Példabeszédek
Példabeszédek
Legkedveltebb volt azonban s népünk szellemére a legnagyobb hatást tette a középső rész, a Példabeszédek könyve, a Gesta Romanorum fordítása. A Gesták gyűjteménye latin nyelven, mindenesetre a XIII. század előtt talán Angliában keletkezett, alapja, úgy látszik, a római történetből vett emlékezetes esetek, mondák és anekdoták voltak, melyekhez később keleti regék, bibliai történetek, barátlegendák, újabb népmesei elemek és parabolák járúltak s a barátoktól kezdett gyűjtemény a középkoron át 181 történetre szaporodott. Nyomtatás alá 1473-ban kerűlt. Ilyen sokáig, annyiféle elemből szaporodván fel, motivumokban igen gazdag és változatos volt, s Nyugot költői, főleg az olasz novellisták bőven kiaknázták. Komoly és víg tárgyak, az erény csodái, vérfertőzés, házasságtörés, szent történetek, regényes kalandok vegyesen vannak felhalmozva a hosszabb-rövidebb elbeszélésekben. A barát gyűjtők a XIV. századtól kezdve minden elbeszélés után moralizációt (Hallernál: magyarázat) is függesztettek, mely a nem egyszer frivol történetekből meglepő erőszakossággal vonja ki a dogmai alkalmazást. A középkor feudális világi és misztikus vallási szelleme érzik ki a példákból is s még inkább a magyarázatokból.
Haller egy híján mind lefordította a történeteket, melyeket ő is példázatnak tekint – innen a példabeszéd cím – s a dogmai (ritkábban morális) tanúlságokat ő is utánok veti. Ismerve az akkori vallási buzgóságot, a század elejének rengeteg hitvitázó könyveit, érteni fogjuk, hogy az akkori olvasó ezeket is megbirta. De magok a sokféle történetek keltettek igazi, mély érdeklődést, melyek az emberi életnek annyi oldalát, viszonyát tükrözik és minden magyarázat nélkül is példázzák, hogy általuk a Haller könyve valódi magyar népkönyv lett, mely kivált a katholikus népnél némikép a bibliát pótolta, s 1751-ben, 1767-ben, 1795-ben újra meg újra nyomatták, sőt még 1870-ben is kiadták Debrecenben és a nép könyvkereskedői, a kompaktorok (könyvkötők) maig is árúlják.
