Ehrenfeld-kódex
Az Ehrenfeld-kódex 60-ik lapja.*
(Kisebbített hasonmás, szövegolvasással.)
(Szent János evang. I. Rész 1–25.)
ben
vala
ige
ez ige
vala
isten
nel
ez is
ten
vala
ige
Ez vala kezdetben isten
nel Mendenec ő miatta
löttenec és ő nalanalkül
semi nem löt Mel’ lőt
ő benne életuala es az élet
vala – ember
recnec fenessege es a fenes-
seg setétekben fénlik es a setetec őtet megnem foglaltac
Volt istentől ereztetet em-
ber kinec mene vala Janos
Ez iöt tanosagba hog’ tano-
sagot uallana a vilagrol
Igaz vilag vala ki megui-
lagoseit menden embert
e vulagba iöuőt E vilagban
vala es e vilag ő miatta lött
es e vilag őtet megnem es-
merte Tulaidon önnebe
iöt es önnei őtet nem fogattac
Valamennen kedeg fogattac
őket adot őnekic hatal-
mat istenfiaia lenniec Kic
nem vérecből, sem testnec
akarattabol, sem ferfiunac
akarattabol, de zülettec
istentől es az ige lött teste
lattuc ő dicőseget monnal
at’atol eggetlen eg’ zületet-
nec dicőseget tellest malaz-
tal es igassaggal János ta-
nosagot vallot ő rolla és ka-
jaltot monduan Ez az kit
mondec ki en utanam iöven-
dő es en előttem lött, mert en
elöttem valo vala, es ő tel-
lesseggeből mend mü vöttönc
malaztot malaztert, mert
a törven moyses miat ada-
tot, a malazt kedeg es az igas-
sag is – miat löt Istent
sonha senki nem latta, hanem
cac egyetlen eg zületet fiu
ki vagon atanac ölében ő
meghirdette, Es ez Janosnac tanossaga micor ereztettec
irlmből a sidoc papocat
es leutiacat ő hozia, hog
megkerdeznec őtet Te ki
vag Es megvalla es nem
tagadameg mert en nem va-
gyok – Es kerdec őtet Mi
azert Illes vag e te Es
monda, Nem vagoc, propheta vag
e te, Es felelte Nem monda-
nac azért őneki, Ki vag
hogy feleletet aggonc azoc-
nac kic ereztettenec münket
Mit mondaz tennen rollad
Monda En vagyok kietlen-
ben iuöltetnec zaua Keze-
hetec vrnac utat mikent
mondot isaias proheta Es
kic ereztettec vala vala-
nak a leualtac közzöl Es
kendec őtet es mondanacneki
Mai kiejtés szerint:
Itt kezdetik Baruch prófétának könyvö
És ezek a könyőnek igéi, mellyeket
írt Baruch Neriének fia, Másie
fiájé, Sedeczie fiáé, Sedei fiáé,
Elczie fiáé, Babilloniában, Ötöd
esztendőben, a hónak heted napján, az üdőben,
kiben a káldeusok Jerusálemet megvőtték vala
meggerjesztették vala őtet tűzzel. És megol-
vasá Baruch e könyőnek igéit Jekoniásnac,
Joachim fiának, Juda királyának füleibe, mend
Joachim fiának, Juda királyának füleibe, mend
masoknak királyok – fiainak füleibe
a küsdedtől fogván mend a nagyiglan --
mendeneknek, Babilloniában lakozóknak Su-
dinak folyójánál. Kik hallván, sírnak vala, böjtölnek
vala – imádkoznak vala úrnak személye előtt
és pénzt szedének, miként egymendennek keze
teheté, – ereszték Jeruzsálembe Joachim paphoz,
Elczie fiához, Saloel fiájéhoz – az egyéb papok-
hoz – mend a néphez, kik ő vele lelettetének va-
la Jeruzsálemben: Mikoron vennék Úr templomának e-
dényit, mellyek elvetettenek vala a templomból,
meghívni Judának földébe Sibán hónak tized
napján az ezüst edényeket, mellyeket alkotott
vala Sedecziás, Jkósie fia, Juda királyát,
Miután elvöttő volna Jeruzsálemből Nabukodono-
zor, Babilloniának királya Jekoniást a feje-
delmeket a foglyokat – a atalmasokat – a
földnek népét – vivé őket megkötözvén Ba-
billoniába.