Debrecen zárkózottsága
Debrecen zárkózottsága
E különös jelenség okai nehezen fejthetők meg és mi sem merjük magunkat biztatni, hogy megadhatnók helyes magyarázatát. Bizonyára figyelembe kell vennünk azt a sajátos véletlent is, hogy annyi író és tudós között nem akadt egy sem, a kiben a vezetésre szükséges tulajdonok egyesűltek volna, a ki tudományával, magasabb rendű képzettségével, állásának tekintélyével legalább Debrecen irodalmi férfiait tudta volna egyesíteni és vezérelni; de ennél mélyebb okot is kell kutatnunk. Debrecennek egész társadalmát és így irodalmi embereit is, valamint ma, úgy már akkor is jellemezte az a különös felfogás, hogy nem óhajt mások előtt elöljárni, de a mások vezető uralmát sem fogadja el, országos szerepre nem vágyik, de senkinek országos tekintélye előtt meg nem hajlik; valami zárkózott büszkeség ez, némi szerénységbe burkolt elbizakodottság, mely mindenütt inkább helyén való, csak a tudománynak és költészetnek folytonos érintkezést parancsoló köztársaságában nem. E jellemvonással együtt jár az a bizalmatlanság, az az arisztokrata csekélylés, melylyel a debreceni szellem ma is, de főkép akkor a hirlapok, a folyóiratok iránt viseltetett, a melyeket a debreceni ember elolvas ugyan, de szerkesztésökre nem vállalkozik, sőt nevét sem szívesen látja bennök megfordúlni. Mindehhez járúlt némi felekezeti féltékenység és elfogúltság is, a melylyel aggódva nézett a katholikus írók nyelvének előnyomulására és a mely miatt nem tudta kellőkép méltányolni a nem református költők irodalmi munkásságát. E szándékos elzárkozást, e közéleti, kivált hirlapi szerepléstől való idegenkedést, a felekezeti gondolkodásmódnak is az irodalomba vegyülését mi sem bizonyítja inkább, mint hogy Debrecen tudósai és költői inkább kéziratban terjesztik el műveiket mint nyomtatásban. Csokonai Lillája és Dorottyája, Fazekas Lúdas Matyija, Szentgyörgyi Mondolatja már rég bejárják az ismerősöket kéziratban, mielőtt nyotmatásban a napvilág elé jönnének; a debreceni írók és költők, az egy Földit és Csokonait kivéve, nem állanak be a Magyar Museum, az Orpheus, a Mindenes Gyűjtemény, a Magyar Musa dolgozótársai közé, Szentgyörgyi, a tudós orvos és világlátott ember sohasem tudja megbocsátani Kazinczynak, hogy a Magyar Kurirban megemlékezett róla, mint a Csokonai orvosáról; a felekezeti szempontot még Földi, a legáltalánosabb míveltségű Földi is elárúlja, midőn Kazinczynak megvallja, hogy nem szeretné, ha a pápista magyarság felsősségre emelné magát, mert nem a pápistáké a legtisztább magyarság.*
Földi levele Szatmárról 1791. legvégéről. Kazinczy level. II. köt.
Ily körülmények között tehát ne keressük Debrecenben a magyar irodalom középpontját, ne várjuk, hogy a magyar hirlapok Debrecenből indúljanak világgá, ne csodáljuk, ha a magyar nyelv megújhodása és a költészet újjászületése nem Debrecen nevéhez fűződik, elégedjünk meg azzal, hogy Debrecen adta az első nagyobb szabású rendszeres magyar grammatikát, hogy Debrecen alkotta meg a magyar természetrajz tudományát, hogy Debrecen írói és költői is közreműködtek a magyar nyelv és irodalom nagy reformációjában, hogy Debrecenből kerűlt ki egy országos visszhangra talált népies tárgyú költemény, a Lúdas Matyi, és kivált, hogy Debrecen szellemi világában nevelkedett a renaissance korának legkiválóbb költői tehetsége, Csokonai Vitéz Mihály.
A debreceni kollégium 1802-ben.
