Dugonics élete
Dugonics élete
Született 1740-ben, október 17-én Szegeden, hol atyja tekintélyes polgár s a városi tanácsnak harminckét éven át egyik legmunkásabb tagja volt. Anyja, Imre Katalin, szintén polgári családból származott. Mind András, mind öcscse, Ádám, a leggondosabb házi nevelésben részesűltek s szülővárosuk kitünő iskolájában, a piaristák gimnáziumában nyerték első kiképeztetésüket. A tudományos pályára készülő András annyira megkedvelte e szerzetet, hogy 1756-ban tagjai sorába lépett. A próbaévek után, szép sikerrel végezvén el a bölcseleti és hittudományi tanfolyamokat – amazt Nagy-Károlyban, ezt Nyitrán, – misés pappá szentelték s Erdélybe, Medgyesre küldték tanítani. Itt a költészetet és szónoklattant adta elő a két felső osztályban.
Az új életpálya s Erdélyben való tartózkodása elhatározó befolyással voltak szelleme fejlődésére. A körülötte élő mondavilág, a római és dák, hún és magyar emlékek fölébresztették a fiatal tanár érdeklődését a régiség s általában a történelem iránt s itt írta meg klasszikai tárgyú, de egészen a régi magyar költészet modorában feldolgozott első nagyobb munkáját is: Trója Veszedelmét 1768-ban. Később, 1770-ben, Nyitrára tették át, a hol a püspöki papnöveldében a bölcseletet tanította; majd 1774-ben a »nagyszombati tanulmányok királyi Mindenségében (egyetem) a tudákosságnak (mathézis) királyi tanítója« lőn. Midőn az egyetemet 1777-ben Nagyszombatból áttették Budára, Dugonics is oda költözött a dékánja, rektora, majd seniora lévén az egyetemnek, 1808-ig tartózkodott Budán, – végre aggkora és gyengélkedése miatt, 34 évi tanárkodása után, nyugalomba vonúlt övéihez Szegedre, s élete alkonyát csendes munkálkodásban és vidám öregségben töltvén el, 1818. július 25-én meghalt.
Dugonics ifjabbkori arcképe. (Egykorú metszet Ernst Lajos gyűjteményéből.)
