Tokaji veszedelem
Tokaji veszedelem
Előbb azonban még egy csalódáson kellett átesnie Tokaji Ferenc és Szalontai György, Thököly kuruc hadnagyai, ismervén a néphangulatot, 1697. júniusában jól szervezett támadással meglepik s az őrség kardra hányása után elfoglalják Sáros-Patak és Tokaj várait. Mielőtt azonban általánossá tehették volna a fölkelést, a császári őrségek reájok csaptak. Szalontai a kurucság jó részével a mármarosi hegyeken át elmenekűl, a fogságba kerűlt Tokajit egykori emberséges bánásmódja miatt Koháry kértére életben hagyják, de annál keservesebb lett a két város lakóinak sorsa. Személyválogatás nélkül, asszonyt, gyermeket egyaránt leöldösött a bosszúállók kardja, házaikat pedig fel prédikálták s lángokkal emészték. Ezt a pusztulást foglalja versekbe a Tokaji veszedelem című ének, a fájdalom közvetlenségével rajzolva a gyilkos munka részleteit, s átkot szórva a menekűlt kuruc hadnagyokra, kik cserben hagyták őket.
Az erőtlenség érzete s a bizalmatlanság így még jobban elcsüggeszti a népet; a készületlen mozgalom kitörése pedig csak újabb ürügyet ád a megsemmisítő politika erélyes folytatására. A Zokogó sírással sírhatsz magyar nemzet kezdetű ének 43 négyessorú versszakban heves kifakadásokkal panaszolja el »a napnyugoti sas körme közzé kerűlt« ország siralmas állapotát (1700-ban), különösen a dunántúli protestáns üldözést, a templomok erőszakos elfoglalását, szóval a Thököly előtti idők felújulását. Ehhez járúlt az erőszakos katonafogdosás a spanyol örökösödési háborúra, a mi újra megszaporítá a bujdosók számát.
