LATIN EGYHÁZI ÉNEKEK VERSES FORDÍTÁSAI.
LATIN EGYHÁZI ÉNEKEK VERSES FORDÍTÁSAI.
A MAGYAR lírai költészet középkori emlékei némi kivétellel mind katolikus egyházi énekek. A kódexek csak a vallásos költemények számára nyíltak meg. A vallásos lírának ezek a latinból fordított maradványai 1500 után tűnnek fel sűrűbben kódexirodalmunkban. A ritmus és a rímelés nagyon gyönge bennük; inkább némi hangzatosság található soraikban. Van számos olyan himnusz-fordítás, melyben a ritmusnak és a rímelésnek legföljebb csak szándéka sejthető. Az ismeretlen verselők sokszor még a sorok szótagszámát sem tudták megtartani. Ennek a nyelvi nehézkességnek és formai fejletlenségnek magyarázata az, hogy a magyar papköltők teljes hűséggel iparkodtak lefordítani anyanyelvükre az előttük fekvő latin verset.
Maradtak fenn dicsőítő énekek a Szentháromságról, a Szentlélekről, az Üdvözítőről és a Szüz Máriáról; oktató költemények a tíz parancsolatról, a böjtök megtartásáról és a bűn kerüléséről; verses fohászkodások a Szentháromsághoz, az Úristenhez, a Szentlélekhez, az Üdvözítőhöz, a Szüz Máriához, Szent Istvánhoz, Alexandriai Szent Katalinhoz és a kereszthez. A szerzetesek számára készült asztali áldás elmondja, miként ékesíti a szerzetes asztalát a szent alázatosság és milyen édesen eszik az ájtatos barát, kinek Krisztus a nyájaskodó társa. Egy másik ritmusos oktatás arra tanít, hogy a jó szerzetes szívében az alázatosság violája, a szeretet rózsája és a tisztaság lilioma virágzik, míg a gonosz szerzetes szíve álnoksággal, engedetlenséggel és gyűlölséggel van tele.
Kiadások. – Magyarnyelvű egyházi énekek főként a következő kódexekben találhatók: Döbrentei-, Festetich-, Nádor-, Peer- és Winkler-kódex. De vannak egyházi énekek a Cornides-, Czech-, Érdy-, Gömöri-, Gyöngyösi-, Kazinczy-, Keszthelyi-, Thewrewk-, Tihanyi-kódexben és a Példák Könyvében is. – A verses szövegeknek eredeti helyesírással való közlése: Nyelvemléktár. Tizenöt kötet. Budapest, 1874–1908. – A verses emlékek gyüjteményét mai helyesírással Szilády Áron tette közzé: Régi magyar költők tára. I. köt. Budapest, 1877. II. köt. Budapest, 1880. – Ugyanannak teljesen átdolgozott kiadása betű szerint közölt szöveggel Horváth Cyrilltől: Régi magyar költők tára. I. köt. 2. kiad. Budapest, 1921. – U. az: Középkori magyar versek. Irodalomtörténet. 1923. évf. (Pótlás az 1921-ben kiadott gyüjteményhez.)
Irodalom. – Az említett szövegkiadásokkal kapcsolatos magyarázatokon kívül Toldy Ferenc: Az ó- s középkori magyar nemzeti irodalom története. Két kötet. 3. kiad. Pest, 1862. – U. az: A magyar költészet története. 2. kiad. Pest, 1867. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 5. kiad. Budapest, 1888. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Beöthy Zsolt és Badics Ferenc szerkesztésében: Képes magyar irodalomtörténet. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Ujvárossy Szabó Gyula: A magyar verses oktató költészet története 1772-ig. Budapest, 1910. – Frick József: A középkori magyar himnuszköltészet. Kolozsvár, 1910. – Horváth János: A középkori magyar vers ritmusa. Berlin, 1928. – Császár Elemér: A középkori magyar vers ritmusa. Irodalomtörténeti Közlemények. 1929. évf.
