Urál-altaji nyelvtörzs
Urál-altaji nyelvtörzs
Van aztán a finn-ugor nyelveknek saját körükön túl további rokonságuk is, még pedig minden előtt a szamojéd nyelvek, mert ezekben sok primitív fogalom neve egyezik az ugor nevekkel, pl. a szív szamojédul si (olv. szi), a szem sima, a tó tu, a toll is tun, a hal kuele stb. – A finn-ugor és szamojéd nyelvek családját együtt némelyek uráli nyelvcsaládnak nevezik, és ez az uráli család ismét távolabbi roknoságban áll az úgynevezett altaji nyelvcsaláddal, mely szintén három kisebb családra oszlik: a török, mongol és mandsu csoportokra. Az öt kisebb, illetőleg a két nagyobb nyelvcsalád (az uráli s az altaji) együtt alkotja a nagy urál-altaji nyelvtörzset, melyet eddig röviden altaji nyelvtörzsnek is szoktak nevezni.
Ezen különböző rokonsági fokozatoknak már csak fölsorolásából is sejthetni, hogy mind e nyelvek közössége, egysége sok ezer évvel ezelőtt megszűnhetett. A hétszázéves Halotti Beszéd sem sokkal áll közelebb a vogul s osztyák nyelvhez, mint mai nyelvünk. E szerint keveset mondunk, ha a magyarnak a vogul- s osztyáktól való külön életét két ezer évesnek tartjuk. Ha ez arány szerint tovább számítjuk a valószinűséget: az összes finn-ugor nyelvek egysége legalább három ezer évvel ezelőtt szűnhetett meg, az ugor ősnyelv a szamojéd ősnyelvtől legalább négy ezer, az uráli ősnyelv az altaji ősnyelvtől (vagyis a török, mongol, mandsu nyelvek ősétől) legalább öt ezer évvel ezelőtt válhatott külön!
A fölsorolt távolabbi rokon nyelvek közt talákoztunk a török nyelvek családjával is. Volt egy nézet, s ezt VÁMBÉRY vitatta legtovább, hogy a mi nyelvünk ezekkel közelebbi rokonságban van, mintsem az ugor nyelvekkel. A magyar nép huzamos időkig érintkezett a török-fajta népekkel és számos míveltségi fogalom nevét ő tőlük kapta, de még sokkal nagyobb hatással volt a törökség néhány más ugor nyelvre, nevezetesen a votjákra és cseremiszre. De az ilyen idegen elemek alapján azt állítani, hogy pl. a mi nyelvünk a töröknek közelebbi rokona, az éppen olyan hiba volna, mint ha valaki a franciát tartaná az angol nyelv legközelebbi atyafiának, azért hogy az angolban számtalan francia szó és fordulat honosúlt meg. A magyar-török nyelvviszonyt egyáltalán tanúlságos egybevetni az angol-franciával. Itt is, ott is kettős viszonyt kell megkülönböztetni: egyik az ősi rokonság, melynél fogva a magyar s a török az urál-altaji, az angol és francia az indogermán nyelvcsalád kiágazásai, – a másik a későbbi erős behatás, melynél fogva a magyar nyelv török, az angol pedig francia szókat vett föl nagy mennyiségben. De valamint ott meg lehet különböztetni az újabbkori átvételeket az ősrokonság maradványaitól: úgy kell itt is szétválasztanunk a magyar-török egyezéseknek két külön rétegét. A magyart török nyelvnek mondani ép oly tévedés, mint mikor Dankovszky szláv eredetűnek akarta föltűntetni, azért hogy sok száz szláv szó honosúlt meg nyelvünkben.
