Irodalmi hatások
Irodalmi hatások
Ha Petőfi azt mondja: »A természetnek vad virága vagyok én«: ezt nem úgy kell érteni, hogy a költészet dolgában nem tanúlt semmit másoktól. Ő, a mi nagyon természetes, mindig hű géniuszához, de költői tehetsége nem nőtt fel vadon: tárgyválasztására és magyar alföldi rajzaira Gaal József és Lenau folytak be, tréfáin néha Csokonai mintája érzik, iróniája és különösen útilevelezése, Heinéra, dacos szabadságszeretete az angol Shelleyre és Byronra, refraines költeményei meg néhány életképe Bérangerre vallanak. Páthoszán meglátszik, hogy Petőfi Shaksperet bálványozta, ellentétes drámai stílusára Hugo Viktor, fellengős politikai eszméire Lamartine Girondistái hatottak. Hazafiúi költeményeiből nem egyszer Vörösmarty pathétikus mélabúja hallik ki, néhány néprománca Arany hatása alatt készűlt. Sokféle patak és folyó szakadt ebbe a tengerbe, melynek Petőfi a neve: színe és íze azonban nem belőlük valók, hanem sajátságosak, gyöngyei pedig szintén mind tulajdon mélységében teremtek.
Petőfi Sándor. (Barabás 1848-ki rajza után.)
