Berzsenyi viszonya Horatiushoz
Berzsenyi viszonya Horatiushoz
A mit azonban kortársai sokra becsűltek Berzsenyiben, a horatiusi elemet, azt fordította később az ízlés változtával ellene a kritika. Erdélyi János 1847-ben a Szépirodalmi Szemlében azt állította, hogy Berzsenyi csak Horatius viszhangja, költészetében hiába keressük a sajátos vonásokat, legjelesebb költeményei a római költő motivumaiból keletkeztek, a szellem is, a kifejezések is azonosak, egész strófák csekély különbséggel át vannak véve. E nézet ellenében Gyulai Pál világította meg a két költő viszonyát, részletesen kiemelve a különbséget egyéniségök, életviszonyaik, világnézetök, koruk közt. Gyulai felfogását tették magukévá az újabb kutatók, mint Csengeri János és Váczy János is.
Valóban Horatius és Berzsenyi költészete bizonyos tárgykörökre nézve összevág, de nagyon különböző egyéniséget és szellemet tükröz. Csak bizonyos tárgykörökre, mert nyilvánvaló, hogy Horatius sokkal gazdagabb tárgyú költő és oly műfajokat mívelt, olyan hangokat használt, melyeket Berzsenyi meg sem kisérlett. De a tárgybeli egyezés nem kölcsönvétel Berzsenyinél; az ő életviszonyai, vérmérséklete, jelleme hozták magokkal, hogy épen e tárgyakkal foglalkozzék; indítékai (pl. a mulandóság gondolata) eredetiek, bensők, bensőbbek mint Horatiusnál. A hazafiság, vitézség, szerelem, megelégedés, arany középszer … mind az ő legsajátabb eszméi, ezeket Horatius nélkül is úgy érezte volna, noha máskép fejezte volna ki. Berzsenyi gyengébb a reflexióban, de erősebb az érzésben, nem éri el Horatiust szellemességben, változatosságban, technikai műgondban, de felülmúlja érzelme mélységével és igazságával, erkölcsi fenségével. Mennyivel más az ő hazafisága, korlátozott politikai látókörével, de erős fajszeretetével, mint Horatiusnak politikai alkalmazkodása; mennyivel más az ő keresztényi megnyugvása, mint a római lantos epikuri bölcselete; az ő gyöngéd és tiszta szerelmi érzése, mint annak sekélyes viszonyai; az ő naiv természetszeretete és őszinte egyszerűsége, mint a világfi költő idilli hangulatai! Tanítványa Horatiusnak, éppen úgy mint Horatius a görög lirikusoknak; az ő olvasásán fejlett ízlése, tehát sok elemet átvett, de ezt nem is titkolta, a miért hogy ez akkor, a humanizmus szellemében érdem-számba is ment; de nem volt puszta utánzó. Stílt hogy kölcsönzött, azt magával hozta a költői iskola, de anyagi kölcsönzésre nem volt szüksége. Átveszi a modort, sok képpel és néhány gondolattal együtt, de az ily átvétel konvencionális volt a klasszikus költészetben s nemcsak a lírában. Berzsenyinél gyakran akadály is ez a hagyományos elem, mely nem hagyja egyéniségét érvényesűlni, bár másfelől az antik ódaforma fejtette ki igazán költői erejét és művészetét. Ez a ma már szokatlan klasszikai ódastíl, a versforma, a mithologiai képek tévesztik meg a mai olvasót annyira, hogy ott is hasonlóságot vél Horatiussal, a hol nincsen. De a ki beleéli magát e stílbe, látni fogja az igen nagy különbséget is. S minél több adatot nyerünk Berzsenyi életének, viszonyainak ismeretéhez, annál meglepőbben kitűnik, mily eredeti érzése vagy élménye volt az neki mind, a mit klasszikai jargonba burkolt is.
Gróf Festetics György.
