KELETI ÉS NYUGATI SZENTEK LEGENDÁINAK FORDÍTÁSAI.
KELETI ÉS NYUGATI SZENTEK LEGENDÁINAK FORDÍTÁSAI.
MINT EURÓPA miden kolostorában, nálunk is mohón olvasták a legendákat. A magyar szerzetesek 1500 táján sűrű egymásutánban fordították magyarra a nevezetesebb idegen szentek latin életrajzait. Leghűségesebb olvasóik és másolóik az apácák voltak. Ezeknek a szorgalmas szerzeteseknek és apácáknak sokat köszön a magyar tudomány. Az ő írástudásuk és olvasókedvük szaporította meg kódexeinket annyira, hogy a mohácsi csata után bekövetkező viharos évtizedek sem tudták valamennyit megsemmisíteni.
A másolók közül néhánynak tudjuk a nevét, de a fordítók nevei ismeretlenek. A legendáknak ezek a névtelen fordítói nem törekedtek eredetiségre. A külföldi latin szövegek hűséges tolmácsolásában látták legfőbb feladatukat. Egyéni fölfogás, új eszme vagy lényegesebb szövegmódosítás nem talált helyet kézirataik lapjain. Céljukat így is elérték. Fordításaikból a földi élet megvetése és a mennyország kívánása lépten-nyomon kitűnt. Az Istenben soha nem csalatkozó jámborságot és a kudarcot valló ördögi kísértéseket hatásosan festegették. A szentek és boldogok, vértanuk és hitvallók, egyháziak és világiak megpróbáltatásait és diadalait büszkeséggel vették számba. A prózai előadás szépségére nem fordíthattak nagyobb gondot, mert a stílus fejletlensége miatt még azzal is elég bajuk volt, hogy az eredeti latin szöveget helyesen fordítsák magyarra. Csak elvétve lehet megtalálni egyik-másik névtelen fordítónál a mondatalkotásban megnyilatkozó arányosságot és a kifejezések színességére való sikeresebb törekvést. A hajlékonyabb stílusú legendák közül kiemelkedik a Szent Barlámról és Szent Elekről szóló legenda. Ezeknek prózája gördülékeny, sőt helyenkint költői.
A Barlám-legenda a Kazinczy-kódexben maradt fönn. Egy indiai királyfi megtérésének történetét olvassuk benne. Jozafát, a pogány királyfi, annyira megdöbben az élet nyomorúságai miatt, hogy áttér a keresztény vallásra. Szent Barlám kereszteli meg, az agg remete. A pogány király hiába iparkodik visszatéríteni fiát a maga vallására, Jozafát ellenáll még a szerelem csábításainak is. Végül az öreg király maga is kereszténnyé lesz. Jozafát azután lemond trónjáról, Szent Barlám mellé vonul a pusztába s ott remetéskedik haláláig. – Ez a történet indiai eredetű. Nem egyéb, mint a buddhizmus főlegendája: a Krisztus születése előtt félezer évvel élő Buddha királyfi lelki fordulásának története. A vallásos indus mondát a keleti kereszténység legendává alakította át. A legendát számos nyelvre lefordították és egész Európában elterjesztették. Az ismeretlen magyar fordító szövegének névtelen másolója gyönyörűségét lelte a legendában, mert munkáját így kezdte meg: «Úrnak nevében kezdetik Szent Barlámnak élete: kérem azért én, ki ezt írtam, mindazokat, kik e könyvecskét olvasandók, hogy szeretettel olvassák, mert igen szép». – A magyar szöveg latin eredetije: Voragoi Jakab püspök Legenda Aureája.
Az Elek-legendát a Kazinczy-kódexen kívül még öt más kódex is megőrizte. A legenda hőse, egy előkelő római ifjú, szűzességet fogad s midőn szülei összeházasítják egy szép hajadonnal, az önmegtartóztatás erényéről és az örök boldogság elnyeréséről beszél feleségének, azután eltűnik hazulról. Rongyokba öltözve tizenhét évig nyomorog Krisztus nevéért s mint ismeretlen koldus kerül vissza a szülői házba, ahol atyja szállást ad neki udvarában. Itt él szülei és felesége közelében tizenhét évig. Szenved és imádkozik anélkül, hogy felfedezné magát. De midőn érzi, hogy meg fog halni, írásba foglalja életének viszontagságait; s midőn kileheli lelkét, isteni szózat hangzik az égből. A római császárok és a pápa, a mennyei intés nyomán, meglepetve sietnek a megvetett koldus fekvőhelyéhez, kiderül minden, a bánatos szülők és az elhagyott feleség sírva borulnak Elek holttestére. A szent testet a római császárok és a pápa nagy tisztességgel temetik el. – Ez a legenda az európai országokban a X. századtól kezdve terjedt el. Számos változata ismeretes. A világ örömeiről való önkéntes lemondást hirdette mindegyik s elbeszéléseik nyomán Szent Elek alakja nagyra nőtt. – A magyar szöveg latin eredetije: Voragoi Jakab püspök Legenda Aureája.
A Domonkos-legenda a Domonkos-rend megalapítójának életét beszéli el. Szent Domonkos spanyol családból származott s már kicsiny gyermekségében megmutatta, hogy nagy dolgokat fog végbevinni. Legendájából megtudjuk, hogyan alapította meg szerzetét, hogyan diadalmaskodott az ördögön, hogyan sanyargatta testét. Olvassuk tanításait, térítéseit, csodáit. Rendjének tagjai a rendkívüli történetek egész sokaságát tudták róla s a csodás esetek közül a magyar Domonkos-legenda is több jellemző példát közölt. – Egyszer a következő dolog törtérit. Az ördög a kolostor körül ólálkodik, Szent Domonkos rászól: «Mit mívelsz itt, kemény bestia és miért kerenged ez helyt?» Felel az ördög: «Az nyereségért kerengem, kit innen veszek». A szent férfiú sorra kérdezi a pokolbeli kísértőt, hogy a kolostor minden egyes helyén milyen nyeresége van? Az ördög minden kérdésére megfelel: a hálóhelyen elrabolja a szerzetesek álmát, kísértő gondolatokkal csalja őket, restté teszi őket az isteni szolgálatra; az étkezőhelyen azt teszi, hogy némelyik többet, némelyik kevesebbet egyék; a beszélgetőhely teljességgel az övé, itt mondatnak a hívságos beszédek, ide hordják a különböző híreket, itt történnek a nevetések. Szent Domonkos most a kapitulumházba akarja vonni a gonosz lelket, de az ördög félni kezd, elfut és ezeket mondja: «Ez hely énnekem ellenségem, mert valamit egyebütt nyerek, ez helyen mind elvesztem, mert ez helyen intetnek jóra az barátok, itt gyónnak, itt vádoltatnak, itt verettetnek, itt oldoztatnak meg». – A magyar Domonkos-legenda több különböző latin forrás egybedolgozása. Egyik része Antoninus firenzei érsek XV. századi Domonkos-életírásából való, másik részének a Vitae Fratrum Ordinis Praedicatorum című domonkosrendi adattár v olt a forrása.
Antiochiai Szent Margit legendája a Kazinczy-kódexben és még három más kódexben olvasható. Margit Antiochiában születik, kereszténnyé lesz s bár atyja és a többi pogány üldözőbe veszi, haláláig hősiesen kitart hite mellett. Egy előkelő pogány római nőül akarja venni, de a leány visszautasítja szerelmét. Bebörtönözik, kínozzák, az ördög is el akarja csábítani, mindhiába. Végre lefejezik. Kivégzése előtt azt a jutalmat kéri Istentől, hogy a szülőnők pártfogója lehessen. – Ez a legenda egyike volt a legnépszerűbbeknek. Nemcsak számos változata ismeretes, hanem sok prózai és verses feldolgozása is maradt. Margitról, mint a gyermekágyas asszonyok védőszentjéről, szívesen olvastak a szülőnők s még az a hit is elterjedt, hogy a legenda olvasása vagy a legendáskönyv érintése csillapítja a szülés fájdalmait. – A négy magyar szöveg nem egészen egyezik egymással, de mind a négynek a forrása: Voragoi Jakab püspök Legenda Aureája. A különböző fordítók hol szebben, hol, zavarosabban fordították a latin szöveget, vannak erős kihagyásaik is, helyenkint a függő beszédeket egyenes beszédekké oldották fel. Viszonylag legköltőibb a Kazinczy-kódex legendafordítása.
A Krisztina-legenda hőse a tyrusi szűz, a tisztaéletű és hitéért életét áldozó Szent Krisztina. Krisztinát pogány atyja a hamis istenek imádására akarja kényszeríteni, de az erőshitű hajadon nem áldozik az arany szobroknak. Az apa haragra lobban s hogy leánya állhatatosságát megtörje, irtózatos kínzásokat eszel ki, de az Isten nem hagyja el kedves hívét s Krisztina nem tántorodik meg hitében. Kudarcot vall egy másik pogány hóhér is és szégyenben marad a harmadik pogány bíró. Az utóbbi rettenetes csigázásokkal gyötri a nemes szüzet: tüzes kemencébe dobatja, mérges kígyókat bocsát rá, végül emlőit is levágatja. De a láng nem égeti meg Krisztinát, a kígyók engedelmeskednek szavának, melléből vér helyett tej folyik. Bírája utoljára is agyonnyilaztatja. És szózat hangzik a mennyből: «Ime, a mennyek megnyittattanak. Jővel és vegyed a te koronádat. Mert a szent angyalok várnak tégedet. És áldják az Úristent teéretted, hogy te ártatlanságodtól fogva haláliglan megtartott tégedet az állhatatosságban. Jővel, vegyed az örök nyugodalmat és a te romolhatatlanságodnak diadalmát». – A magyar szöveg forrása a közismert latin Krisztina-legenda.
Kiadások. – A Barlám-legenda, Elek-legenda és Antiochiai Szent Margit-legenda legjobb szövege a Kazinczy-kódexben. A Domonkos-legenda és a Krisztina-legenda egy-egy külön írott könyvben. – Nyelvemléktár. III. köt. Budapest, 1874. (A Domonkos-legenda Komáromy Lajos és Király Pál közzétételében.) VI. köt. Budapest, 1877. (A Kazinczy-kódex Volf György közzétételében.) VII. köt. Budapest, 1878. (A Krisztina-legenda Volf György közzétételében.)
Irodalom. – Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. I. köt. Budapest, 1886. – Bodnár Zsigmond: A magyar irodalom története. I. köt. Budapest, 1891. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: A régi magyar irodalom története. Budapest, 1899. – Katona Lajos: Barlám és Jozafát legendája. Budapest, 1905. – Révai Sándor: Barlám és Jozafát, továbbá Szent Elek legendája. Pécsi állami reáliskola értesítője. 1905. – Vincze József: Szent Barlám és Jozafát, Szent Elek legendái. Budapest, 1906. – Beöthy Zsolt és Badics Ferenc szerkesztésében: Képes magyar irodalomtörténet. I. köt. Budapest, 1906. – Illés Gyula: Szent Elek-legendáink és az Elek-legenda forrásai. Budapest, 1913. – Vargha Damján: A Szent Domonkos-rend és a magyar kódexirodalom. Domonkosrendi emlékkönyv. Szerk. Horváth Sándor. Budapest, 1916. – Horváth Cyrill: A Krisztina-legenda. Irodalomtörténeti Közlemények. 1923. évf. – U. az: A Krisztina-legendáról. A budapesti VIII. ker. községi Vörösmarty Mihály reáliskola értesítője. 1929.
