Listius László élete
Listius László élete
Listius László, Gyöngyösi kortársa, ugyanazon műfajban dolgozott: történeti eseményt választván költői feldolgozása tárgyául, azonban hivatottság és költői tehetség hiányában még a középszerűségig sem emelkedett. Érdekessé is inkább hírhedtsége miatt lett, mint olyan ember, aki egyfelől a szelíd múzsáknak óhajtott áldozni, másfelől pedig oly szenvedélyeknek volt rabja s oly bűnöket követett el, melyek a legelveteműltebb gonosztevő színében tüntetik fel. Egy előkelő nemes, kinek egyik keze az ég felé van emelve, másikával a démonba kapaszkodik; lelkének jobbik fele az istenanyához fohászkodik, rosszabbik fele pedig azon tünődik, hogyan követhet el egy-egy újabb bűnt; mert szíve tele van minden gonoszsággal, a mi csak beleférhet egy emberi szívbe.
Előkelő karinthiai nemzetség tagja, a mely List nevű városból eredt, 1628-ban született, atyja báró Listius Ferenc, anyja Gyulaffy Zsuzsánna volt. Atyját tíz éves korában elveszítvén, anyja a jezsuiták kezére bízta neveltetését. Tanúlmányai bevégeztével az akkori idők szokása szerint valószinűleg egyetemre, majd külföldi útra is ment. Ifjúságát Magyarországon töltötte, és 1646-ban 18 éves korában vette nőül Bánfi Hedviget. Ez idő óta részint Köpcsényben, részint a sopronmegyei Kabold várban tartózkodott. Közhivatalt nem viselt, de többször megfordúlt Bécsben, hol kedvelt egyéniség lévén, ki tudta eszközölni a grófi cím elnyerését is 1655-ben. Első neje halála után Kecskés Évát vette nőül, a ki bűnei elkövetésében is segítőtársa volt. Korlátlan szenvedélylyel űzte gonoszságait, rabolt, gyilkolt, pénzt hamisított, mérgezett, – dacolva a megye alispánjával, Kerekes Menyhérttel, ki ellene a bűnvizsgálatot megkezdte, s ügyét az 1659-iki országgyűlés elé is terjesztette. Itt felségsértéssel is vádoltatván, 1661. május 26-ra törvénybe is idéztetett. Wesselényi Ferencet, a nádort, azonban maga részére nyervén, ügyét addig halasztotta, míg Ausztriában, hol hamis pénzverést folytatta, elfogták s a bécsi törvényszék 1661. december 22-én pallos általi halálra itélte.
Akadtak, a kik a költő Listius s gonosztevő Listius közt különbséget tesznek s azt állítják, hogy az nem egy, hanem két különböző személy volt. E kérdést azonban ma már teljesen tisztázta Komáromy András, a ki bebizonyította, hogy csakugyan a költő az, ki a hóhér pallosa által mult ki a világból.
Megfejthetetlen problémája az emberi életnek, hogy egy főúri család ivadéka, kit a szelídebb érzések a költészet ápolására indítnak, hogyan vetemedhetik olyan bűnök elkövetésére, melyekre csak az elveteműltség képes. Minő ellentéte ez a rossznak, mely embertársa fejére gyújtja a házat, keblében hordozza a Leviathant, gyilkol orozva s mérget önt a barátságosan nyújtott pohárba, hogy örökre néma legyen az, a ki talán árulója lehetne gonosz tette titkainak! Ki a hibás? a század, melyben élt; a nevelés, mely ferde volt; a kör, melyben forgott; az exigenciák, melyek túlkapásait elősegítették; vagy a bűnös asszony, a ki életének s gonoszságainak társul szegődött? Hogyan emelkedhetett ez a bepiszkolt lélek a magasságbeli trónjáig, hogy pártfogásért könyörögjön a Boldogasszonynak, s ajka dicséretet s imát rebegjen a Megváltó anyjának?
LISTIUS L. „MAGYAR MÁRS”-ÁNAK CÍMLAPJA.
(Bécs, 1653.)
