Teleki László
Teleki László
Széki Teleki László gróf, (született 1811-ben) egy tragédiával szerepel e kor drámairodalmában; címe a Kegyenc. A tragédiát azonban ezúttal is a költő játszsza az igazit, és nem a hőse. Teleki László is egy tragikus konfliktus áldozata lett. Mint emigráns kerűl haza, királyi kegyelemmel, igéretet tesz a királynak, de szavát nem tarthatja meg: a király s a nemzet közt kellvén választania, az öngyilkos halált választja 1861-ben.
Gróf Teleki László. (1843.)
A Kegyenc egy eredeti, erős, kritikus lélek koncepciója, a kit a történelem félrevezet. Ebből idézi, hogy abban a korban (III. Valentinián császár idejében) az erkölcs Rómában oly züllött volt, hogy a jók is kénytelenek voltak a gonoszok eszközeivel élni. Ez a mondat csábítja Telekit arra, hogy a következő esetet kombinálja tragédiának: Petronius Maximus bosszút forral a császár ellen, a kiről azt hiszi, hogy nején, Julián, becstelenséget követett el. Bosszúja ez: a császár karjaiba dobja ártatlan nejét, ez által kegyence lesz a császárnak, kinek aztán hasonlóval fizet – a nején, az ártatlan császárnén; végül a trónról letaszítja urát s a nép őt kiáltja ki császárnak s ekkor vissza akarja venni feleségét, de ez már mérget ivott. Ez a besztiális terv, besztiálisan véghez víve. Akármelyik részét el lehet követnie egy embernek erkölcsi részegségében, de egy darab életen keresztül csak a legelvetemedettebb, emberi képéből kivetkőzött csodának lehet ezt mint játékot folytatnia. Világos, hogy egy fogékony elme koncepciója, a kit a római történelem e része megrázott, a kit a kor romantikus színművei megtévesztettek, s a ki maga is oly szubjektiv természet volt, hogy fejében a történetíró komolyságával bár, imaginált históriája számára nem volt objektiv ítélete. E dráma olvasmánynak sem nem vonzó, sem nem tanúlságos, sem nem megindító; páthosza hatalmas, gondolatai merészek, dikciója ritkán veszíti el közvetetlenségét és erejét; de nyelve darabos és nehézkes, már a maga korában elmaradott vala. Az egész mű, noha egy fényes elme szülötte, nem több mint egy nevezetes irodalmi kuriózum. Az irodalom rendesen más véleményt terjeszt róla, de az irodalomnak nincsen ebben igaza. E tanítás folytán minden egy-két évben megkisérlik színre hozatalát, de a színpad sem igazolja a róla való jobb véleményt.
