Hányatásai a külföldön
Hányatásai a külföldön
Ez összefoglaló törekvésnek legöntudatosabb és legtöbb oldalú képviselője MOLNÁR ALBERT, az irodalom szenvedélyének tán első rabja magyar fajunkból, a tanulás és tanítás vágyának, a mívelődés és írás szeretetének páratlan megtestesülése és önfeláldozó martírja. Székely eredetű családból született, a pozsonymegyei Szencen, 1574. aug. 30-án; látására siető atyja, egy tehetős molnár, baltáját nyújtá az újszülött kezébe, hogy az ő mesterségét folytassa egykor; de a múzsa tollat szánt e kézbe, s a nyilt eszű, könyves gyermek csakhamar rászolgált, hogy szokás szerint papot jövendöljenek belőle, s atyja taníttatni kezdé. Szencen, aztán Győrött, Göncön és Debrecenben diákoskodott. Göncön ép akkor folyt a biblia kiadása s Molnár tanúja volt a buzgó fáradozásnak, melyet a híres prédikátor, Károli Gáspár, ez istenes vén ember, és Pelei János az iskolamester, e nagyszerű vállalatnak szenteltek, maga is több ízben vitte Károli levelkéit a vizsolyi nyomtató műhelybe; a fordítóktól itt hallott szófejtő vitatkozások ébreszték fel nyelvészkedő hajlamát is; – Debrecenben pedig magyar verseket kezdett irogatni. A magyar könyveket már ekkor annyira szerette, hogy tanítói gyakran úgy ütötték ki kezéből, nehogy a latin nyelvet elhanyagolja miattok. Tizenhat éves korában neki indúlt az »impérium« (a német birodalom) protestáns egyetemeinek, magára hagyatva, mert atyja költségén járt, mint más szegény ifjak. Wittenbergában volt első állomása, s egy félévi drezdai tanúlást is beleszámítva itt maradt majd két évig; az ínség ekkor Heidelbergába űzte. Megható látni levelezéseiből, mint küzd nyomora övéi iránt való gyöngéd kíméletével; olykor megkockáztatja a segedelemkérést, azonban a szűkölködő család áldásnál egyebet nem küldhet – csak még az utóirat szerint azt a három forintot, melyet atyja azalatt kért kölcsön, míg bátyja, a szomorú levelet írta. S még sem csüggedett. A kálvinista diák szívós türelmével folytatta pályáját, szorgalmával, jó erkölcsével kivívta tanárai elismerését s szert tett jó emberek aprólékos segedelmeire. Egy év múlva, 1593-ban Strassburgba ment, hol a Collegium Wilhelmiticum alumnusául vették föl s három nyugalmasabb évet töltött. Itt az akadémián 1595. bacalaureussá avatták; babér-koszorúja még ma is megvan Albumának táblájában üvegfödél alatt e sajátkezű fölírással: Corona mea laurea, multis aerumnis et sollicitudinibus in Argentinensi Lycaeo parta Anno Christi 1595. Mense Maio. Tanulmányait folytatva, már a magisteri fokozat elnyerésére készűlt, midőn 1596. ismét bújdosóvá lett; a lutherista Strassburgban színvallásra szólíták fel, s a Kálvin hitéhez ragaszkodása miatt kirekesztették az akadémiából. Ekkor Svájcba rándúlt, meglátogatta Bázelt, Luzernt, Genfet, a kálvinizmus e főfészkét s itt megismerkedett az agg Beza zsoltárköltővel; majd egy olaszországi út után, melyet Milanón, Rómán és Velencén át tett, 1596. végén az orthodox heidelbergi egyetemre menekűlt, a hol több éven át theologiai előadásokat hallgatott, de oly nagy nyomorban, hogy már-már öngyilkosságra gondolt. A tudós barátaitól, künn tanuló földieitől s híre növekedtével már az anyaföldről is érkező ajándékok jóformán csak az éhenhalástól mentették meg. S még sem fogadta el a sárospataki iskola-tanítóságra való meghívást. Egyéb hivatás lebegett előtte, irodalmi tervei voltak, fel akarta szerelni magyar felekezetét a szükséges vallási könyvekkel, s ezért még tanúlni akart, a német egyetemek közelében maradni, használni a főiskolák könyvtárát, a tudósok társaságát, tanárainak, most már barátainak tanácsát, a könyvnyomtatás fejlettebb eszközeit. 1599 végén haza nézett, a protestáns férfiak közt pártfogókat szerezni s a magyar református nép irodalmi szükségletei felől tájékozódni. Visszatérte után még 1600–1607 közt is mint öreg deák tartózkodott a herborni, heidelbergi, altorfi és marburgi egyetemeken, theologiai és filologiai előadásokat hallgatva; közben más városokban is lakott, részint hogy a könyvnyomtatás technikájával megismerkedjék, mint Frankfurtban, a hol a Sauer János műhelyében korrektor volt, részint mint nevelő, hogy megélhetését biztosítsa, mint Ambergben.
Sz. Molnár A. babér-koszorúja.
