CZUCZOR GERGELY.
CZUCZOR GERGELY.
NAGYOBB elbeszélő költeményeiben a hexameteres epika művelője, Vörösmarty Mihály költői iskolájának tagja. – Első eposza, az Augsburgi ütközet (1824), a pogány magyarok egyik nagy győzelmét foglalta versbe: Lehel vezér egybegyüjti népét, Rákos mezejéről megindulnak Németország felé, tönkreverik a német sereget, elfoglalják Augsburgot, évi adót nyernek s harci énekeket zengedezve térnek vissza hazájukba. – Második eposza, az Aradi gyűlés (1828), a magyar történelem egyik szomorú eseményéről szól: Vak Béla király országgyűlést tart Aradon, itt hívei és az ellenkirályt óhajtó párt hosszasan vitáznak, végre a többségben levő királypártiak Ilona királyné panaszaira felkoncolják Borics embereit. A mese mind a két eposzban eléggé érdektelen, a feldolgozás sem mutat művészi erőre; a költő a magyar krónikákból merített históriai anyagot végtelenül elnyujtja, véres tetteket mutat be, hősei ajkára hosszadalmas szónoklatokat ad. – Harmadik hexameteres eposzában, a Botondban (1833), a híres magyar bajnok görögországi kalandjainak, egy szép görög leány iránt érzett szerelmének és a bizánci óriással vívott győzelmes párbajának történetét olvassuk. Jóval élvezhetőbb, mint a másik két eposz. Botond szerelme egészen a költő leleménye. Nyelve nem olyan színes, mint Vörösmarty Mihályé, de van néhány eleven leírása és kedves jelenete. – A Hunyadiászból csak töredékek maradtak. Munkája megírásához nagy tanulmányokat végzett a költő. Tárgyát azzal, hogy Hunyadi Jánost Európa megmentőjének tüntette fel a világhódító törökök ellenében, igazi eposzi magaslatra akarta emelni, de lassankint belefáradt a hexameterek írásába.
Kisebb elbeszélő költeményeiben Kisfaludy Károly és Vörösmarty Mihály tanítványa. Balladáiban és románcaiban fellép Szondi György, az önfeláldozó harcos; Kont István, a zsarnok király büszke ellensége; Kinizsi Pál, a nagyerejű hős; Hunyadi János, a haza megmentője; Hunyadi Mátyás, a nagy király. (Szondi, Kont, Kinizsi, Hunyadi, A legszebb ének.) Ezekből a költeményekből a hazafias érzés melege árad.
Lírája különb epikájánál. Mint a népies irány egyik szerencsés előkészítője, éber figyelmet érdemel. Népies verseivel ő hidalja át a Kisfaludy Károly és Petőfi Sándor népdalköltése között mutatkozó hézagot. Népdalai az 1840-es években átmentek a magyar nép ajkára; egy részükhöz a zeneszerzők dallamot szereztek, más részüknek csak a szövegét vette át a dunántúli és alföldi magyarság. Legsikerültebb népdalaiban a bánatos szerelmet szólaltatja meg. (A szerelmes bojtár, Temetőben, Mi lennék, Esik eső, Alföldi legény.) Ha egy-egy strófájába bele is csúszik olyan kifejezés, amely bajosan fér össze a népies jelleggel, általában elmondhatjuk, hogy népies költése igen nagy fejlődés Kisfaludy Károlyéhoz mérten. Itt van az ő igazi irodalmi jelentősége, nem az epikában.
Népies életképei részint szatirikus hangúak, részint oktató célzatúak. A falusi zsidó kocsmárosokat és boltosokat a jobbágyság veszedelmének tartja: a paraszt hiszékeny, a zsidó élelmes; a paraszt odaadja munkája gyümölcsét a zsidónak, a zsidó pálinkával itatja a parasztot; a parasztnak tetszik a zsidó hitel, hogy azután holmija örökre átvándoroljon ellensége birtokába. A költő elégedetlenül pillant a falu népére, gúnyos hangon ostorozza a magyar gazda sokféle hibáját, a rossz gazdálkodást, az iszákosságot, a nők lustaságát, nyelvességét. Szennyes a házak tája, vakolatlanok a házak, még fát sem ültet a jobbágy; a fonóházakban megromlik az erkölcs, a jóérzést kiöli a lelkekből a pálinka, a kocsma látogatásában az előljáróság jár legelől; éretlen a legény, tudatlan a leány, de azért már a házasságon jár az eszük. (Paprikás versek.) A költő jól beszél a magyar gazdák nyelvén, a naiv komikum ábrázolásában erős a tehetsége.
Írt néhány fordulatos epigrammát, prózai és verses állatmesét is. Műdalai, ódái, szatirái és heroidái már kevésbbé sikerültek, de a műfajtörténeti kutató figyelemmel lesz költészetének ezekre a termékeire is.
Meglepő, hogy vallásos éneket keveset írt, bár paptársai szívesen látták volna, ha az egyházi lírát is műveli. Vallásos érzelmeiről legendái is tanuskodnak. Nemzeti szellemét ezekbe is belevitte. (Szűz Margit álma.)
Hazafias költeményei közül a Riadó (1848.) mozgatta meg legerősebben kortársai lelkét. «Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj! Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj! Villáma fesse a szabadság hajnalát S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát!» Csatára magyarok, nem kell a zsarnok uralkodó, sárga-fekete lelkébe tőrt verünk; él még Árpád népe, bosszút állunk minden csepp kiontott honfivérért; szent harccal óvjuk szent jogunkat a fondorlelkű gazok ellenében. Jertek haramia-hadak, reánk uszítottak benneteket nemzetünk bakói, de csalódni fogtok: szívünkben keserűség lángol, markunk vasat szorít. «Él még a magyarok nagy Istene, Jaj annak, ki feltámad ellene! Az Isten is segít, ki bír velünk? Szabad népek valánk s azok legyünk!» – Ezért a költeményért az osztrák hadsereg fővezére 1849 január havában halálra akarta ítélni a költőt s csak gyóntató-atyjának kérlelésére egyezett bele abba, hogy a bitófát hat esztendei várfogsággal cseréljék fel.
Toldy Ferenc az Aradi Gyűlést tartotta Czuczor Gergely legsikerültebb eposzának. «Elbeszélő drámának lehetne mondani, oly drámailag alkotja meg a költő e történetet, a jellemekre fektetvén a cselekvényt, melyek nem leíratnak, hanem beszédekben és tettekben fejledeznek s lélektani belátással, gyakran valódi homéri vonásokkal, igazi egyénekül vannak alakítva. A korrekt kompozició, szigorú indokolás, a karöltve fejlődő emberi és politikai érdek, e ritka erő dagály nélkül s a nyelv és technika bevégzett szépsége azt költészetünk legnemesebb művei közé emelik.» (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1873.) – Beöthy Zsolt a Botondot emelte ki. «Hexameteres hőskölteményeink eladdig alig zengettek egyebet átkozódásnál, fegyvercsörgésnél és harcoknál. Ez volt az első kísérlet, mely a tárgynak és hangnak nagyobb változatosságára törekedett s az érzelmes elemnek nagyobb helyet engedett a fenség zordabb birodalmában. Meséjéhez kerekségre kevés hőskölteményünké fogható; indítéka tiszta, bonyolítása természetes, megoldása kibékítő. Az egésznek romantikus indítékai és színe ügyesen vannak összhangba hozva a kor vadságával.» (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891.) – «Czuczor eposzai között, úgymond Váczy János, Botond ép úgy a legsikerültebb, mint a Két Szomszédvár a Vörösmartyéi között. Lírai műveiben s epikai dalaiban a hazafias érzés tüzének, a feláldozó hősiségnek és a nemzetiséget szolgáló tetterőnek példázása hatott leginkább.» (A klasszikai eposz művelői. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907.) – «Költeményeinek értékelésére nézve, állapítja meg Zoltvány Irén, megállapodottnak mondható irodalomtörténetünk mai fölfogása. Habár mint epikus költő is néhány kiváló művet alkotott, kétségtelen, hogy népies dalai és életképei teszik költészetének legeredetibb, másrészt legkitűnőbb oldalát. E nemben több költeménye maradandó értékű.» (Czuczor Gergely leveleiből. Irodalomtörténet. 1914. évf.) – A Kisfaludy Károlytól megindított népdalirány, mondja Horváth János, Czuczorban alakult ki legteljesebben: a népies helyzetdalnak ő a klasszikusa. Ez a népies dalváltozat együtt delel a Bajza-féle németes műdallal; a kortársak a magyar ritmusú dalformát csakúgy megbecsülik, mint a németes versidomot. «Petőfi megérkeztével a Bajza-féle németes, meg a Kisfaludy–Czuczor-féle népies dalnak egyszerre ütött az órája.» Egyébiránt Czuczor népies dalainak és életképeinek művészetéhez sok szó fér. «Csinosak, símák, de élménytől, érzelemtől, sőt még csak hangulattól is többnyire üresek az ő népdalai. Bár szüntelen népi alak a daloló, a naiv kifejezés formáival csak ritkán találkozunk e dalokban.» (A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Budapest, 1927.)
CZUCZOR GERGELY 1800. december 17-én született Andódon, Nyitra megyében. Jómódú földműves-család gyermeke volt, tizenhét éves korában belépett Szent Benedek rendjébe, 1824-ben áldozópappá szentelték. Főapátja a győri bencés gimnáziumba rendelte tanárnak, innen Komáromba került, 1831-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tagjává, 1835-ben akadémiai segédjegyzővé. Felköltözött a fővárosba, itt azonban csakhamar kellemetlenségei támadtak: a bécsi császári udvar legfőbb tanácsadó testülete, a magyar királyi kancellária, üldözni kezdte s bár a költő többé-kevésbbé igazolta magát a szerzetesi életét gáncsoló vádak ellen, sem az Akadémiának, sem a Szent Benedek-rend főapátjának nem sikerült őt megvédeni a Metternich-rendszer szolgálatában álló bécsi magyar tisztviselők akaratával szemben. Nem tudták neki megbocsátani tüzes magyarságát, nem nézhették el azt, hogy katolikus pap létére a szabadelvű ifjabb írói nemzedékkel tart. 1837-ben távoznia kellett Pestről s csak 1845-ben térhetett ismét vissza a fővárosba. Ettől az időtől kezdve az akadémiai nagyszótár írásának élt, de 1848-ban újra lángra lobbant költői lelkesedése: megírta Riadóját. Fenyegetőhangú forradalmi költeményéért az osztrák haditörvényszék hat esztendei várfogságra ítélte, bilincseket vertek kezére-lábára, elhurcolták Kufstein várába s csak nagy utánjárásra engedték szabadon 1851 tavaszán. Kiszabadulása után még tizenöt évig dolgozott nagy szótárán. 1866. szeptember 9-én halt meg Pesten.
Adatok Czuczor Gergely életéhez:
1800. – December 17-én születik a nyitramegyei Andód községben. (Atyja, Czuczor János jobbágy, fia születése után Érsekújvárra költözik s a város tekintélyes polgára lesz; anyjának, Szabó Annának, a költőn kívül még tizenegy gyermeke születik.)
1817. – Belép a pannonhalmi bencések rendjébe. (Keresztnevét fölcseréli szerzetesi nevével: Istvánból Gergely lesz. Vele együtt veszik fel a benediktinus noviciusok közé unokatestvérét, Jedlik Ányost, a későbbi nagynevű fizikust. A költő előzőleg Érsekújvárt, Nyitrán, Esztergomban és Pozsonyban végezte a gimnáziumi osztályokat, szerzetesi próbaéve Pannonhalmán telt el, két évig Győrben tanult, a teológiára Pestre küldték a központi papnevelő intézetbe.)
1820. – Ez év őszétől kezdve a pesti egyetemen hallgatja a hittudományi tárgyakat. (A papnevelő intézet kispapjainak önképző társasága szerencsésen táplálja költői tüzét, Aranyosrákosi Székely Sándor eposza nagy hatást tesz lelkére, megírja az Augsburgi Ütközetet. A szeminárium növendékei csodálattal hallgatják hexametereit, az esemény híre eljut Kisfaludy Károlyhoz, az Auróra szerkesztője 1823 márciusában meglátogatja az álmodozó teológust. Toldy Ferenc emlékezése szerint: «A terem ajtaja megnyílik s egy magas, deli tekintetű ifjú férfi lép be, vezetve, kísérve lelkes kispapoktól. Kartársai önérzettel mutatnak a lankadt révedezőre s hangzik a büszke szó: ez Czuczor! A legközelebbi percben az idegen karjai közt tartja a meglepett, a sápadozó ifjút, kinek e szavakra: Nemzetem hősköltője, Kisfaludy ajánlja barátságát; megindulnak könnyei, de szó nem jő ajkaira». Az Auróra 1824-re szóló kötetében megjelenik az ifjú szerzetes hőskölteménye, a pesti írók a nemzet egyik nagyreményű eposzírójaként üdvözlik a költőt.)
1824. – Megkezdi tanári működését a győri bencés gimnáziumban. (Hat évig Győrben tanít, öt évig a komáromi bencés gimnázium tanára. Lelkiismeretesen oktatja a gondjaira bízott ifjúságot, buzgón végzi papi kötelességeit is, de kissé különc: bajuszt és szakállt növeszt s reverenda helyett zsinórozott magyar ruhában jár.)
1831. – Mint komáromi gimnáziumi tanár a M. T. Akadémia tagja lesz. (1836-ban a Kisfaludy-Társaság is megválasztja tagjai közé.)
1835. – A pannonhalmi főapát engedelmével Komáromból Pestre költözik. (Toldy Ferenc keresztülviszi, hogy a M. T. Akadémia évi négyszáz forint fizetéssel reá bízza a segédjegyzői és levéltárnoki tisztséget; lakást is Toldy Ferenc keres számára október elején a Dorottya-utcában. A fővárosi egyházi körökben mindjárt szemet szúr, hogy a kolostori életre kötelezett szerzetestanár bérházban él, világi barátaival vendéglőben étkezik, papi ruháját polgári öltözettel cseréli fel, színházba és kaszinóba jár.)
1837. – Pálffy Fidél magyar királyi kancellár felszólítja Kovács Tamás pannonhalmi főapátot, gondoskodjék arról, hogy Czuczor Gergely szerzeteshez illő módon viselkedjék. (A költő igazoló jelentést küld a főapátnak pesti életéről, kimutatja a titkos följelentő vádjainak alaptalanságát, hivatkozik arra is, hogy papi kötelességeit lelkiismeretesen elvégzi: misézéséről a ferencrendiek tanuskodhatnak, évenkint ötször gyónik, a böjtöket megtartja, napi imádságait elvégzi. Hogy «lírai bíbelődéseit» és szerelemről éneklő népdalait rossz néven veszik, erre Petrarca, Janus Pannonius, Faludi Ferenc, Ányos Pál, Révai Miklós és Verseghy Ferenc miséspapok példáját hozza fel védelmül: «Én ama népdaloknak nem annyira szerzőjük vagyok, mint inkább csak a nép ajkáról összegyüjtőjük és megigazítójuk s ha ezek, mint vélik, botrányosak, akkor miért nem rosszalta bár egy cenzor is? Azt hiszem, inkább kell hallgatni ezek tekintélyére s engedélyére, amely őfelségétől származik, mint ama titkos bírák ármánykodásaira». Hiába minden érv, a kancellár még ebben az évben eltávolíttatja a költőt, főapátja útján, Pestről. Egy ideig még vidéken sem hagyja félbe üldözését. Nem engedi meg, hogy a győri királyi akadémián tanítson, a költőnek vissza kell vonulnia a győri kispapok közé, ezeket oktatja a nyelvi tárgyakra és az egyházi szónoklat művészetére.)
1844. – Megválasztják az akadémiai nagyszótár szerkesztőjének. A következő évben Győrből felköltözik Pestre. (A főapát és az akadémiai körök csak sok rábeszélés után tudják meggyőzni a bécsi kancelláriát arról, hogy nyugodtan visszavonhatja tiltó rendeletét. Győr város közönsége fényes fáklyás-zenével búcsúzik el a köztiszteletben álló költőtől és tudóstól. Pesten ismét magánházban lakik, de visszavonultan él. Csüggedetlen kitartással dogozik szótárán.)
1848. – December 21-én Kossuth Hirlapjában közreadja Riadóját. (A lázítóhangú forradalmi verset Bajza József szerkesztő nem akarja kiadni, de a költő ragaszkodik közléséhez. A királyellenes szózat hatása rendkívül nagy.)
1849. – A Pestet megszálló osztrák császári csapatok keze közé kerül. (A magyar kormány és az országgyűlés január 1-én Pestről Debrecenbe teszi át székhelyét, de a költő nem menekül el a fővárosból. Január 18-án elfogják és vasra verve kísérik fel a budai várba. Február 2-án minden utcasarkon megjelenik az elítéltetéséről szóló hivatalos hirdetés. Gróf Teleki József belső titkos tanácsos, a M. T. Akadémia elnöke, azonnal benyujtja kegyelmi kérvényét herceg Windischgrätz tábornagyhoz: engesztelő szavakkal hívja fel a császári fővezér figyelmét arra, hogy az elítélt a M. T. Akadémia dicsőségkoszorúzta tagja, az akadémiai nagyszótár szerkesztője, súlyosan beteg ember, szerencsétlenségét az ország általános részvéte kíséri, ballépését ő maga is bizonyára bánja, ezért a tévedéséért a folyamodó is, mint az Akadémia elnöke, legőszintébb sajnálatának ad kifejezést. A herceg mindjárt válaszol: megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy a gróf egy ilyen papot ajánl kegyelemre; lázadót pártol, aki polgártársait gyalázatos kifejezésekkel izgatta a törvényes kormányzat ellen; gondja lesz rá, hogy az ilyen bűnösöket a törvény teljes szigorával sujtsák. Az Akadémia elnökét nem kedvetleníti el a felháborodott hangú levél, látogatást tesz a fővezérnél; élő szavának súlyával sikerül elérnie, hogy a rab szerzetes helyzetén könnyítenek: leszedik a bilincseket róla; megengedik, hogy dolgozhassék szótárán. A pannonhalmi főapát is jelentkezik kihallgatásra, a herceg előzékenyen fogadja, de a fogoly sorsának enyhítéséért esedező szavait elutasítja: már eddig is túlment, úgymond, az engedékenység határain a bűnös szerzetessel szemben.) Czuczor Gergely az egyik budai kaszárnyában tölti szomorú napjait, Toldy Ferenc szívósan jár-kel érdekében, a katonai hatóságok elég szívesek, megadják a látogatási engedélyt. Mikor az osztrák csapatok kivonulnak a fővárosból, a költőt nem viszik magukkal; május 21-én kiszabadul börtönéből, ekkor foglalják vissza a honvédek Buda várát. A világosi fegyverletétel után önként jelentkezik a pesti osztrák haditörvényszék előtt, vasra verve hurcolják el az Újépület nevű kaszárnya falai közé s a következő év tavaszán útnak indítják Tirol felé. (1851 májusában szabadul ki a kufsteini várból, bilincseit megvásárolja és Toldy Ferenc nejének ajándékozza: az ő adományából került a szomorúemlékű ereklye a Kisfaludy-Társaság gyüjteményébe.)
1862. – Megindul életének főmunkája: az akadémiai nagyszótár. (Rabságából való kiszabadulása óta szótárának szenteli minden idejét. A Múzeum-körúton egyszerű szobácskában lakik, szerényen él, pénze egy részét a szegényeknek osztogatja el. Vasárnaponkint a ferencrendiek templomában misézik, délutánonkint az Orczy-kertben sétál. Eljár az Akadémia üléseire, szívesen időzik a piaristák rendházában, megfordul a Nemzeti Színház előadásain. Tudós-barátai közül Toldy Ferenccel van legbensőbb viszonyban. Főapátja és rendtársai gyakran küldenek számára ajándékokat: büszkék a nagy hazafira, tudósra, költőre. «Az öreg Czuczor bácsinak nem szabad semmiben sem hiányt szenvednie»: mondogatja Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát.)
1866. – Halála Pesten szeptember 9-én. Hatvanhat éves. (Előtte való napon még egészséges, meggyónik egy ferencrendi atyánál, utána misézik, délben a piaristák vendége; másnap reggel már halott: a kolera áldozata. Arany János, Greguss Ágost, Toldy Ferenc és sokan mások kísérik utolsó útjára, a Kerepesi-úti temetőbe. Két év mulva Toldy Ferenc az Akadémia nagygyűlésén megindító emlékbeszédben méltatja érdemeit.)
1874. – A M. T. Akadémia emlékérmet veret Czuczor Gergely és Fogarasi János tiszteletére. (Így ünneplik meg az akadémiai nagyszótár befejezését.)
1875. – Szülőházára emléktáblát helyeznek, Érsekújvár városa irodalmi ünneppel újítja meg emlékét. (Ezen a Czuczor-emlékünnepen az Akadémia megbízásából Fogarasi János, Fraknói Vilmos és Pulszky Ferenc, a Kisfaludy-Társaság részéről Dalmady Győző, Gyulai Pál és Szász Károly jelennek meg.)
1896. – Fővárosi emléktáblája. (Pesti lakásai közül azt a Múzeum-körúti házat jelölik meg, ahol halála idején lakott. Az emlékbeszédet Beöthy Zsolt mondja.)
Kiadások. – Augsburgi ütközet. Négy énekben. Auróra. 1824. évf. (A szerző később átdolgozta verses elbeszélését, de így sem érezte sikerült munkának, ki is hagyta összegyüjtött költeményei közül.) – Aradi gyűlés. Öt énekben. Pest, 1828. (A hősköltemény Toldy Ferenc kiadásában jelent meg. A költőt a M. T. Akadémia a Marczibányi-jutalommal tüntette ki.) – Hunyadi János viselt dolgai. Buda, 1832. (Engel és Fessler történeti munkái nyomán írt ifjúsági olvasmány.) – Botond. Négy énekben. Auróra. 1833. évf. (Toldy Ferencnek az Aradi gyűlés tetszett jobban, Beöthy Zsolt a Botondnak ítélte az elsőséget, irodalomtörténetíróink az utóbbi véleményt fogadták el.) – Czuczor poétai munkái. Buda, 1836. (Eposzai, kisebb verses elbeszélései, lírai költeményei. «Az utóbbiak tartalma, írja Toldy Ferenc, valamint a szerző klastromon kívüli élete, a színház és kaszinó látogatása, felizgatta ellene egy magasabb állású, a szerzetesek rendeltetéséről középkori nézeteket valló egyházi férfiú fanatizmusát, minek következése kettős titkos feladás lett: egyik munkái, másik életmódja ellen. Az elsőnek folytán poétai munkái Bécsben azonnal a tiltott könyvek indexébe soroztattak; a helytartótanács felterjesztésére mindazonáltal a már elrendelt elkobzás abbamaradt; de a szentmártoni főapát mint főnöke által bárminek is előleges szerzetbeli cenzúra nélküli kiadhatásától eltiltatott.») – Cornelius Nepos fennmaradt minden munkái. Fordította Czuczor Gergely. Buda, 1841. (Az eredeti szöveg kíséretében kiadta Toldy Ferenc.) – Czuczor népies költeményei. Pest, 1854. (Friebeisz István kiadása.) – Czuczor költeményei. Három kötet. Pest, 1858. (Heckenast Gusztáv sajátja, Toldy Ferenc sajtó alá rendezése. Negyven éven át ebből a kiadásból merített minden Czuczor-kutató. A gyüjteményt a M. T. Akadémia a Marczibányi-jutalommal tüntette ki.) – A magyar nyelv szótára. A M. T. Akadémia megbízásából készítették Czuczor Gergely és Fogarasi János. Hat kötet. Pest, 1862–1874. (A költő a negyedik kötet nyomtatása közben halt meg.) – Botond. Magyarázta Vozáry Gyula. Budapest, 1888. (Jeles Írók Iskolai Tára.) – Czuczor Gergely összes költői művei. Első teljes kiadás. Életrajzzal és jegyzetekkel ellátva sajtó alá rendezte Zoltvány Irén. Három kötet. Budapest, 1899. (A Franklin-Társulat költségén közrebocsátott kiváló kritikai kiadás százhúsz költői darabbal többet ad, mint Toldy Ferenc 1858. évi gyűjteménye.) – Czuczor Gergely költői munkái. Sajtó alá rendezte Zoltvány Irén. Budapest, 1903. (Válogatott gyüjtemény a Franklin-Társulat Magyar Remekíróiban.) – Czuczor Gergely munkái. Lányi József bevezetésével. Budapest, 1928. (Válogatott gyüjtemény a Franklin-Társulat Magyar Klasszikusaiban.)
Irodalom. – Toldy Ferenc: Handbuch der ungrischen Poesie. Két kötet. Pest és Bécs, 1828. – U. az: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 2. kiad. Pest, 1868. – U. az: Összegyüjtött munkái. IV. és VI. köt. Pest, 1871–1872. – U. az: A magyar költészet kézikönyve. IV. köt. 2. kiad. Budapest, 1876. – Bayer Ferenc: Czuczor Gergely élete és költészete. Budapest, 1879. – Kelemen Károly: Czuczor Gergely életrajza. Mohács, 1880. – Klimstein József: Czuczor Gergely. Pozsony, 1884. – Koltai Virgil: Czuczor Gergely élete és munkái. Budapest, 1885. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. 6. kiad. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. II. köt. Budapest, 1893. – Borsos István: Klasszikus költők hatása Czuczor Gergely költészetére. Pápai ref. gimnázium értesítője. 1893. – Beöthy Zsolt: Czuczor Gergely emlékezete. Akadémiai Értesítő. 1896. évf. – Kerekes Ernő: Czuczor Gergely Botondja. Zilahi ref. gimnázium értesítője. 1898. – Vadnai Károly: Czuczor Gergely. Budapesti Szemle. 1901. évf. – György Zsigmond: Czuczor Gergely. Kolozsvár, 1903. – Greguss Ágost: A balladáról. 4. kiad. Budapest, 1907. – Galamb Sándor: A magyar népdal hatása műköltészetünkre Pálóczi Horváth Ádámtól Petőfiig. Budapest, 1907. – Váczy János: A klasszikai eposz művelői. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. II. köt. 3. kiad. Budapest, 1907. – Greguss Ágost és Beöthy Zsolt: Magyar balladák. 6. kiadás. Budapest, 1909. – Tompos József: A magyar ballada története. Kolozsvár, 1909. – Weber Artúr: Czuczor Mátyás Királyának forrása. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1910. évf. – Viszota Gyula: Széchenyi és Czuczor Gergely. Akadémiai Értesítő. 1911. évf. – Prónai Antal: Czuczor Gergely budai fogsága. Élet és irodalom. Szerk. Toma István. Budapest, 1914. – Zoltvány Irén: Czuczor Gergely leveleiből. Irodalomtörténet. 1914. évf. – Tell Anasztáz: Czuczor Gergely. A Pannonhalmi Szent Benedek-rend története. VI. köt. Budapest, 1916. – Zoltvány Irén: Czuczor Gergely ismeretlen költeményei. Irodalomtörténet. 1926. évf. – Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Budapest, 1927. – Papp Zoltán: Fessler Ignác Aurél és a magyar romantikusok. Pécs, 1928. – Friedreich Endre: Czuczor Gergely haditörvényszéki pöre. Napkelet. 1929. évf. – Dobó Sándor: Czuczor Gergely népies lírája. Budapest, 1932.
