Diószegi Mihály
Diószegi Mihály
Miután Földinek természettudományi munkásságát az állatország ismertetése után félbeszakította a halál, ő kötelességének tartotta a magyar természetrajz nagy művét folytatni, és így jött létre már 1807-ben az első magyar rendszeres növénytan, melyet sógorával, DIÓSZEGI MIHÁLY debreceni lelkészszel szövetkezve írt meg. Teljesen Földi nyomdokain haladna, legfölebb, hogy a nyelv használatában inkább tartózkodnak az új szók alkotásától. Érdemök, hogy a magyar botanikának és botanikai műnyelvnek ők az alapvetői. E munkának folytatásául tekinthető az Orvosi füvészkönyv, mely 1813-ban jelent meg egyedül a Diószegi neve alatt, azonban kétségkivül részt kellett benne venni Fazekasnak is, ha egyébbel nem, gondos megfigyelésen alapuló gazdag tapasztalataival és ép nyelvérzékéből fakadó műkifejezéseivel.
Verselgető kedvét Fazekas még a katonáskodásból hozta magával, a mely itthon Földi s Csokonai hatása alatt csak növekedett benne. A debreceniek csakhamar Csokonai mellé kezdték állítgatni, holott ily magas polcra távolról sem tarthat számot. Versei csak egy szűk körnek voltak szánva, hiszen jórészt kéziratban és főkép Debrecenben forogtak, legföljebb az általa 1819-ben megindított Debreceni Kalendáriomban nyomatta ki egynehányát; innen a debrecenieknek erős lokális patriotizmusok az ő saját költőjük iránt, a kik csak újabban is díszes emléktáblával jelölték meg Fazekas lakóházát. Kisebb költeményei különben tárgy szerint is szűk körben mozognak; megénekli a tavaszt, a nyári estét, a hosszú telet, a csermelyt, a violát, az ő kis kertjét a német költészetből eléggé ismeretes szentimentális hangon, szerelmes dalokat intéz egy ismeretlen széphez minden egyéni érzés nélkül, ír nehány alkalmi verset Csokonai és mások halálára ódai formában, de ódai tűz nélkül, sőt egy pár könnyed anakreoni dalt is megpróbál, Földit és Csokonait utánozva. Mindez pedig teszi a Kazinczy-Dayka édeskés, választékos nyelvén, melybe csak itt-ott vegyűl egy-egy nem annyira népies, mint ízléstelen kifejezés. Általában ép oly kevéssé népies, mint akár Földi, tekintsük verseinek akár tárgyát, akár nyelvét és külalakját. Kisebb költeményeinek legalább fele klasszikus versformát követ, melyet elvben ő maga is többre becsűl, mint a rímes versalakot. A magyar ritmus iránt csekély az érzéke, s verssorai, kivált a fordított költeményekben, csupán szótagszámláláson alapúlnak.
