Kölcsey politikai működése
Kölcsey politikai működése
Ez évben ugyanis báró Vécsey Miklós, Szatmármegye főispánja a júliusban tartott tisztújító gyűlésen Kölcseyt aljegyzővé nevezte ki. E hivatalában hathatós támasza lett a megyei szabadelvű törekvéseknek, melyek élén két fiatal főúr, ifj. báró Wesselényi Miklós és gróf Károlyi György állottak. Buzgólkodásuknak meg is volt eredménye: rövid időn Szatmármegye, az ólmos botok hazája, vezérszerepre emelkedett azokban a küzdelmekben, melyeket megyéink a kormány alkotmánysértő célzatai ellen folytattak. A megyei tárgyalásoknak nagy részét Kölcsey tette papírra. Abban a megyei bizottságban is, melynek feladata volt az 1825–27-iki országgyűlés által kiküldött regnikoláris bizottság »rendszeres munkálatainak« megvizsgálása s ennek alapján a reformokra vonatkozó követi utasítások elkészítése, Kölcsey vállára nehezedett a véleményadás kidolgozásának oroszlánrésze. Ismeretes, hogy e dolgozat oly hírre kapott, hogy más megyékbe is átkérték.
Ily módon tekintélye és befolyása egyre növekedett, úgy hogy 1832-ben főjegyző lett, november 6-kán pedig a megye rendei országgyűlési követnek választották meg. Pozsonyban, az országgyűlésen, kezdettől fogva rendkívüli munkásságot fejtett ki. December 22-ikén a tiszántúli követek közül őt érte a kitűntetés, hogy kerületi jegyzővé választatott. Mint ilyen számos üzenetet (a főrendekhez) és feliratot (a koronához) fogalmazott. Nappal az országos és kerületi ülések vették igénybe, éjjel az üzeneteken dolgozott s akárhányszor íróasztala mellett virradt meg. Mind szónok a magyar nyelv ügyében tartott beszéddel tűnt fel először, melyet abból az alkalomból mondott, hogy a főrendek nem akartak beleegyezni a rendek ama kivánságába hogy a feliratok és törvények magyarul szerkesztessenek. Egymásután következtek most szebbnél szebb beszédei, formában s tartalomban egyaránt jeles szónoklatai a vallásszabadság, az örök váltság, a lengyelek stb. ügyében, melyek az országgyűlés vezérférfiai közé emelték őt s hírét országossá tették.
