Chariclia
Chariclia
Az új életre hozatott Chariclia, mely 1700-ban jelent meg, hosszú verses regény, melyet »régi versek rongyábul vett ujabb rendbe«, átdolgozván Heliodorus Aethiopicaját, de ebből csak az öt első könyvet adja többé-kevésbbé híven, mig a többi részt hol megcsonkítja, hol kibővíti s a végét is máskép írja meg. Heliodorus e munkája az 1533-iki bázeli görög nyelvű kiadás után terjedt el s lett kedveltté annyira, hogy majdnem minden európai nyelvre lefordították. Hogy magyar nyelvre már Gyöngyösi előtt átültették, maga Gyöngyösi említi, bár a fordító nevét elhallgatja. Zrinyi Miklós szigetvári könyvtárában is volt egy magyar kéziratos Chariclia, a mi azt mutatja, hogy e regényes történet kéziratban közkézen foroghatott. Egy ilyenféle kézirat nyomán dolgozta át Gyöngyösi s vette a régi versek rongyából újabb és jobb rendbe a magáét. Dugonics is lefordította a Charicliát latinból, s Szerecsenek címen adta ki.
Gyöngyösi irodalmi működése ezek szerint így oszlik meg: a) ifjúkori kisérletek: a neki tulajdonított három heroida s más Ovidius fordítások, és Daedalus temploma s talán Az igaz barátságnak és szives szeretetnek Tüköre; b) hazai tárgyúak: Murányi Vénus, Kemény János, Ének Thököly és Zrinyi Ilona házasságáról és a Palinodia s talán a Nagy Ivántól említett Nay modi és Az jó vitézeknek Tüköre; c) vallásos tárgyú: a Rózsakoszorú; d) idegen tárgyúak: a Csalárd Cupido és a Chariclia.
A humanista Gyöngyösi tulajdonkép egész költői pályáján mások kedvéért ir; szolgálatot, »kedveskedést« vél tenni verseivel Wesselényinek, Apornak, Kohárynak, Eszterházynak, Andrássy Péternek. Egyikkel urának kedveskedik, a másikat azért írja, hogy maecenasa szebb versekbe foglalva olvassa a neki kedves történetet, a harmadikban az erdélyi nemesnek akar kedvében járni azzal, hogy egy jeles fejedelme tetteit örökíti meg, a negyediket a végből szerzi, hogy pártfogójának vele vigasztalást szerezzen és a saját szolgálatait neki újból felajánlja, az ötödikben az új nádort üdvözli. Ezen múlik a versek értéke is, mert olyanok ezek, mint a felköszöntők, tele csillogó szavakkal, kedvesek és becsesek az érdekeltek előtt, – kevésbbé értékesek poetikai szempontból. Mint egész alig jönnek számba, mert nincs bennük egység, mert egyik sincs megkomponálva. Csak az egyes részekben csillog fel igazi költői lendület, azok mutatják irójuk költői tehetségét.
GYÖNGYÖSI: »CSALÁRD CUPIDO«-JÁNAK AJÁNLÓ-LEVELE.
(Eredeti kézirata a M. N. Muzeumban.)
