Gvadányi első költeményei
Gvadányi első költeményei
Ezek a tréfák, kalandok, meg az ő örökké kifogyhatatlan humora szolgáltatnak sokáig egyedüli tárgyat költeményeihez. »Üres órái«-ban ugyanis és »időtöltésül« a maga és mások mulattatására már a Tisza-vidéken laktában számos névnapi s egyéb tréfás verset ír, melyeket megküldött azoknak, kiket illetett, de nem lévén nyilvánosságra szánva, kéziratban terjedeztek s nagyobbrészt el is hányódtak. Ezek közé tartozik az Igaz szeretetnek hármas kötele cimű névnapi köszöntő, mely a szerint, a mint széltében vagy hosszában olvassuk, áldást vagy átkot kiván. Midőn ezt később az Időtöltésekben (1795.) kiadja, maga megvallja, hogy »legalább harminc esztendők előtt munkálta« s azóta maga is többször használta, mások is elégszer árúlták sajátjok gyanánt, de Gvadányi ezzel nem törődött. Még sikerűltebb az Aprekaszion, mellik megsinalik fersben című hosszú köszöntő versezet, melyet egy német főhadnagy nevében a tüzes magyar Nováky Ferenc kapitányhoz intéz tört németes magyarsággal. Arra ébred a főhadnagy, hogy az olympusi istenek külön-külön szekéren, nagy robajjal mennek Hocsimirba »Szent Franz Xavér nat Pátron strenge Herr Kapitán« üdvözletére; maga is sietne, de lova megsántúlván, így kiván neki, mint jó »atyjafiának« – »jó ekessék, igen jó felesék« stb. A vers át van szőve helyi és személyi vonatkozásokkal, melyeknek jóizű előadása hónapokig mulattatta a Galiciában unatkozó huszártiszteket. Versekbe foglalva s utóbb Unalmas órákban vagyis A téli hosszú estéken való Időtöltés cím alatt (Pozsony, 1795.) kiadta a badalai kalandokat is, melyek főkép akkor estek, midőn az úgyis félreeső falut a Tisza áradása végkép elzárta a világtól. Hosszan elmondja, mikép rendez táncmulatságot a falu fiatalságának, másszor meg vadászatot a fákra menekülő vadakra; elbeszéli, mikép halásztak, hogy mulattatta egykori iskolatársát, a szatmári jezsuita priort, a mi persze mind sok bohó tréfával történt. Ha vendégei nem voltak, olvasgatott, hegedűlt, esténkint pedig legényei közé ült s órákig elhallgatta gyerek- és huszárcsínyjeik elbeszélését. – Már Szakolcán készűl az 1788. telén esett Szánkázásnak leirása (megjel. az Időtöltés mellett), s egy korábban történt nagy vadászatnak leirása (megjel. az 1790-iki Országgyűl. leirása epizodjaként a X–XII. cikkelyben), végül önállóan a Pöstényi förödés. Valamennyi tele van pajkos jókedvvel s néha nagyon is vaskos tréfával, melyeket a finom ízlésű Kazinczy »káromkodva olvas«, de a minőkön századvégi közízlés sem Gvadányinál, sem utóbb Csokonainál nem ütközött meg.
Gvadányi első nyomtatott munkájának címlapja.
(1787.)
A Török háborúra célzó gondolatok címképe. (1790.)
A Pöstényi förödés volt Gvadányinak első nyomtatásban megjelent munkája, 1787-en. A tréfák ezentúl sem szűntek meg, de Gvadányit mindjobban kezdik érdekelni a nyilvános élet mozgalmai. Mint katona, első sorban természetesen a háborús dolgokra, az utolsó török-magyar háborúra figyel. De mivel – saját szavaiként – »már a kengyelt nem nyomhatta, a kard helyet pennát vett kezébe«, s 1789-ben megírta A mostan folyó török háborúra célozó gondolatait (megjelent 1790.) »a vitézkedni kivánó magyar ifjaknak kedvekért, egyszersmind a nemes bandériumból a Márs mezején kiszállani vágyódókért«. Ezt követte a Nándorfejérvárnak megvétele című munkája (megjelent 1790.), melyet »Belgrád és annak kommendása között eshető képzelt beszélgetésben« foglalt versekbe.
Magyar viselet 1790-ben.
