Mátyás érdemei
Mátyás érdemei
A nagy budai könyvtár révén eddig csak Heliodoros, Diodoros, Nikophoros Kallistos, Festus, Naldus Naldius és Ludovicus Carbo stb. köteteinek juthatott tudományos szerep; de azért az egyetemes mívelődéstörténet így is föltétlen tisztelettel hajlik meg Mátyás király előtt, ki egy időben volt tárgya a rajongó humanisták és művészek csodálatának és a nyugati kultúrát fenyegető török félelmének, ki itt keleten ezer teendője mellett a középkor legnagyobb és legfényesebb könyvtárainak egyikét alapítja akkor, midőn az új eszmék ápolása körül Olaszország határain túl még a szerény tudósok közt is kevesen virrasztottak. Csak ott van némi tévedés, midőn benne a könyvtáralapítót kizárólag az idegen szellemi áramlat neveltjének tekintik. Nevelte őt a magyar középkor története is, melyben a tudománypártoló nemzeti királyok sorát méltón fejezte be; de nevelte a Vitéz szelleme is, mert midőn a nemzetközi kincsekből hazai gyűjteményt teremtett, népét a haladás új ösvényére akarta vezetni. S hogy ez nem sikerűlt, nem rajta, hanem a sors mostohaságán múlt. A gyorsan megváltozott idők könyvtárát elsöpörték s népében a szép iránti érzéket eltompították. Egy búsabb világ következett, mely a csírájában elfojtott magyar renaissance derűlt örömei helyett a hit komor misztériumaiból meríthető vigasztalódást szomjúhozta.
Egy Corvin-kódex záró kapcsa.
