A falusi nótárius elmélkedései
A falusi nótárius elmélkedései
A könyv népszerűségét bizonyítja, hogy egy ismeretlen iró kiadta a Peleskei nótárius pokolba menetelét (Basilea, 1792.); de azonfelül, hogy prózában van írva, szerzőjének sem gondolkozásmódja, sem iránya nem egyez a Gvadányiéval. A Budai Utazás sikere azonban utóbb őt is arra indítja, hogy folytassa művét: így készűl: A falusi nótáriusnak elmélkedései, betegsége, halála és testamentuma című munkája (Pozsony, 1796.), melyben az »egészségében meggyengűlt« nótárius összehivatván a környéken lakó barátait: a kisnaményi organistát, az angyalosi jegyzőt, a tyukodi mestert, a lázári molnárt, a gyarmathi kovácsot s több ily nagytekintetű s tudós férfiút, velök aztán hosszan elokoskodik, elmélkedik »az emberi sorsnak változásáról«. A mint ezt kiki a maga foglalkozása köréből vett hasonlatokkal fejtegeti, abban van több komikus vonás, de egyébként mindenütt a szerző gondolatait halljuk. Mint költői mű semmi tekintetben sem ér föl a Budai utazással sem; de Gvadányi alkalmat vesz, hogy munkái szerződését visszavívja (a nótárius váltig szabadkozik, hogy ő sohasem írta le utazását), másrészt még jobban megerősíti, hogy a nótárius valósággal élő személy volt. Pontosan leírja halála körülményeit, közli végrendeletét, melyről még az aláírások és pecsétek sem hiányoznak; az előszóban pedig szánakodó komolysággal említi, hogy »nincsen már az élők között a szegény nótárius, az a jeles hazafi, a kinek neve a késő jövendőségnél is emlékezetbe lészen«. Gvadányi nem csalódott e hitében. A nótáriusnak utazása új meg új kiadásokban terjedzve sokáig kedves könyve lett a magyar közönségnek, személye a magyar hagyománynak egyik legnépszerűbb alakja, kinek kalandjai, jámbor ijedezései – mióta Gaal József a színpadra vitte – még ma is mulattatnak.
GVADÁNYI MUNKÁINAK CÍMKÉPEI.
(1. Időtöltés. 2. Az 1790. országgyűlés. 3. Rontó Pál. 4. A peleskei nótárius halála.
