LATIN IRODALOM: NEVES MAGYAR HUMANISTÁK.
LATIN IRODALOM: NEVES MAGYAR HUMANISTÁK.
MAGYARORSZÁG művelt főpapjai a Jagellók korában is fogékony lélekkel fordultak a renaissance törekvései felé. Irói és szónoki tevékenységük szűkebb térre szorult ugyan, mint Mátyás király idejében, de külföldi tanultságuk és itthoni olvasottságuk méltán késztette elismerésre az idegeneket. A magyar pap-humanistáknak nem volt okuk műveltségükkel háttérbe vonulni II. Ulászló és II. Lajos cseh környezetének diplomatái előtt. Az olasz, német, cseh és lengyel humanistákkal való élénk összeköttetés tanujele a számos külföldi latinnyelvű üdvözlő költemény, baráti levél és magasztaló könyvdedikáció. Áldozatrakész magyar mecenások most is akadtak jelentékeny számban.
Különösen bőkezű irodalompártoló volt SZATMÁRI GYÖRGY esztergomi érsek. A külföldi humanisták és a magyarországi latin írók egyformán felkeresték könyveik elé írt magasztaló soraikkal. MAGYI SEBESTYÉN kanonok Janus Pannonius költeményeinek általa közrebocsátott kiadását ajánlotta fel tiszteletére; HAGYMÁSI BÁLINT kanonok a víz és bor dícséretéről és gáncsolásáról szóló művét látta el a tudós primáshoz intézett magasztaló szerzői ajánlással.
Szatmári György utóda, SZALKAI LÁSZLÓ esztergomi érsek is szívesen adott pénzt könyvek kinyomására. Maga is költő volt, ügyes rögtönző, elmés epigrammaíró. Magyar paptársai és a külföldi humanisták egyformán dícsérték tehetségét. Mikor Ursinus Velius bécsi egyetemi tanár 1526-ban kiadta a dán királyné emlékét gyászoló verses kötetét, panaszdalai közé felvette a nagytekintélyű magyar főpap néhány latin költeményét is.
II. Ulászló királynak is akadtak magasztalói, de a király nem törődött a humanista hízelgőkkel s így az ajánlások lassankint elmaradtak. Pedig NAGONIUS római költő hőskölteményben dicsőítette s a cseh történelem megverselése közben győzhetetlen uralkodóként ünnepelte. Mások szintén próbálkoztak kegyeit megnyerni irodalmi érdemekkel, a király azonban érzéketlen volt a magasztalásokkal szemben.
Enélkül is elég magyar és cseh humanista élt közelében: szinte kivétel nélkül egyházi férfiak. Javadalmuk az ország különböző részein volt, ők maguk Budán szolgálták a királyt. Az e korban szereplő magyar tanult emberek száma jóval nagyobb, mint a Mátyás király korában élőké. A bécsi, a krakkói, de főképen az olaszországi egyetemeken százával tanultak a magyar papok s a gazdagabbak és fogékonyabbak itthon sem dobták félre klasszikus tanulmányaikat. GOSZTONYI JÁNOS erdélyi püspök sokat költött jövedelméből kéziratokra és nyomtatványokra s mikor 1515 körül Párisban járt, magára vonta több ottani jeles hittudós figyelmét. Könyvek dedikálásával hódoltak tudása előtt. THURZÓ ZSIGMOND váradi püspök is örömét találta a tudósokkal és könyvekkel való társalgásban. Jellemző humanista érdeklődésére, hogy Aldus Manutiushoz írt levelében arra hívta fel a hírneves velencei nyomdászt és kiadót, hogy gondoskodjék Cicero munkáinak zsebkiadásáról, mert Horatius és Vergilius hasonló kiadásaiban nagy gyönyörűségét leli. Kitűnően tudott latinul s a római irodalom minden érdemes alkotását behatóan ismerte PERÉNYI FERENC váradi püspök. Levelei – egy tudós külföldi kortársa szerint – a gráciák minden bájával ékeskedtek. A nagytehetségű latin stilisztát becsülték SZALAHÁZI TAMÁS veszprémi püspökben is. Jól tudott görögül, jól írt németül és franciául. Erős klasszikus műveltség jellemezte MÓRE FÜLÖP pécsi püspököt és KESSERŰ MIHÁLY boszniai püspököt: az előbbi kiváló cicerói szónok volt, az utóbbi görög szövegek latin fordítója. Latin költemények írásával tűnt ki BEKÉNYI BENEDEK, a királyi kancellária tisztviselője; velős prózai stílusával BRODARICS ISTVÁN királyi kancellár, a mohácsi csata történetírója.
A budai királyi kancellária tisztviselőit tudás dolgában jól egybeválogatták. A Jagellók korában Bakócz Tamás, majd Szatmári György, végül Szalkai László esztergomi érsekek viselték a főkancellári tisztséget, felügyeletük mellett működött a királyi iroda tulajdonképeni vezetője, a kancellár, s az ő irányítása mellett dolgoztak a királyi titkárok, főjegyzők, jegyzők, levéltárnokok és íródeákok. A német és cseh ügyek intézői közül itt látjuk különösen BALBI JEROMOSt és PISO JAKABOt. Az utóbbinak budai házában sokszor összejöttek a királyi kancellária humanista papjai és világi urai s ha külföldi humanista érkezett Budára, a tudós idegent itt látták vendégül legszívesebben. Ismerték egymást már bécsi, prágai, krakkói vagy olasz egyetemi éveikből, másokkal leveleik és könyveik során kötöttek barátságot. Megjelent itt 1503-ban a csehek Janus Pannoniusa, a csehországi várában élő HASSENSTEIN BOHUSLAV is. Híres latin író volt, II. Ulászló király hódoló alattvalója. Örömét találta a budai udvari életben, csak az lepte meg, hogy a budai humanista papok többet foglalkoznak a római írókkal, mint a Szentírással s szorgalmasabban teszik magukévá Epikuros elveit, mint az egyházi törvényeket. Ezek a humanisták csak névleg voltak egyházi emberek.
Celtis Konrád halála után (1508) nem szakadt meg az öszeköttetés a bécsi és budai humanisták között. A bécsi tudósok ügyét CUSPINIANUS, az orvos és költő, karolta fel, háza egész kis akadémia lett, ide a budai humanisták is eljártak, ő maga pedig öt év leforgása alatt huszonnégyszer látogatott el Budára. Vezéri szerepét néhány évvel utóbb egy másik lelkes humanista orvos, COLLIMITUS, vette át s személye körül alakult ki a Sodalitas Collimitiana. Az ő házában is többször megjelentek a budaiak, aminthogy ő is el-elment Budára. Valamennyi Bécsből érkező vendég közül URSINUS VELIUS volt a legjelentősebb, a költői és szónoki kiválósága miatt Európaszerte ismert bécsi egyetemi tanár, Rotterdami Erasmus barátja. Amikor II. Lajos király nőül vette Habsburg Máriát, még bensőbb lett az összeköttetés Buda és Bécs humanistái között. Ursinus Velius egy egész telet töltött Piso Jakab gazdag budai házában.
Rotterdami Erasmusra a budai humanisták is bámulattal tekintettek. A világhírű németalföldi tudós ott állt a katolicizmus és protestantizmus választó vonalán; jó lélekkel nem tudta védeni egyházát, de nem is tudta rászánni magát arra, hogy Luther Mártonhoz csatlakozzék; a katolikusok féltek elpártolásától, a lutheránusok haragudtak reá ellenséges nyilatkozatai miatt; ettől eltekintve boldog volt mindenki, akit barátságára érdemesített. Voltaképen egyik vallást sem szerette, szkeptikus életelveket vallott, önmagának és a tudománynak élt. Szelleme Buda felé is elsugárzott. A budai udvarhoz kapcsolódó humanisták közül többen lelkes erazmisták lettek, így KASSAI ANTONINUS, HENCKEL JÁNOS és a három Thurzó-testvér: THURZÓ JÁNOS, THURZÓ SZANISZLÓ és THURZÓ ELEK. Erasmustól kapott leveleik a királyi udvarban kézről-kézre jártak, maga Mária királyné is melegen érdeklődött a példátlan tekintélyű humanista irodalmi munkássága iránt, II. Lajos király is kíváncsian olvasta leveleit. Még Luther Márton fellépése sem keltett olyan figyelmet, mint amilyen rajongással beszéltek Rotterdami Erasmusról.
A budai királyi udvar körén kívül sem hiányoztak Magyarországon a humanista törekvések. A magyarországi születésű latin verselők és prózaírók sorában ott látjuk mindenekelőtt VÁRDAI FERENC erdélyi püspököt s mellette – a gyulafehérvári püspöki udvarban – három hívét. Közülük TURINUS kanonok megénekelte az 1514. évi magyar parasztlázadást; WOLFHARD ADORJÁN filozófiai doktor dicsőítő költeményt írt Miksa császárhoz; MEGYERICSEI JÁNOS főesperes költői szárnyalású verses sír iratot készített drávamenti szülőföldjének három poétájáról: Janus Pannoniusról, Garázda Péterről és önmagáról.
Az említett írók és tudománypártolók közül SZATMÁRI GYÖRGY kiváló szerepet vitt az ország sorsának irányításában. 1457-ben született Kassán, a királyi kancellária szolgálatába lépett, II. Ulászló uralkodásának első évtizedében veszprémi püspök és királyi kancellár, később váradi püspök, majd pécsi püspök, Bakócz Tamás halála után esztergomi érsek. 1524-ben halt meg Budán. Végrendeletében hatvanezer aranyat hagyott az országnak. – MAGYI SEBESTYÉN a krakkói és bolognai egyetemeken végezte tanulmányait, szőllősi plébános volt, utóbb váradi kanonok, Magyi Pál alnádor testvére. Janus Pannonius költeményeit 1513-ban adta ki. Maga is latin költő volt. Munkái közül nyomtatásban megjelent: De vitae humanae vicissitudinibus faustis perinde ac nefandis oratio, quam Sebastianus Magius Pannonius publico scrutinio expositam voluit. Köln, 1521. – HAGYMÁSI BÁLINT, humanista nevén Valentinus Cybeleus, pécsi és székesfehérvári kanonok. Könyve: Opusculum de laudibus et vituperio vini et aquae. Hagenau, 1517. – SZÁLKAI LÁSZLÓnak nem mindennapi tehetségű embernek kellett lennie, mert abban az időben, mikor a származás és vagyon még az egyházi állások elnyerésénél is döntő súllyal esett a mérlegbe, alacsony sorsból a legmagasabb polcra jutott. Mátészalkán született, egy csizmadia fia volt. Az ágostonosok sárospataki iskolájában tanult; kéziratos latin iskoláskönyve ma is megvan az esztergomi főszékesegyház könyvtárában. A királyi udvarba kerülve, gyorsan emelkedett pályáján: 1513-ban váci püspök, 1520-ban kalocsai érsek, 1524-ben esztergomi érsek. Még ötvenéves sem volt s a primási széket az ősi magyar nemes családból származó győri püspökkel szemben nyerte el, aki amellett a királyné kancellárja volt, míg Szalkai Lászlót mindaddig pappá sem szentelték. Csak érseki kinevezése után szentelte fel pappá és püspökké a római pápa követe. Rövid ideig tartó érseksége után a mohácsi csatamezőn esett el 1526-ban. – GOSZTONYI JÁNOS papi pályája is elég változatos: esztergomi kanonok budai prépost, váci püspök, győri püspök, végül erdélyi püspök, közben a királyi kancellária tisztviselője, a királyné titkára, királyi alkancellár. A mohácsi csatát túlélte, de az utána következő pártharcokban János király hívei megölték. – THURZÓ ZSIGMOND esztergomi kanonok, szerémi püspök, majd székesfehérvári prépost, utóbb nyitrai püspök, erdélyi püspök, végül váradi püspök. 1512-ben halt meg. Házában nem egy magyar és külföldi humanista töltött jó napokat. – PERÉNYI FERENC nyolcéves korában, 1508-ban, az erdélyi püspökség elnyerésével kezdte papi pályáját, tizennégyéves korában a váradi püspöki székbe került. A nádor fia volt s ez mindent megmagyaráz. A mohácsi csatatéren esett el huszonhatéves korában. Mivel örökké kedves latin íróival foglalkozott s humanista életelvei elütöttek az akkori magyar urak felfogásától, nem tartották egészen józannak. Annál jobban magasztalták humanista barátai. – SZALAHÁZI TAMÁS a maga erejéből emelkedett a veszprémi püspöki székbe. II. Lajosnak és nejének bizalmas tanácsadója volt s Mohács után is híven szolgálta tovább Mária királynét. A mohácsi ütközetben nem vett részt, mert a király útközben visszaküldte Budára. – MÓRE FÜLÖP egri nagyprépost, 1524-ben pécsi püspök, 1526-ban a mohácsi csatamezőn esett el. Klasszikus műveltségű főpap, különösen a magyarországi római feliratos-emlékek iránt érdeklődött. Nem egyszer járt diplomáciai kiküldetésekben olasz és lengyel földön. 1521-ben beszédet tartott a velencei tanács előtt; bebizonyította, hogy Magyarország a kereszténység védőbástyája a török hódítás ellen s Velence is a törökök martaléka lesz, ha Magyarország megsemmisül. A velencei tanács ez alkalommal meg is szavazott harmincezer arany hadisegélyt a magyarok számára. – KESSERŰ MIHÁLY, az egyik alnádor fia, Bolognában tanult, a pápa 1502-ben boszniai püspökké nevezte ki, itthon a királyi kancelláriában dolgozott, 1526-ban lemondott püspöki méltóságáról és megnősült. Ezt azért tehette, mert nem volt felszentelve. Görögül olyan jól tudott, hogy Isokrates két beszédét latinra fordította s ki is nyomatta: Isocratis oratio de regni administratione. Bologna, 1524. – BEKÉNYI BENEDEK Olaszországban és Ausztriában végezte egyetemi tanulmányait, itthon jegyzőnek alkalmazták a királyi kancelláriában, később nádori ítélőmester lett, tüzes magyar, Verbőczy István és a Szapolyai-család hű embere. Mikor a Tripartitum elkészült, lelkes latin verset írt Verbőczy Istvánhoz. Neki ajánlotta 1514-ben megjelent költeményeit is, viszont Camers bécsi tanár 1514-ben és 1518-ban őt tisztelte meg egy-egy munkájának dedikációjával. – BALBI JEROMOS Velencében született, olasz egyetemeken tanult, 1489-ben párisi egyetemi tanár, 1497-ben a bécsi egyetemen tanít, időközben többször megjelenik Magyarországon s 1501-ben végleg elhatározza, hogy itt telepedik meg. II. Ulászlótól prépostságot nyer, királyi titkár lesz, neveli a trónörököst, utóbb diplomáciai küldetésekre alkalmazzák. Mint magyar követ az 1521. évi wormsi birodalmi gyűlésen hatalmas beszédet intézett a német rendekhez, hogy segítsék meg Magyarországot a törökök ellen. A mohácsi vész korában a Habsburg-házat szolgálta s Habsburg Ferdinándtól püspöki kinevezést nyert. 1530-ban halt meg Rómában. Költeményei, beszédei, filozófiai és történeti munkái a XV. század végétől kezdve nyomtatásban is megjelentek. Sok bennük az erkölcsi szennyesség és tág lelkiismeretű kölcsönzés. Későbbi gyüjteményük: Balbi opera. Két kötet. Bécs, 1791–1792 – PISO JAKAB pécsi prépost Erdély szülötte, medgyesi származású. A Jagello-ház ügyében sokat fáradt diplomáciai utazásaival, járt a római pápánál, Zsigmond lengyel királynál, mindenütt támogatást keresett a török veszedelem ellen. 1527-ben halt meg Pozsonyban. Munkái: költemények, levelek, szónoklatok. Költői hire megközelítette Janus Pannoniusét. A XVI. század elejétől kezdve több latin kötete látott nyomtatásban napvilágot. Vendéglátó budai házát a külföldön is emlegették. Megfordult itt, az irodalmi lakomákon, Szalkai László esztergomi érsek, Verbőczy István nádor, több humanista püspök s olyan kiváló kancelláriai tisztviselők, mint Szalaházi Tamás, Brodarics István, Oláh Miklós, Nádasdi Tamás. – HASSENSTEIN BOHUSLAV cseh főúri családból született, nevelését a bolognai egyetemen nyerte, a cseh király mellett udvari szolgálatot teljesített, nagy utazásokat tett, költői hire bejárta egész Közép-Európát, később várába visszavonulva, könyveinek élt. 1510-ben halt meg. Életének nagy fájdalma volt, hogy a pápai szék ellenzése miatt nem nyert püspöki széket. – URSINUS VELIUS, családi nevén Vel Gáspár, sziléziai eredetű. Bécsben, Bolognában és Rómában tanult, 1524-ben a bécsi egyetemen a retorika tanára volt, kiváló latin szónokká fejlődött, költeményeit és történeti munkáit csodálattal olvasták. I. Miksa császár több kitüntetésben részesítette s költeményeiért megkoszorúzta. Rotterdami Erasmussal jó barátságban volt s Piso Jakab is az ő szívességéből kezdett levelezni a nagy hollandi humanistával. Prózai és verses munkáit többízben kiadták. – KASSAI ANTONINUS orvos két évet töltött Baselben Rotterdami Erasmus és barátai között, sokat levelezett vele s később Olmücbe költözködve is megtartotta mesterével és a nagy férfiú magyarországi barátaival szőtt benső barátságát. – HENCKEL JÁNOS egyike volt a magyarországi lutheranizmus úttörőinek. Mint Mária királyné gyóntatója sokat tett az erazmista szellem és a lutherista felfogás terjesztése érdekében. A Habsburg-család a mohácsi csata után eltávolította a királyné környezetéből, mert attól félt, hogy a reformációért lelkesedő pap eltántorítja Máriát a katolikus vallástól. – THURZÓ JÁNOS boroszlói püspök és THURZÓ SZANISZLÓ olmüci püspök munkásságát is aggodalommal kisérték a katolikus egyházi körök. Dúsgazdag mecénások voltak, csakúgy, mint testvérük, THURZÓ ELEK. – VÁRDAI FERENC az Olasz egyetemeken tanult, II. Ulászló uralkodása idején a királyi kancelláriában dolgozott, később erdélyi püspök. Szabolcsmegyei előkelő nemes család ivadéka. – TAURINUS kanonok, családi nevén Stieröxel István, Olmücből került Gyulafehérvárra. Lucanus római költő hatása alatt írt verses munkája: Stauromachia, idest cruciatorum servile bellum. Bécs, év nélkül. – WOLFHARD ADORJÁN szintén német eredetű, az erdélyi szászok közül való. Később, a reformáció elterjedése után, ágostai hitvallású evangélikus lelkész lett. Verses munkái közül önállóan is megjelent nyomtatásban: Panegyris ad invictissimum caesarem Maximilianum. Bécs, 1512. – MEGYERICSEI JÁNOS kolozsi főesperes és gyulafehérvári kanonok, a magyarországi epigrafia első művelője. Az erdélyi római feliratokkal foglalkozó kéziratos munkája Velencébe került s ott fenn is maradt. Latin sírverse tehetséges költőnek mutatja. – Az első magyar filológus, MATTHEUS FORTUNATUS PANNONIUS, Olaszországban tanult s Velencében 1522-ben adta ki Seneca természettudományi munkáját. Iparkodott megállapítani a Naturalium Quaestionum Libri leghelyesebb szövegét s a latin munkát terjedelmes kommentárral látta el. Mint szövegkritikus és mint magyarázó egyaránt alapos tanultságról adott számot. Szövege felülhaladta Rotterdami Erazmus 1515. évi Seneca-kiadását. Érdemeit Rotterdami Erazmus maga is elismerte, midőn 1529-ben újból közreadta Senecáját. Az úttörő magyar filológusról voltaképen csak annyit tudunk, hogy a pádovai egyetem tanulója volt s kritikai szövegkiadása érdekében átkutatta a velencei könyvtárakat.
A zeneművészeti irodalom két úttörője: GRAFFINGER FARKAS és MONETARIUS ISTVÁN. Az előbbi 1515-ben Bécsben bocsátotta közre Az ének harmóniájáról szóló értekezését (Harmonia Cantus), az utóbbi 1518-ban Krakkóban nyomatta ki a zenében való oktatásról szóló könyvét. (Epithoma utriusque musices.)
Egy latinnyelvű aritmetika szerzőjének, GYÖRGY mesternek, kilétéről nem tudunk egyebet nevénél. Kis munkája az első matematikai tárgyú könyvecske. A húszoldalas nyomtatvány 1499-ben jelent meg Hollandiában s az összeadás, kivonás, kétszerezés, felezés, szorzás, osztás, haladványok, gyökvonás és hármas szabály elemeit foglalja magában.
Kiadások. – Az említett írók kéziratairól és kiadásairól az itt következő irodalom nyujt közelebbi tájékozást.
Irodalom. – Kemény József: Történelmi és irodalmi kalászatok. Pest, 1861. – Ábel Jenő: Adalékok a humanizmus történetéhez Magyarországon. Budapest, 1880. – U. az: Magyarországi humanisták és a Dunai Tudós Társaság. Budapest, 1880. – Bunyitay Vince: A váradi püspökség története. Nagyvárad, 1883. – Fraknói Vilmos: Magyarország a mohácsi vész előtt. Budapest, 1884. – Weiss Rezső: Matthaeus Fortunatus. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1888. évf. – Márki Sándor: Dósa első költője. Katolikus Szemle. 1889. évf. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Fraknói Vilmos munkája a Szilágyi Sándor által szerkesztett millenniumi történelemben: A magyar nemzet története. IV. köt. Budapest, 1896. – Szabó Károly és Hellebrant Árpád Régi magyar könyvtár. III. köt. Budapest, 1896. – Szily Kálmán: Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez. Budapest, 1898. – Apponyi Sándor: Hungarica. Három kötet. Budapest és München, 1900–1925. – Beöthy Zsolt: A magyar irodalom a mohácsi csatában. Akadémiai Értesítő. 1900. évf. – Hegedűs István: Analecta nova ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Budapest, 1903. – Zoltvány Irén tanulmánya. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. III. köt. Szerk. Erdélyi László. Budapest, 1905. – Hegedüs István: Analecta recentiora ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Budapest, 1906. – Tóth Szabó Pál: Szatmári György prímás. Budapest, 1906. – Barabás Miklós: Megyericsei János kolozsi főesperes. Erdélyi Múzeum. 1907. évf. – Ortvay Tivadar: A mohácsi csata elveszésének okai és következményei. Budapest, 1910. – Fógel József: II. Ulászló udvartartása, Budapest, 1913. – Ortvay Tivadar: Mária, II. Lajos magyar király neje. Budapest, 1914. – Fógel József: II. Lajos udvartartása. Budapest, 1917. – Fináczy Ernő: A renaissancekori nevelés története. Budapest, 1919. – Hegedüs István: Hieronymus Balbus dicskölteménye Mátyás királyról. Irodalomtörténeti Közlemények. 1919–1921. évf. – Beöthy Zsolt: Romemlékek. I. köt. Budapest, 1923. – Gulyás Pál: A könyv sorsa Magyarországon a legrégibb időktől napjainkig. Magyar Könyvszemle. 1923. évf. – Thienemann Tivadar: Mohács és Erazmus. Minerva. 1924. évf. – Ballagi Aladár: Buda és Pest a világirodalomban. Budapest, 1925. – Lukinich Imre szerkesztésében: Mohácsi emlékkönyv. Budapest, 1926. – Dézsi Lajos: Magyar történeti tárgyú szépirodalom. Budapest, 1927. – György Lajos: Két dialógus régi magyar irodalmunkban. Erdélyi Irodalmi Szemle. 1928. évf. – Eckhardt Sándor: Magyar humanisták Párisban. Minerva. 1929. évf.
