Tóth L. és mások
Tóth L. és mások
Jósika Miklós is szerepel e kor drámaírói közt, de méltatlanság volna őt drámái szerint megítélni. Tóth Lőrinc, irodalmunk kedves veteránja, szintén drámaírással indult pályájára Szigligeti társaságában. Elnyerte ismételve az Akadémia dicséretét, egyszer aranyait is (Hunyady László, 1839.), de még pályafutása első részében más útjaira tért az irodalomnak. Kuthy Lajost is megkisértette a színpad, ő is a színpadot; Nagy Ignác mint vígjátékíró szerepelt s a Tisztújítás című szatirikus művével derekasan meggyarapíttota hírnevét; Eötvös József Éljen az Egyenlőség című vígjátékával ment a színműírók közé. Bő vénával dolgozott Vahot Imre, de a legközönségesebb kézügyességen az ő talentoma túl nem emelkedett.
Ez vázlatos képe a negyvenes évek drámai irodalmának. Szigligeti dicsősége tölti be ezt egész harminc éven keresztül. Mellette föl-föltűnt egy égitest világa, de hamar elfoszlott s a legfényesebbnek káprázatai is mintha csak arra intették volna mulandóságukkal a kortársakat, hogy annál jobban becsűljék meg hű bolygójuk szelíd fényét állandó, nem szünő világlásával.
A nemzeti színház történetének ez első korszakát méltán bizonyító erejűnek kell arra nézve vennünk, hogy maga az intézmény mint mágnes vonzza ki és magához a tömegből a tehetségeket, és magához vonván erejök mértékeig megtermékenyíti őket. Ámde e korszak mutatja azt is, hogy egy intézet egymagában képes egy-két erősebb tehetségű írót táplálni; az irodalomnak föllendítésére, a mi a tehetségeknek parallel kifejlődését követeli, igen nagyon elégtelen. Irodalmunk minden emberöltőjében dicsekedett eddig egy-két szélesebb tehetséggel. Hogy egymás mellett érvényesűlhessen több nagyobb talentom s egyik a másik levegőjét el ne vegye: arra szükséges a nemzeti nagyváros, nagy nemzeti polgársággal és az intézmények sokaságával.
Szigligeti múzsáját kiszolgálta egy színház. Az ő virágzása után következő időnek már két színháza volt, s mindeniknek megvolt a maga nagy tehetsége. E könyv megjelenésének idejében a nemzeti társadalom kezd nagyobb lélekzetet venni, vére befutja a főváros szétszórt tagozatát és a színházépítés szüksége immár sűrű tervezgetésben nyilatkozik meg. Utánunk következik a korszak, a melyben író, főváros és egy megsokasodó fővárosi színészet egymásra való kölcsönhatásban gazdagon építse meg, a minek alapját lerakták Kisfaludy, Katona, Szigligeti és társaik.
