Az új szellem átalakító hatása
Az új szellem átalakító hatása
A megoszlás nemzeti táboronként ez emlékekben felette kirivó. Az idegeneknek azonosítása a keresztyén ügygyel bizonyos contradistinctiót involvál, mely a magyar faji hagyományoknak képviselőit vagy mondjuk rajongóit egy reménytelen, de dacos ellenzékben tünteti elénk azon uralkodó koreszmék, azon mívelődés ellen, mely éppen a XI. századtól a XIII-nak végeig, hogy minden egyébtől eltekintsünk, egy gazdag és sokoldalúlag differenciált szellemi életet bírtak fejleszteni, kezdve a metafizikai spekuláció magaslataitól, az érzelmi világ subtilis költői kifejezéséig. Egy fokozatos, bár a XI–XIII. századok között rohamosan haladó, differenciáló és szellemülő (spiritualisztikus) kultúrfolyamat volt az, melynek magasabb fejleményeiben az európai népek csak azon előfeltétel alatt s azon arányban vehettek részt, a mennyiben annak kezdetlegesebb, naivabb emocionális és anyagias fázisaiban résztvettek, ezekkel azonosúltak. Ezt az organikus létfolyamatot kezdeményeitől fogva kellett keresztülélni.
Szent István harca Krean vezérrel. (A Képes Krónikákból.)
Nyilvánvaló, ha nem akarjuk egymást a konvencionális frazeologiával kifizetni, hogy ez a részvétel a magyarság zömében nemcsak viszonylag kései, de intenzitásában lassú, vértelen volt. A királyság szigorún keresztyéni, egyházi jelleget öltött, az állami intézmények benső kapcsolatban jelentkeznek az egyháziakkal s a hierarchiai tényezők a kormányzatnak előkelő közegeivé és hordozóivá válnak, mint Európa szerte, de főképen a germán befolyások alatt fejlődő országokban. Ámde a magyar nemzeti szellem, az eredeti népélet csak kelletlenül látszik ezekhez alkalmazkodni és ha egyáltalában, úgy nem ezen keretekben érvényesűlt.
A királyi dekrétumokat átható vallásos szellem, a századokon keresztül következő kényszer- és büntető-cikkelyek a vasárnap megünnepléséről, a bőjtöknek tartásáról, a gyónás szorgalmazásáról, a papirend tiszteletben tartásáról, a vallási belélet és házassági szentség szabályozásáról, – mindezek inkább a magyar királyság keresztyén gondolkodásáról, – mindezek inkább a magyar királyság keresztyén gondolkodásáról, mint a népnek önként buzgólkodó hitéletéről tanúskodnak. A pogány szertartás elleni tilalmak ennek a törvényhozásnak s a népi ellentállásnak nevezetes emlékei. Maga Szent István törvénye még általánosságban a keresztyén hit megtartásáról rendelkezik s a kánoni fenyítékekre hivatkozik. Ez a magyar egyház első szervezésének idejére vonatkozó s így nincsen benne semmi jellegzetes, ha csak a visszaeséseknek azon gyakorisága nem, a melylyel számolni szükségesnek látja.
