Az olasz kultura befolyása hazánkra
Az olasz kultura befolyása hazánkra
Ez volt Róbert Károly kora, kinek atyját: Martell Károlyt, már Dante mint magyar királyt üdvözölte; fel is köszöntötte hazánkat ismeretes szavaival: »O beata Ungheria, se non si lascia piu malmenare«! Ó boldog Magyarország, ha nem hagyja magát ezentúl félrevezetettni! Róbert Károly magával hozta az olasz kultúra magvait; SIENAI PÉTERt, ki pecsétjét véste, meg is tette előbb nemessé, azután szepesi főispánná. Valószínűleg ő véste a király aránypénzeinek bélyegeit is, a firencei aranyok mintájára, az egyik oldalon a firencei liliommal, a másikon Keresztelő Szent Jánossal, később az Anjou-címerrel és Szent Lászlóval. A liliom után florenusnak, florinonak hívták az aranyakat, magyarul forintnak; e név mostanáig emlékez az olasz befolyásra. Az olasz kultúra azonban sem alatta, sem Nagy Lajos alatt nem vert gyökeret hazánkban; városaink németek voltak s művészetök német hagyományok szerint fejlődött ki mindamellett, hogy az érintkezések Olaszországgal már a nápolyi hadjárat és foglalás által gyakoriak voltak, midőn Olaszország az európai civilizáció élén állott.
Kassai dóm.
Zsigmond alatt sem szűntek meg a magyar érintkezések. A király egyik főembere, OZORAI PIPO, a temesi gróf, sohasem felejtette el, hogy ő a híres Bondelmonte-család Scolari ágából szakadt Magyarországba; s Vasari megjegyzi, hogy minden tehetséges firencei, ki a XV. század kezdetén Magyarországra vetődött, jól járt Pipo Spano (ispán) oltalma és pártfogása alatt; így Pellegrino di Terma mester, ki színezett fával berakott bútorokat készített, később az ismeretes Ammanati asztalos, ki még Mátyás király idejében is élt. Pipo öreg napjaira még egyszer meglátogatta eredeti hazáját, Firencét, s onnan magával hozta MASOLINOt, az akkor híres festőt Magyarországra. ANDREA DI CASTAGNO festette le akkor a magyarországi főurat, kinek életnagyságú, falra festett, hatalmas arcképe most a Bargello-gyűjteményben látható azon különös latinságú felirattal: Philippus Hispanus rektor victoriae Turcarum. Ebből látjuk, hogy Scolari Fülöp temesi gróf, kit mi Ozorai Pipónak szoktunk nevezni, méltóságának magyar nevére fektetett súlyt, nem a latinra, s mint főispánt festette le magát, nem mint comes supremust. De Andrea a magyar ispán szót hispanusra fordította le, s a felirat többi szavaiból is láthatjuk, hogy Andrea mester nagyob művész volt mint latinista. A Pipo által megrendelt műveknek s Masolino tevékenységének azonban nincs semmi nyoma hazánkban. A művész maga Pipónak nem sokkal később bekövetkezett halála után visszament Firencébe.
A temesi gróf testvére, ANDRÁS is Magyarországra jött, hol őt Zsigmond előbb zágrábi, később nagyváradi püspöknek nevezte ki. Itt olasz urak tartózkodtak udvaránál, kik 1426-ban, kevés nappal a püspök halála előtt, végrendeletére mint tanúk írták alá neveiket; két orvosa is volt. De mindezen érintkezéseknek nem volt semmi hatása a művészetre; főuraink azonban általuk ismerkedtek meg a humanizmussal, a renaissance ezen éltető szellemével.
