszi, hogy Aranytól, mint valami szükkörű népies elem képviselőjétől, el kell fordulnia s az egyetemes irodalomtól ihletet és mintákat kérnie: egyszerre csak ott is Arany szellemével találkozik és arra a meggyőződésre jut, hogy Arany művészi kultúrája páratlanul egyetemes, lelkiélete finoman szervezett, modernül differenciált. Arany élő író s élő hatása bizonyos tekintetben még növekedni fog. Műveinek egy része, mint minden íróé, lehull az idők rostáján. De jelentős részük, mint az igazi klasszikusoké, túlélik az első divatváltozásokat s attól fogva nem esnek többé a népszerűség ingadozó szempontjai alá, hanem állandóan népszerűek, kedveltek maradnak, mint a szépnek sajátos és örök képviselői.» (Arany. Budapest, 1917.) – Költői egyéniségének varázsát, állapítja meg Kéky Lajos, két ellentétesnek látszó vonás kapcsolata adja: a nagy érzékenységé s a művészi öntudatosságé. «Rendkívül érzékeny lélek, a legmélyebb érzésű emberek egyike. A benyomásokra reagáló izgékonyság, mely Petőfiben oly páratlan mértékben ki volt fejlődve, benne nem nagy; de annál nagyobb érzelmi mélysége, mellyel benyomásait kíséri és megőrzi. Lelkének erre a lírai elemére azonban visszatartólag hat szemérme, tartózkodása attól, hogy érzelmeit a világ elé vigye. Félénk, zárkózott ember volt s lelkében folytonos tusakodás küzdött a költői alkotás vágya és a megszólalástól való tartózkodása között.» Állandó önművelése, elméjének éber önkritikája, tehetségének minden eleme szerencsésen szolgálták benne az epikust; népi származása, ifjúkori olvasmányai, az irodalmi viszonyok igazi nemzeti elbeszélővé tették. «Nemcsak történeti életünk legjellemzőbb mozzanatainak művészi tolmácsolása által tudta epikáját minden idők magyarságának lelkéhez fűzni, hanem a magyar föld, a magyar népélet s a magyar lélek halhatatlan rajza által is. A magyar érzés és gondolkodás legegyetemesebben jellemző vonásainak bámulatosan teljes szövedékét őrzi költészete a késő korok számára is.» (Tanulmányok Arany János epikájáról. Budapest, 1917.) – Arany fejlődése, mondja Voinovich Géza, nem pusztán a tehetség természetes izmosodása. «Tehetségét ismeretei támogatják, fejlődését tanulmányai. A tehetség és tanulmány szövetsége, egymásra hatása egyik legnagyobb példa, melyet élete és munkái nyujtanak. Pályája azt tanítja, hogy a költői fejlődésben összehat tehetség és tanulmány, mint ahogy egy száron nő a virág a gyümölccsel. Példája azt tanítja, hogy a remekművek tanulmánya megtermékenyíti a nagy tehetséget is s ezáltal emeli a nemzeti irodalmat, viszont a lángelme, midőn nemzeti alapon remekművet alkot, tehetségével s nemzeti szellemével az egész világirodalmat gazdagítja.» Már életében közhellyé vált, hogy Arany nemcsak a tartalomnak, hanem a művészi formának is felülmúlhatatlan művésze. «Nyelve nem oly bíborpalástos, mint Vörösmartyé, nem is oly könnyed, mint Petőfié, de kifejezőbb mindeniknél.» E nyelv legkiemelkedőbb vonásai: tömörsége és zeneisége. «A legjobb, legkönnyebb és leggazdagabb rímelő irodalmunkban. Ragozó nyelvünk rímszegénységét játszi könnyedséggel győzte le, ríme valósággal ömlik, senkinél sem érezzük ily önkéntelennek a mértéket és rímet.» Ő használta nálunk a legtöbbféle nyugateurópai versalakot, de ugyanilyen nagy a változatossága a nemzeti versidomban is, a kifejezés művészetében ő a legmagyarabb és legnagyobb költőnk. «Egész költészetét a szín-magyarság jellemzi. A magyar faj minden vonását művészivé emelte s művészete minden ízében magyar.» (Arany János összes kisebb költeményei. Jegyzetekkel kiadja Voinovich Géza. Budapest, 1924.)
Kiadások. – Teljes felsorolásuk Szinnyei József és Gulyás Pál írói lexikonaiban. – A költő először prózai munkával lépett a nyilvánosság elé. (Egy egyszerű beszélyke. Életképek. 1846. évf.) – Első költeménye 1847-ben jelent meg. (Válasz Petőfinek. Életképek. 1847. évf.) – Toldi. Költői pályaművek. Pest, 1847. (Önálló kiadása Heckenast Gusztáv költségén. Pest, 1854.) – Toldi estéje. Pest, 1854. (Heckenast Gusztáv kiadása. A M. T. Akadémia Marczibányi-jutalmával kitüntetett mű.) – Arany János kisebb költeményei. Két kötet. Pest, 1856. (A Heckenast Gusztáv kiadásában közreadott két kötetet a M. T. Akadémia az 1855–1860. évkörre szóló nagyjutalommal tüntette ki.) – Buda halála. Pest, 1864. (Ráth Mór kiadása. A M. T. Akadémia Nádasdy-díjával jutalmazott mű.) – Arany János összes költeményei. Hat kötet. Pest, 1867. (A Ráth Mór tulajdonában megjelenő sorozat megnyerte az 1867–1872. évkörre szóló akadémiai nagyjutalmat.) – Arany János balladái. Greguss Ágost magyarázataival. Budapest, 1877. (Mint a Lehr-féle Toldi-kiadás, ez is a legnépszerűbb magyar tankönyvek egyike lett, különösen azóta, hogy Beöthy Zsolt 1885-ben a magyar balladák könyvévé bővítette.) – Toldi szerelme. Budapest, 1879. (A szerző kiadásában jelent meg, második kiadása már Ráth Mór tulajdona. Az 1873–1879. évkörre szóló akadémiai nagyjutalmat ez a mű nyerte meg.) – Arany János prózai dolgozatai. Budapest, 1879. (Irodalmi tanulmányainak és kritikáinak első gyüjteménye.) – Aristophanes vígjátékai. Három kötet. Budapest, 1880. (A M. T. Akadémia Karátsonyi-jutalmával kitüntetett fordítás.) – Toldi. Lehr Albert magyarázataival. Budapest, 1880. (Két évvel később megjelent bővebb kidolgozása akadémiai nagyjutalmat nyert.) – Arany János dalai Petőfi, Amadé és saját költeményeire. Énekre és zongorára feldolgozta Bartalus István. Budapest, 1884. (A költő egyben dallamszerző is volt, azonkívül neves zeneművészeket ihletett dallamszerzésre. Arany-szövegek megzenésítői és Arany-témák zenei feldolgozói: Buttykay Ákos, Császár Mihály, Farkas Ödön, Hetényi Albert, Langer Viktor, Lányi Ernő, Mihalovich Ödön, Mosonyi Mihály, Rékai Nándor, Révfy Géza, Simonffy Kálmán, Sztojanovits Jenő és mások.) – Arany János összes munkái. Nyolc kötet. Budapest, 1884–1885. (Ráth Mór kiadásában, Markovics Sándor jegyzeteivel. A különféle gyüjteményekben szétszórt Arany-hagyatékot ez a sorozat rendezte. Utóbb több változatlan lenyomata jelent meg, ezek közül az egyik tizenhárom kötetes sorozat.) – Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. Négy kötet. Budapest, 1888–1889. (Ráth Mór kiadása, Arany László jegyzeteivel. Az előbbi sorozat kiegészítése. Újabb lenyomata is megjelent.) – Arany János balladái. Zichy Mihály rajzaival. Budapest, 1895. (A magyar illusztrációs művészet remeke.) – Arany János munkái. Hat kötet. Budapest, 1902–1907. (A Franklin-Társulat Magyar Remekíróiban, Riedl Frigyes sajtó alá rendezése.) – Toldi estéje. Lehr Albert magyarázataival. Budapest, 1905. (Az iskolai Toldi-kiadás méltó párja.) – Arany János összes munkái. Öt kötet. Budapest, 1924. (A Franklin-Társulat kiadása, Voinovich Géza sajtó alá rendezése.) – Arany János összes kisebb költeményei. Egy kötet. Budapest, 1924. (A Franklin-Társulat kiadása, Voinovich Géza magyarázó jegyzeteivel.) – Arany János munkái. Öt kötet. Budapest, 1928. (A Franklin-Társulat Magyar Klasszikusaiban, Voinovich Géza bevezetésével.) – Arany János összes költői művei. Tíz kötet. Budapest, 1932. (A Franklin-Társulat kiadása, a költő halálának ötvenedik évfordulójára közrebocsátott sorozat.) – Ezenkívül a különféle gyüjteményes és külön kiadásoknak, az illusztrált és megzenésített szövegeknek, az iskolai és népszerűsítő Arany-köteteknek hosszú sorozata.
Fordítások. – Arany János munkáinak a külföldön való megismerése a szabadságharc után kezdődött azzal, hogy Kertbeny Károly 1851-ben németre fordította a Toldit és a Murány Ostromát. A fordítás se nem hű, se nem költői. Jóval sikerültebb a Toldi-trilógiának Kolbenheyer Móric soproni evangélikus lelkésztől készített fordítása. A trilógia első részét még kétszer fordították németre, két fordítása van a Buda Halálának, három a Katalinnak. Nagyobb és kisebb költeményeit egyforma buzgósággal szólaltatták meg németül. (Dóczy Lajos, Dux Adolf, Gärtner Henrik, Handmann Adolf, Lám Frigyes, Lechner Gyula, Lemberger Ármin, Lindner Ernő, Maurer Károly, Melas Henrik, Meltzl Hugó, Nasch Fülöp, Sponer Andor, Steinacker Gusztáv, Sturm Albert.) A szerb fordítók sorában Jovanovics János és Brancsics Blagoje, a tót fordítók közül Hviezdoslav Pál a legjelesebbek; angolra William Löw, olaszra Sirola Ferenc és Umberto Norsa, csehre Brabek Ferenc és Vrchlicky Jaroszláv fordították a költőt. Kiváló vend fordítás Kardos János Toldija. Számos költeménye jelent meg franciául is, több versét átültették héberre és eszperantóra. Meglepő, milyen jelentékenyen hatott a költő a felvidéki tót irodalomra. A magyarul tudó szlovák költők különösen epikus alkotásait olvasták szívesen; sok motívumot, fordulatot, művészi fogást vettek át munkáiból. – Az Arany-fordítások jegyzéke: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. köt. Budapest, 1891. – Bujnák Pál: Ján Arany v slovenskej literature. Prága, 1924. – Gulyás Pál: Magyar életrajzi lexikon. I. köt. Budapest, 1925-től.
Irodalom. – Az előbbi fejezetekben már felsorolt munkák közül különösen a következők. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 2. kiad. Pest, 1868. (Toldy Ferenc Arany Jánost sokkal melegebben méltatja, mint Petőfi Sándort. A népies epikában «Arany a kor csúcsára hágott, melyen, ha a jelek nem csalnak, első rangját meg is fogja tartani.») – Greguss Ágost: Arany János balladái. Budapest, 1877. (Az Arany-szövegek első kiváló magyarázata.) – Lehr Albert: Toldi. Írta Arany János. Budapest, 1882. (Nagyértékű Toldi-kommentár.) – Erdélyi János: Pályák és pálmák. Budapest, 1886. (A Pesti Napló 1856. évfolyamában megjelent tanulmány közlése.) – Riedl Frigyes: Arany János. Budapest, 1887. (A szerző legszebb könyve.) – Salamon Ferenc: Irodalmi tanulmányok. I. köt. Budapest, 1899. (A Budapesti Hirlap 1856. évfolyamában megjelent fejtegetések közlése.) – Gyulai Pál: Emlékbeszédek. Budapest, 1890. (Emlékbeszéd Arany János fölött a Kisfaludy-Társaság 1883. évi októberi ülésén.) – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891. (Több nemzedéket irányító méltatás.) – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. köt. Budapest, 1891. (Bibliografia.) – Zlinszky Aladár: Arany balladaforrásai. Irodalomtörténeti Közlemények. 1900. évf. (Mélyreható Arany-búvárlat.) – Péterfy Jenő összegyüjtött munkái. I. köt. Budapest, 1901. (Arany eposzi töredékeiről és Őszikéiről.) – Kemény Zsigmond összes művei. X. köt. Budapest, 1906. (Arany Toldija: Divatcsarnok. 1854. évf.) – Beöthy Zsolt: Arany János. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907. (Értékes írói arckép.) – Szinnyei Ferenc: Arany János. Budapest, 1909. (Voinovich Géza nagy munkájának megjelenése előtt a legjobb Arany-életrajz.) – Elek Oszkár: Skót és angol hatás Arany János balladáiban. Irodalomtörténet. 1912. évf. (Forráskutatás.) – Kéky Lajos: Tanulmányok Arany János epikájáról. Budapest, 1917. (Új szempontokban bővelkedő elemzések.) – Négyesy László: Arany. Budapest, 1917. (Irói arckép. A Kisfaludy-Társaság ajándéka a magyar ifjúság számára a költő születésének százados évfordulója alkalmából.) – Gulyás Pál: Magyar irodalmi lexikon. Budapest, 1925-től. (Teljes bibliografia.) – Császár Elemér: Arany János. Budapest, 1926. (Irói pályakép.) – Voinovich Géza: Arany János életrajza. Három kötet. Budapest, 1929-től. (Nagy életrajz.)
