Baróti Szabó Dávid
Baróti Szabó Dávid
SZABÓ DÁVID, a háromszéki, baróti székely származású jezsuita (1739–1819), miután már előbb latin alkalmi verseken eléggé begyakorolta magát az antik formák technikájába, 1773-ban, kevéssel rendje feloszlatása előtt, jött rá Besztercebányán, hol a jezsuitáknál szokásos harmadik próbaévet tölté, hogy nyelvünkön is lehet ilyen formában írni, s a következő években, mint komáromi tanár, számos ily verset írt. Meghallván, hogy egy győri társa, Rájnis József (1741–1811.) hasonló munkában fáradozik, pár – elég gyögne – verssel felhívta őt a közös fellépésre. De a kevély Rájnis elutasítá e kinált szövetséget; sem verseit, sem prozódáját nem akarta Szabóéval összeelegyíteni. Szóval is értekeztek, de sem az elsőség, sem a prozódia ügyében nem engedtek egymásnak. Végre Szabó, ki 1776-ban kassai kir. akadémiai tanár lett, 1777-ben kiadta verseit egy vaskos kötetben Új mértékre vett külömb verseknek három könyvei cím alatt. Hexameterek – distichonok – ódaformák: ez volt a három »könyv« tartalma, mely egészen technikai szempontból volt rendezve. A költői érték valóban csekély is; a prózai tartalom – egy-egy adoma, adatszerűen leírt élmény, üzenet, megbízás vagy a komáromi földrengésnek antik istenekkel fölcifrázott elbeszélése – messze jár az igazi klasszicitástól. Verseléséből is meglehetősen hiányzik a numerus. De nyelvében van bizonyos klasszikai szín, némi zamatos újság, melyet a forma hozott felszínre, s melyet egy-egy jelzővel, egy-egy tömött szólással, szép kifejezéssel, sőt merész inverzióval ér el. Sokszor úgy összeforgatja a szavakat, akár csak a latin költői stílus, egészen a magyartalanságig. Nem ritka nála az ily szórend:
Bűn minden kárát mondani tudja ki meg?
Baróti Szabó Dávid.
Sok erőszak van ebben, a miért meg is támadták Rájnis és Révai, de sok olyan elem is, a mi a magyar költői stílt gyarapította. A még tanuló Kazinczynak ez az újdonszerű nyelv kapta meg figyelmét s még évtizedek múlva Vörösmartyra is volt hatással. Később óvatosabb lett Szabó, versei utóbbi kiadásaiban eltűntette a régi inverziókat. Van egyébként pár, tartalmilag is jobb költeménye, mint A ledőlt diófához című óda, mely a magyar haza allegorizálásával lett nagy hatást.
