Az epikai költés példányai
Az epikai költés példányai
A költő eszméje a maga egész nagyszerűségében tündököl elénk, az epopeia szerkezetének művészi megalkotása és kivitele által; a mi csattanóan bizonyítja, hogy Zrinyiben igazi teremtő erő lobogott, noha el kell ismernünk, hogy mestereitől sokat tanúlt, sőt az lenne feltünő nekünk, s az lett volna elitélendő a maga nemzedékének, ha műve örök példányaitól nagyon elüt. Mert az epopeiának Homértól kezdve Ariostóig és Tassóig, s utánok máig megvannak a maga sajátos törvényei és műfogásai, melyek a kezelés módjához tartoznak: így azokat Zrinyinek is figyelembe kellett vennie. S bizony semmi jobban nem igazolja az ő lángeszét, mint hogy annyi közösség mellett mindig eredeti marad. Az egyszer megkapott és fölemelt nemzeti eszme kifejtésére biztos kézzel szövi a szerkezetet, biztos ecsettel írja a jellemzést: ép abban a legérdemesebb, a miben a legtöbb költő gyönge s a miben az igazi teremtő erő megnyilatkozik. Akár saját leleménye, akár rendi öröksége legyen, a mit szerkezetébe felvesz, jellemzésébe olvaszt: teljesen uralkodik magán és anyagán. Ám vesse össze bárki Tassóval a segélyrehívást, a megnyitó mennyei jelenetet, a Demirhám bosszúfogadását és a megtorlás előkészítését: mennyi művészi tudatosság, sajátosság és egyéniség ömlik el még e helyeken is. Ott a megokolás fokozása, itt a magyarság bűnbe sülyedése és az angyal esdeklése az ártatlanokért, Demirhám magaviseletében a barátja után való önzetlen szeretet bánkódása és a bosszú áhítása, mely nem akar megnyugodni és eloszolni elégtétel nélkül, azért a szultán sürgetésétől sem riad vissza, – mennyi új és hatásos vonást elegyít a régi színekbe!
Levéltöredék Zrinyi Miklóstól.
