Hadi fogságban
Hadi fogságban
Draguignanba vezette útja. Citoyen Valentin házában pihent meg; szemközt lakó szomszédja D’Esclapon Karolina volt, egy párizsi nő, ki a rémuralom alatt Draguignanba menekűlt nagybátyjához. Karolina »széplélek« volt, Vergilt is olvasta és sok francia könyveket adott Kisfaludynak, ki »frank nyelvének tudományát« D’Esclaponnak tulajdonítja, ép úgy, mint olasz tudományát Medinának. Hanem a draguignani viszony távolról sem volt oly szenvedélyes, mint a bécsi, s úgy látszik, hogy a széplelkű ömlengések körén belül maradt. A Kis Dorilis, Irishez, a Gyónó Grófné s még néhány hasonló verse francia költemények utánzatai, vagy éppen fordításai lehetnek. Valószínűen Draguignanban fordította le Chaulieu Voyage de l’Amour et de l’Amitié című költeméyét s Parny Chansons Madécassesjai egy énekét. Montesquieu Temple de Guidejét még a milánói fellegvárban dolgozta át, de a Magyar Thaliának több darabjai, melyek bizonyára fordítások vagy átdolgozások, a francia fogság alatt készűlhettek el. Ugyanez időtájt vagy talán még korábban kapcsolta össze a két xenofoni történetet A szép lélek címe alatt.
Ez első prózai kisérletek, keltezésük korát tekintve, valóban meglepőek, mint Toldy mondotta, midőn kiadta őket. Kisfaludy elismerte, hogy nyelvén formált valamit Báróczy s hogy Kazinczy prózájának igen sokat köszön. De még többet köszön szerencsés adományának; könnyű, eleven és fordulatos stíljük miatt fordításait kiváló hely illeti meg a magyar próza történetében. Még inkább áll ez a Napló és Franczia Fogságom című művéről. E Sklubicshoz intézett úti leírás, mely eleinte valóságos levelekből állott, de később a levél formájától eltérve, naplószerű följegyzéssé lett, Kisfaludy legértékesebb prózai műve. A század elején nagy lelkesedéssel olvasták volna, ha a költő befejezi és kiadja, mint szándékában volt. Akkor leginkább az érzékeny helyek, a baráti és szerelmi ábrándozások tetszettek volna. Ezek ma is érdekesek, de mi most inkább a leírások friss közvetlenségét s a változatos élmények élénk elbeszélését szeretjük a Naplóban.
Az említett műveken kivül még másokkal is foglalkozott Kisfaludy a francia fogságban. Draguignanba utaztában Paviában megvette Petrarcát. Már régebben ismerhette a költőt, kit akkor annyian idéztek, dicsőítettek és fordítottak. De most a Provenceba jutott, Vauclusetől nem messze lakott és D’Esclapon Karolina is arra ösztönözte, hogy írja le Petrarca szerelme történetét Tasso strófái nemében. Kisfaludy rögtön hozzáfogott a munkához s csakhamar pár száz verset írt össze. Hanem e közben saját érzései is éneket kértek. Karolina szobájában függött Laura képe s Kisfaludyt e kép Szegedy Rózára emlékeztette. Már eddig is emlegette a magyar szépség büszkeségét s neheztelését, s most a messze földön, a hadi fogoly kényelmetlen állapotában, Petrarca emlékeinek ostroma alatt hamar beleképzelte magát a boldogtalan szerelmes hangulatában.
Kisfaludy Sándor.f
Szeptember elején tudta meg, hogy a hadi foglyok haza mehetnek; e hó 16-án bucsúzott el Karolinától, ki sürű könnyzápor között megvallotta neki, hogy szerelmes belé. Örök emlékezetül Mad. Deshouličres költeményeit ajándékozta Kisfaludynak.
Szeptember 28-án indúlt el költőnk a hajón Génua felé a legcsendesebb időben. Délután iszonyú vihar keletkezett, a hullámok majd elborították a hajót, s az utasok segítettek a hajóslegényeknek a vizet kilapátolni. E munka közben Kisfaludy ír »táblácskája« is a tengerbe veszett. Pedig e táblácskában volt a Himfy nagy része, csak tizenhárom másutt elrejtett dal maradt meg belőle. Hasonló sors érte a Petrarcha és Laurát is s így csak néhány Himfy-dalt vitt magával Tirolba, honnan Klagenfurtba utasították, mivel kiváltatásáig ellenség előtt nem szolgálhatott.
