A politikai viszonyok befolyása a történetírásra
A politikai viszonyok befolyása a történetírásra
Megvan ennek a jelenségnek a külső, tárgyi oka. A XVII. századi részletes, érdekes magyar emlékiratok, életrajzok és helyi történetek helyébe vaskos latin foliánsok, vagy egy egész kis könyvtárt alkotó kötetsorozatok lépnek, az egész nemzeti történetet, vagy legalább annak nagy szakaszait magukba foglalók. A midőn az országnak és az egyesnek léte minduntalan kockán forgott vagy legalább hirtelen változásoknak volt alávetve, elég érdekes és tanúlságos volt a jelen momentum, és legfölebb a közvetlen előzmények megismerése végett kutatták a közelmúltat. Összefoglaló, az egész nemzeti történetet felölelő történelmi munkák alkotása nyugalmasabb korszakokhoz van kötve. Csak olyankor érzi a nép történetének folytonosságát, csak a biztos jövő tudatában kapcsolja a távoli múltat is a jelenhez. Így jellemzik a római polgárháborúk és hódítások korát Sallustius és Caesar emlékiratai és monografiái; Livius nagy nemzeti műve pedig csak a »pax Romana« idejében született meg. Így képezi a Fronde a francia mémoire-irodalomnak mintegy középpontját; Daniel és Velly óriási munkái pedig csak a XVIII. század békés kezdetén jönnek létre. Angliában a XVII. század nagy összeütközéseinek Clarendon és Burnet emlékiratai a jellemző produktumai; a XVIII. század megállapodott állami és társadalmi rendje pedig Hume-nak az ősidőkig visszamenő művében tükröződik vissza. Így váltják fel nálunk is, mihelyt az ország III. Károly és Mária Terézia alatt »révbe jutott«, Bethlen Miklóst, Csereit és Aport a polyhistor Bél Mátyás, a húnok és avarok történetein kezdő Deserici és Pray s a magyar történeti anyagot a vezérek korától II. Leopoldig összegyüjtő Katona István.
Változott tehát a politikai viszonyok átalakulásával együtt a történeti munkák nyelve és tárgya. A tudományos haladás következtében változott a módszer is. A XVII. század végén a protestáns racionalizmus, melyet Pierre Bayle képviselt, másrészt az a szorosan kritikai adatgyűjtés, melyet Mabillon indított meg, és mely a Bollandisták legendagyűjteményének részben tartós értéket biztosít, új irányokba terelte a történetírást. Nem szenved kétséget, hogy a tudományos histografia e két külön iskola versenyéből, egymásra való hatásából, majd összefolyásából született meg. Egy ideig oly erősek voltak azonban a felekezeti ellentétek, hogy mindegyik csak a maga körében érvényesűlhetett. Ez ellentétek pedig sehol sem erősebbek mint nálunk, a hol mondhatni még a XVIII. századon túl is élesen el vannak választva egymástól a katholikus és protestáns módszer követői, és a hol csak a francia bölcsészeti iskolának felülkerekedése enyészteti el lassankint az oly mélyen gyökerező és minden téren nyilvánuló elkülönítést.
