Sztárai Mihály
Sztárai Mihály
Legtöbbet tudunk SZTÁRAI MIHÁLY élete és működéséről. Még mint ferencrendi szerzetes és Pálóczi Antal udvari-papja, jelen volt a gyászos mohácsi ütközetben. Ura elestével visszatért Sáros-Patakra s pár év múlva a vár új urának, Perényi Péternek védelme alatt megalapítója s első papja lett a reformált hitközségnek. Urának fogságba kerülése után maga is elmenekűlt, s 1544 tavaszán a baranyamegyei Laskón állapodott meg. Innét kezdte meg aztán az egész délvidék reformálását, 120 egyházközséget alapítva, melyeknek egy ideig püspöke volt. Utóbb Tolnára, majd Pápára kerűlt s késő vénségben, 1575 körül halt meg. Rendkívül tevékeny ember, lelkes hittérítő, tüzes vitatkozó s nagytudományú szónok volt, ki ezenfelül a zeneköltésben zsoltáraival, az irodalomban könnyű folyású elbeszéléseivel és drámai formájú vitairataival is kitűnt kortársai közül. Laskai hívei félszázad múlva is emlegették szép prédikációit, csengő hangú énekeit. E hagyomány szerint »csendes nyári estéken a templom dombjáról hegedűje mellett szép hangos szóval, messze hallhatólag énekelte az általa magyar ritmusba szedett énekeket«. Mellőzve egyéb irányú működését, itt csak szent-történeteit említjük meg, minők: Szent Illyésnek és Ákháb királynak idejében lött dolgok, melyet »tar papokkal való nagy itkezeteiben« (vagyis vitatkozásai idején), 1549-ben szerzett. Az Holofermes és Judit asszon históriáját 1552-ben, az Athanáz, alexandriai püspök életét 1557-ben, az 1556-ban elhunyt angol vértanú: Crammerus Thamás érseknek históriáját 1560-ban szerzé.
Sok volna elszámlálni az e korban írt elbeszéléseket, melyeknek számát az újabb kutatások egyre szaporítják. Ugyanaz a szöveghez tapadó költőietlen, száraz előadás, ugyanaz a moralizáló irány látható egész a sort bezáró ILLYEFALVI ISTVÁNig (1590), ki Buchanan angol-latin költő után Jephta tragédiáját írta meg, korához képest elég választékos nyelven. Fejlődést különben a nyelv és verselés terén sem találunk; egy-egy élénkebb előadású, gördülékenyebb nyelvű, hangzatosabb sorokban verselő után 30–40 év múlva ismét egész csomó kezdetleges munkát lelünk, melyekben legföljebb a korfestő megjegyzések s a nyelv szótári anyaga érdemelnek figyelmet.
