Vándornyomdák
Vándornyomdák
Az itt felsorolt nyomdákon kívül volt hazánkban több vándornyomda. A nyomdák ugyanis a reformáció szolgálatában állottak. E körülmény fölkeltette az állam és a kath. egyház figyelmét; s mindenképen nehézséget és akadályokat gördítettek felállításuk elé; sőt üldözték is őket. Nem csoda tehát, hogy nem volt állandó maradásuk. A nyomtatók vándorbottal kezökben jártak városról-városra, s a hol némi nyugalmat találtak, letelepedtek, pártfogókat kerestek, hogy hozzáfoghassanak munkájok szedéséhez, nyomásához, sőt még eladásához is. Vásárok alkalmával kiterítik ponyvájokat s kinálják mindenkinek. Majd ismét más helyre mennek s újra kezdik, mint már előbb tették.
Ily vándor-nyomdász volt egy ideig a már említett HUSZÁR GÁL ref. prédikátor, ki 1560 előtt Magyar-Óvárt, Komjátiban, végre Pápán dolgozott. Ilyen volt HOFFHALTER RAFAEL s fia RUDOLF, kiknek Váradon, Gyulafehérvárt, a muraközi Nedeliczen, Alsó-Lendván, ismét Váradon, rövid ideig Debrecenben volt nyomdájok. Vándor-nyomdája volt e század egyik legtermékenyebb írójának BORNEMISSZA PÉTER ev. superintendensnek, ki nagy terjedelmű munkáit Semtén, Detrekőn, Rárbokon 1574-től 1582-ig nyomatta ki. MANLIUS JÁNOS 1582-től 1602-ig kóborolt. Németújvárott, Monyorókeréken majd Német-Siczen, Német-Keresztúron, s végre Sárvártt. Nevezetes még MANSKOVIT BÁLINT nyomdája, kit Galgócról Vizsolyra hívtak meg s a kinek műhelyéből kerűlt ki Károlyi Gáspár három kötetes ívalakú bibliája. De a XVI. század vége felé már a katholikusok sem maradtak tétlenül. Telegdi Miklós 1577-ben megvette a bécsi jezsuitáknak évek óta heverő nyomdáját s azt Nagyszombatban felállította; első terméke saját Evangeliomok magyarázatának II. része, mely »Az Felséges Római chaszarnac kegyelmes engedelméből« jelent meg.
Singrenius J. 1538. nyomdai jelvénye
